Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal. egyesületekkel, az iparos és polgári körökkel, hogy kulturális tevékenységnek nem elég csak mükedve- lősködni, műkedvelő előadásokat rendezni. Bizonyos, hogy a mükedvelés a kedély, a szépérzék, sőt az általános intelligencia (— a cikkünkben idézett német pedagógusok ehelyett strukturális intelligenciát szoktak mondani —) fejlődését is eredményezheti, de a mai mükedvelősködés igen sokban eltéveszti célját: dilettantizmushoz vezet, nem pedig az igazi irodalom, benső, egészséges kulturélet szeretetéhez. S még valamit kell említenünk, valamit érvényre kell juttatnunk a népművelésben... Öt éve múlt, hogy a kalocsai szolgabiró (azóta Pestre került hivatalba, s otthonát Rákosszentmihályra tette,) könyvet irt a falu gazdasági és szellemi újjászervezéséről. Tőle hallottuk egy népművelő-ankéten a következőket : — A fejlődésnek medrét adhatjuk, kell is adnunk, de gátját nem szabad emelnünk. Van olyan konzervativizmus, amelyet tisztelnünk kell, de van olyan konzervativizmus is, amelyben nem tudok mást látni, csupán tehetetlenséget. L. /. Rákosszentmihály a történet megvilágításában. Irta: Pettkó Béla. Az utolsó közlemény keltébe tolihiba folytán ezerötszázkilencedik esztendő került 1505. helyett. Tehát tessék ezt igy kijavítani. A most következő okmány érdekes kultúrtörténeti adat az akkori világ erkölcseire. Hogy egy püspök ép a papjait fogassa el egész kis hadsereggel és csak váltságdíj mellett bocsássa el, jellemző az akkori állapotokra. Ez a jeles püspök a hires Báthory család tagja volt. Fájdalom, nem derült ki az okmányból, mi okból hordatta el a szentmihályi lelkész javait s mi okból hurczoltatta el a csömöri szőlőkből a tisztelendő János papot s miért bocsátotta el 36 forintért akkor igen tisztességes pénzösszegért. Ezzel a hatalmaskodásával meg nem elégedve, a taksonyi plébánost, Mátét, szintén a váczi vár börtönébe hurczoltatta, sőt még két ártatlan taksonyi jobbágyot is majd elpusztittatott. Lehet, hogy a lelkipásztoruk védelmére keltek, de majdnem drágán fizettek érte. A nérnedi jobbágyok, valamint a püspöki belső cselédek nevei szintén igen érdekesek, ez is oka volt, hogy az oklevél ezen részét is közreadjuk. Az oklevél a budai káptalan perbehivó jelentése a nádorhoz, kelt 1505; május 3, benne a nádori parancs kelte Buda 1505. márcz. 17., az okmány papíron, zárlatán pecsét töredékével. Található Orsz. Levtár. D. L. 21.414. szám alatt. > A tekintetes és nagyságos Perényi Imre urnák, Abaujvármegye örökös főispánjának, Magyarország nádorispánjának és a Kunok főbirájának, az ő tisztelendő uruknak és barátjuknak a budai egyház káptalanja a köteles tisztelet gyarapodását (jelenti). Nagyságod tudja, hogy mi Nagyságodnak hozzánk barátságos hangon intézett tanuvallató, perbehivó és tudatólevelét ezen szavakban vettük: Az ő tisztelendő barátainak, a budai egyház káptalanjának. Perényi Imre, Abaujvármegye örökös főispánja, Magyarország nádorispánja és a kunok főbírája. Kész barátságunkat tisztelettel. Mondják nekünk a nyulakszigeti ájtatos apáczaurasz- szonyok, miszerint Szent Mihály arkangyal legközelebb múlt ünnepe körül (1504. szept. 27.) a tisztelendő Báthori Miklós ur, a váczi egyház püspöke a nemes Bőnyei Korláth Gergelyt, a váczi vár várnagyát és Gaz Mártont, a mogyoródi tiszttartót és más igen sok belsőszolgáját fegyveres és hatalmaskodó kézzel ugyanazon előadó úrasszonyoknak a Pest vármegyében fekvő Szentmihály nevű falujukra és következéskép a tiszteletes János áldozárnak, a nevezett előadó úrasszonyok káplánjának ugyanazon Szentmihály faluban birt házára és kúriájára kiküld- vén és kirendelvén, onnan ugyanazon János áldozárnak összes dolgait és bármi javait minden törvényes ut nélkül elhordatta, a hova neki tetszett, magát János áldozárt pedig nemes Zay Miklósnak ugyanazon Pest vármegyében fekvő Chermen (igy! Csömör helyett) nevű falujának szőlőhegyében megtalálván, semmi bűne és érdeme erre nem lévén, elfogatta és fogolykép a nevezett váczi várába vitette és ott az effajta fogságában addig tartotta, miglen harminchat forintot ki nem csikart tőle egyezkedve. Egyébként a legközelebb múlt Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe körül (1505. márcz. 25.) ugyanazon Báthori Miklós ur, a váczi egyház püspöke, nem tudni, mily tekintetekből, kiküldvén és kirendelvén Lukácsot, nérnedi és a fentnevezett Gaz Mártont, mogyoródi tiszttartóit, úgyszintén Málnai Mihályt, Legéndi Pált, Artánházi Demetert, Dabóczi Imrét, Fogachi Miklóst, Szentkirályi Györgyöt és Dukai Benczét belsőszolgáit, továbbá a becsületes Szent- pály Gergelyt, Selycz Pétert, Somogyi Gergelyt, Tóth Domokost, Tolnay Boldizsárt, Gubacsy Antalt, Pátkay Istvánt, Boláry Mártont, Szentpály Demetert, Kis Mátyást, ennek fiát, Kelement, Farkas Pált,. Ropaz (igy! talán Kopasz?) Balázst, Szél Fülöpöt, Somogyi Imrét, Paksy Gáspárt, Pétert, Somogyi Jánost, Szajai Jánost, Biali Kaliksztust, Pált, Boláry Istvánt, Demeter Mátét, Biaji Istvánt, Dienes Lászlót, Mikhál Bertalant, Farkas Lukácsot, Oka Pétert, Kis Balázst, Szentpály Mártont, Somogyi Mártont, Biali Jánost és Haraszti Miklóst, a fentnevezett Pestvármegyében fekvő fentemlitett Nérnedi fáim ban lakos jobbágyait a fentemlitett előadó apácza úrasszonyoknak a már nevezett megyében birt Taksony nevezetű falujokra és ott a tiszteletes Mátét, ugyanazon Taksony falu plébánosát minden bűne nélkül elfogatta és fogolykép nevezett váczi várába vitette, és ott, a míg neki tetszett, bilincsekben börtönében tartotta és őriztette és a becsületes Fejér Györgyöt és Móricz Istvánt, ugyanazon előadó úrasszonyoknak a fentnevezett Taksony faluban lakos jobbágyaikat, semmi bünük és érdemük erre nem lévén, halálos sebekkel illették, hatalmasul a fentnevezett előadó úrnők felette nagy sérelmére és kárára. A miért is Barátságtokat jelen levéllel szorgosan megkeressük, miszerint küldjétek ki tanúbizonyságra hitelt érdemlő embereteket, kinek jelenlétében Csemeri Zay Miklós vagy Tárcsái Csik István, vagy Maglódi Miklós vagy Maglódi Hernády Kelemen vagy Péter, mások távoliévén, a mi emberünk, megtudván előbb a fentelőrebocsátottak tiszta igazságát, az említett Báthori Miklós urat, a váczi egyház püspökét és a többi1 fentmohdottakat, a fent- jelzett előadó úrasszonyok ellen az erről kiadott általános uj törvény formája szeriint, az effajta történendő perbehivás napjától számítandó harminckette- dik napra hívja perbe a mi személyünk elé, hogy a fentelőrebocsátottakról alaposan feleljenek, perfolyás, ha mi' volna köztök, ennek ellene nem állván, és meghagyván, hogy a fentnevezett püspök ur a fentirt nemnemes belső szolgáit és jobbágyait törvényre állassa, tudatván ugyanott ugyanazokkal, hogy akár megjelenendenek előttünk a fentnevezett határidőben, akár nem, és ugyanaz a püspök ur akár állatja törvényre a fentirt nemnemes belső szolgáit és jobbágyait, akár nem, mi a megjelenő fél kérel-
