Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-08 / 2. szám
XXVlil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, január 8. 2. szám/ RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, kOZIGAZ0AT4<íI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÄKOSSZFIVT1WIIDÁI V «AKVüAzkÉ« ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. fi rendezet tanácsa város gondolata. Három érvel ezelőtt Rákosszentmihályról pattant ki az a gondolat, hogy Sashalom és Rákosszentmihály község lakosságát egy táborba kellene tömöriteni és egyesült erővel megvalósítani e két virágzó község rendezett tanácsú várossá való alakítását. Abban az időben az eszme azonban csak eszme maradt és nem találkozott azzal a szimpátiával, ami egybeforraszthatta volna a két község vezetőségét és intelligens lakosságát a cél megvalósítása érdekében. Most Lengyel Zoltán dr. ügyvéd, Mátyásföld illusztris háztulajdonosa foglalkozik az egyesülés gondolatával, még pedig Ginkota és Mátyásföld kibővítésével. Véleményem szerint ez a gondolat Rákosszentmihályon és Sashalmon nem talál termékeny talajra, mert az említett négy hely nagy kiterjedésű, szétszórt területen fekszik és lakossága sem egyvágásu. Sashalom és Rákosszentmihály azonban teljesen egybeforrt, egy osztatlan egységet képez, annyira, hogy sokszor még a bennlakók sem tudják a határvonalat megállapítani. Az egyesülés gondolata komoly formában akkor vetődött fel, amikor Sashalom külön községgé alakult És mi volt mégis akkor az akadály? Egyéni érdekek és ambíciók előtérbe hozása a közös érdek rovására. Helyi törekvések, amelyek különös célt nem szolgáltak, de mégis meg voltak. Az egyesülés gondolata szép és jó és az eszme testet fog ölteni, amint az egyéni érdekek háttérbe szorulnak és egyedül és kizárólag a közérdek fog győzedelmeskedni és már az eszme felvetésénél mellőzve lesznek az egyéni érdekek. Próbáljunk tehát e két község szempontjából foglalkozni a várositás gondolatával. Amint már említettem, a gondolat onnan ered, hogy fővárosunk közönsége, sőt sokszor a hivatalos szervek is, Sashalom és Rákosszentmihály községet egynek gondolták, egynek kezelték, ami bizony nagyon sok félreértésre adott okot. A lakosság nem földművelő, hanem tisztviselő, iparos, közalkalmazott és ipari munkás, akiknek kulturális, szociális, közgazdasági és társadalmi igényeit az igazi régi falusi élet már nem tudja kielégíteni és városinak érzik magukat. A fejlődés és haladás nagy munkájához meg van minden szellemi ereje, csupán az anyagi erő forgácsolódik szét, aminek hátrányát mindketten érezzük. Több évtizedes közigazgatási működésem arról győzött meg, hogy egy közös, középponti irányítással e két nagy község 25.000 lelket számláló intelligens lakosságának ereje olyan erkölcsi és anyagi tőkét jelent, amely nemcsak a fejlődést biztosítja, hanem a fejlődéssel járó terheket is elbírja, a legkényesebb igényeket kielégíti és a kedélyeket lecsillapítja. Ez az egymásra utalt és teljesen összenőtt két község rövidesen megérik, arra, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljon. Azonban mielőtt ez megtörténnék, a két község vezetőségére még nagy feladat vár. Elsősorban a gödöllői kir. járásbíróságtól és telekkönyvi hatóságtól úgy Sashalmot, mint Rákosszentmihályt át kell csatolni a Pestvidéki vagy a Központi kir. járásbírósághoz és telekkönyvi hatósághoz. A gödöllői m. kir. adóhivataltól át kell csatolni a IV. kér. adóhivatalhoz, mert nagyon kevés remény van arra, hogy ezeket a hivatalos szeneket a várositással kapcsolatban nálunk is felállítanák. Amint nélkülözik ezeket Kispesten, Rákospalotán, Budafokon és még több városban, pedig ezek már évekkel ezelőtt átalakultak. El kell végezni a legszükségesebb közmunkákat és pedig a főútvonalak és gyalogjárók megépítését és a villám világítás hálózatának kibővítését, mert ezek nélkül megakad a fejlődés, szenved az ipar, a kereskedelem és napról-napra drágul az élelmiszer. Ezeket a hiányokat már a telepek létesítése alkalmával el kellett volna oszlatni és akkor a további fejlesztés munkája nem adhatna gondot, a fővárosból kiözönlő magasabb igényű lakosságot pedig a községi közigazgatással is ki lehetne elégíteni és nem mondhatná senki, hogy a járási hatóság nem fordít ránk gondot. A lehetőség határain belül történik itt gondoskodás mindenről, de nem erőnkön felül. A semmiből lett telepek és gondozatlan telepekből alakult községek még fiatalok ahhoz, hogy a fővárosi igényeket kielégítsék, de kitartó, céltudatos munkával az is elérhető. A lakosság tömeges letelepedése és szaporodása nincs arányban az adóalapok emelkedésével és ezáltal az iskolák és egyéb jótékonycélu és kulturális intézmények szaporítása majdnem leküzdhetetlen gondokat okoz és ezek is siettetik a tömörülést, az egyesülés megvalósítását. Erős a hitem, hogy ez be fog következni, de mielőtt a díszesebb és költségesebb városi ruhát magunkra öltenénk, hozzuk rendbe az alsó ruházatot, vagyis pótoljuk a legszükségesebb hiányokat, hogy a várossá alakulás teljes és tökéletes alkotás legyen. Ha pedig e két község közönsége átérzi az egyesülésben rejlő nagy erőt és megkezdi a hiányok pótlását, fogjon össze és uj életet leheljen még a holt törvényszakaszokba is és értékesítse a közérdek javára, mert ez biztosítja számára a fejlődést Nem lehet kétséges, hogy jobb szeretnők már most az összes utat és gyalogjárót megépítve látni. Az egész nagy területet villamvilágitással behálózni. A főútvonalakat — különösen nyáron — öntöztetni. Villamos közlekedésünket olcsóbbá tenni. Polgári fiú- és leányiskoláink mellé főgimnáziumot vagy főreáliskolát létesíteni, de mindezeket csak módjával, erőnkhöz mérten, mert túlzott költekezés vagy egy elhibázott lépés sok minden baj okozója lehet. A kor szelleme azonban azt parancsolja, hogy előre. A fejlődést megakasztani nem lehet és az a főváros felé tor előre, annak központja csakis a főváros mellett lehet és nem Mátyásföld felé, mert e két község a rendőrkapitányság mai elhelyezésének hátrányát is na-
