Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-12 / 2. szám

Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, január 12. 2. szám. XXX. évfolyam. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, HÖZIGAZeATASI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. KÁKOSSEENYMÜSIÁLY »AGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAP,*A.. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szóm éra 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Jubiláld polgári liuisKolánü. Irta: Kokajda Margit dr. A jubileumok az emberek lelkében az elmúlt történések, események megtisztult, fölemelő valósá­gát idézik elő. A jubileumok a dolgozó emberiségnek emlékeztető, néha intő, de mindig buzditó s a to­vábbi munkára serkentő erősségei. Az élet zugó folyamában néha meg-megállunk és visszaemlékezünk. Mikor egy fontosabb határkő­höz érünk és innen visszatekintünk, jóleső érzés fog el bennünket — még a küzdelmek és nehézségek közt megtett ut után is, mert tudjuk, hogy ez a küz­delmes és verejtékes munka nem volt hiába való. Nem volt hiábavaló azért, mert érezzük, hogy bár szigorral, de nagy szeretettel és lélekkel végeztük a léleképitő munkát. A munka is jelentős, de jelentős az a szándék, az az érzés is, amely a munkát meg­teremtette s amellyel részt kívántunk venni abban a nagy erkölcsi és vallásos megújhodásban, amely­nek diadala fogja eldönteni hazánknak, a magyarság jövő nemzedékének sorsát. Szép volt a munka, amelyet Isten nevében kezd­tünk s amelynek minden mozzanatánál Istent di­csértük, Istennek adtunk hálát s amelyet valóban Úgy akartunk végezni, hogy Istennek tetsző legyen. Nagy volt a munka, amellyel hitet is, tudást is annyit akartunk adni a fiatalságnak,, amennyire a mai életküzdelmek között szükség lehet s arneny- nyivel a mai küzdelmekben helyt lehet állni becsü­letesen, féri ia san. Ebben a szellemben kezdődött a munka 10 év előtt. Iskolánk alapításának gondolata Csizmadia Gyula plébánosé, akit mai ünnepségünkön hálásan köszöntünk. A gondolat megvalósulását nem vihette teljesen keresztül, az isteni Gondviselés elhivta kö­zülünk más feladatok megoldására és igy az alkotás árván maradt gondolatát utóda, a nagy tervező és épitő Pichler István esperes-plebános tette magáévá. Nagy lelke és rendkívüli energiája legjobb értékeit áldozta,, hogy iskolánkat életben tartsa, biztosítsa, így kötötte azt Krisztus sziklájához, az egyház föl­ként harcosához méltón, fáradhatatlanul, céltudato­san. E pillanattól fogva függvényei lettünk az egy­háznak, aki jóanyaként a váci egyházmegyei fő­hatóságon keresztül őrködik felettünk. Iskolánk katholikus jellegét mi nemcsak dísznek tekintjük, hánem a magasabb célok utjának is s hogy ez a köztudatba is átment, az is nagyrészben esperesünk, mint iskolaszéki elnökünk támogatásá­nak, minket segítő, mindenben mellettünk álló szo­lidaritásának eredménye. Áldja meg ezért a jó Isten mind a két kezével esperes plébánosunkat, akit a mai jubileumunkon szívből ünnepiünk. Igen sokat köszönhetünk Krenedits Sándor fő­jegyző segítségének is: benne minden kulturális ügy nemes támogatóját, nagy organizáló erejű, ha­zafias lelkesedéssel és vallásos érzéssel telt vezér­alakját tiszteljük. — ő a község érdekein keresztül a nemzeti haladás eszméjének megvalósulását segí­tette elő iskolánk önzetlen támogatásával is. Természetes, hogy a mai ünnepség koronája azé, akinek hivatásánál fogva legtöbbet kellett dol­goznia a nagy bajokkal küzködő iskola boldogulá­sáért, — aki vezetett és dolgozott, küzdött és kitar­tott az elmúlt évtized munkájában. Regős József igazgatónk 10 éves munkája segített bennünket a mai jubileumig. Nem a véletlen állította igazgatónkat e felelős helyre, hanem saját munkakedve. Mint menekült tanárnak a győri áll. polg. iskolánál kitűnő állása volt, mégis elhagyta, hogy egy katholikus iskola szervezésével és vezetésével, sokoldalú tudásával és szép jellemével nehezebb, fáradságosabb, de még szebb és magasabb rendű munkát vállaljon. Ezeknek az illusztris férfiaknak alkotása isko­lánk. Egyetértő, együttes alkotásukat dicséri a mai ünnep. Hálásan emlékezünk meg ezzel az ünnepélyes alkalommal a kultuszminisztérium magas és nagy­arányú támogatásáról. Kultuszminiszterünk illetékes ügyosztálya, iskolánk fontosságát honorálva, állam­segélyül a tanárok fizetésének 75 százalékát utalta ki, ami a kultuszminisztérium rendkívüli jóindulatá­nak és természetesen — nagy pártfogónk, Szűcs István dr. államtitkár mindenütt mindig jelentkező segítségének a jele. Iskolánk a kezdet nehézségeivel igen sokat küz­dött. Hogy e nehézségeket mégis leküzdhette, azt testvérintézményünknek, a községi polgári leányis­kola valóban testvéri segítségének köszönhetjük. Öt éven keresztül voltunk épületében vendégek, mikor saját intézetünkbe, Fürdő-u. 3. sz. alá költöztünk. Köszönetünk és hálánk illeti Tiszámé Kökény Mar­git igazgatónőt, aki megboldogult elődjének támoga­tását fenntartotta számunkra s a kezdet nehéz éven ben olyan segítséget adott, amelyet nem nélkülözhet­tünk volna. Nem győzzük eléggé értékelni segítségét, amelyet a kultúra egyetemes érdekében tett, amikor iskolája anyagi javaiban részesítette a polgári fiú­iskolát. Végül meg kell emlékeznünk arról a 900 kedves, jó szülőről is, akik mindenkor fokozottabb buzga­lommal iparkodtak segítségünkre lenni, úgy az is­WSP* kapnék mai »zárna 12 oldal. "'"üft

Next

/
Oldalképek
Tartalom