Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-08 / 2. szám
2. o'd*L RÁKOS VIDÉKÉ 2. szám. gyón érzi, tehát hasonló megoldást á várositássai nem kívánhat. Ha pedig elérkezik az ideje annak, hogy avárositás eszméjét megvalósítsuk, szent meggyőződésem, hogy Sashalom és Rákosszentmihály község lakossága baráti jobbot nyújt egymásnak és megvalósítja a rendezett tanácsú várossá alakulás gondolatát e két község összlakosságának érdekében és a szebb jövő reményében. Krenedits Sándor főjegyző. (jySrgy fajos: „Szomjúság“. Vannak költők, akiket hosszú ideig nem ismer meg a nemzet. Az ismeretlenség homályában élnek sokszor egész életükön keresztül. Mikor életük ifjú* ságában a múzsa szivükbe csókolja ismeretlen küldetésüket, csöndesen indulnak el azoi? az utón, amely ebben a szomorú magyar életben a legrögösebb ut... Akik ezen az utón járnak, mind hordanak a szivükben egy darab magyar végzetet. És ez onnan s ármazik, hogy összeütköznek azzal a világgal, amelynen élniök kell, mert az torz, beteg, disszonáns és kiábrándító. Ők a beteg világ arca mögött — vizió- szerüen látnak egy tisztultabb, szebb, harmonikusabb világot, boldogabb életlehetőségeket és erre a hitre felteszik az egész életüket. Azért van az, hogy az ilyen költők eltűnnek, mielőtt megismerte volna őket a környezetük, a népük és csak azoknak volt velük találkozásuk, akik már egyszer meglátták ezt az életet és elindultak feléje... Ezek közé a csendes, finomlelkü poéták közé tartozik György Lajos is. Mély hitü és komoly hangú poéta. Nekem csak egynéhány napja volt alkalmam megismerkedni vele. Abból az alkalomból, mikor a „Szomjúság* cimü kötetében kiadta költészetének java termését. Csöndes, meghitt családja körében láttam először, mint szerető apa és jó férj. Lelkében az élet már mély barázdákat szántott. Arcán ott borong a méla és gyorsan elsuhanó, de át nem élvezett ifjúságnak kiengesztelőd3tt és megbékélt bánata.. . A világ szédületes haladását döbbenve szemléli, mert nemzedékét Babel-épitő nemzedéknek látja ... Lát kultúrát, de nem lát szeretetet és őt ebben a vakmerő futásban örök szomjúság gyötri. Ezt fejezi ki a „Szomjúság* cimü kiadott költeménykötete. Témaköre nem mutat nagy változatosságot, de amiről énekel, azt átérzi és lelkének legrejtelmesebb mélységeiből hozza napvilágra. Látja Isten teremtett világát és ezzel szemben döbbenetesen mutat rá arra, hogy ebben a nagy világmindenségben az ember milyen parány ... aki mégis gőgös, felfu- valkodott, olyan furcsa szörnynek nevezi, aki Istent és az ő csodás világ tervét talán sohasem fogja megérteni. Ez talán az a gondolat, ami legtöbbször megihleti. Az ifjú szerelem sovárgó vallomásainak a hangja teljesen hiányzik az ő költészetéből... (Ez az ifjúság előbb elfutott tőle, mielőtt lantjára vetette volna és most már olyan utakon jár, amelyek ennél derűsebbek.) Már nem magán) os vándor többé. Négyen haladnak előre ... és gyermekein keresztül várja szebb és tisztább holnapok megérkezését. Mosolygó Mívese és két szép gyermeke most már az ó. élete: legszebb álma... Ő értük él és bennük látja küzdő életének kiteljesedését. Nála ez a családi érzés és szeretet úgy családja, mint szülei iránt a legmeegeöb. Vájjon, aki igy látja az életet, a világot, mit lát nemzetében . .. Van e hang a lantján, amely a megcsonkított magyarsághoz szól ? Lát e kivezető utat egy rombadölt nemzet véres kataklizmájából? . . . Mmtha látna. De szerinte „deehhez mi nemértünk.“ Hazafias költészetének nincs elég szuggesziiv és megkapó ereje. Csöndes költői temperamentuma ezen a ponton nem kap elég izzó lobogásra. Tiszta, mély magyarsága azonban minden sorából kiérzik. „Szomjúság* c. kötete komoly és figyelemreméltó hangot üt meg abban a handabandázó, cifraszólamu, hóbortos, különcködő irodalomban, amely mindent tűi akar kiáltani, mint mikor hangos, divatos, festett világfiak rontják meg az érintetlen, szűz természet magányát és madárdalos költészetét. Egyszer azonban el fognak némulni és akkor csak az élet tiszta dalát lehet majd hallani, amely ott fogan szűz hajnalokon a virágos mezőn és ég felé szállva, tele zengi a kékiö égnek végtelen azúrját. A jövőben várunk még tőle uj megnyilatkozást, mely a vérözönből — Ararátra mutat. Zeitler József \ HÍREK. Vedres Béla — apátplébános. Hanauer A. István váci megyéspüspök dec 25 en kelt leiratával monostori apáttá nevzte ki Vedres Bélát, Pestújhely szeretett plébánosát, a felső pestvidéki kerület nagyérdemű, esperesét. 15 évvel ezelőtt vette át Vedres Béla a pestújhelyi lelkészség vezetését. Vedres Béla a háború vérzivatarja közt és az utána következő legnehezebb időben megvalósította azt, amire Pestújhely katholikus társadalma még a béke áldásos nyugalma közepette sem mert gondolni sem. Kath. polg. fiú- és leányiskolát, kath. felsőkereskedelmi iskolát létesített, az elmúlt esztendőben pedig felépittette a hatalmas méretű művészi ógótikus templomot, Ezt az áldásos működést jutalmazta megyéspüspökünk akkor, amikor az elmúlt év folyamán a pestújhelyi lelkészséget plébániai rangra emelte, plébánosát pedig most, « a hívek és az egész Pestkörnyéke őszinte örömére kinevezte főpappá. Mansz hírek» A rákosszentmihályi Mansz hétfőn, jan. 9-én tartja rendes havi taggyűlését, a meg szokott helyen és órában. Azoktól, akik a 2-áról elmaradt gyűlésről nem kaptak volna értesítést, ezúton kér bocsánatot a vezetőség. A karácsonyi akcióhoz hozzájárult még: Czeizner Jozsefné 8 pengővel. Hálás köszönet minden nemesszivü adakozónak. Felavató ünnepély. A rákosszentmihályi csömöri-úti áll. elemi iskola január 15-én, vasárnap d. u. 4 órakor a Nagykaszinó dísztermében uj iskolájának felavató ünnepélyét tartja. Belépődíj személyenkint 1 pengő, melyet az iskola felszerelésére fordítanak, miért is felülfizetéseket köszönettel fogadnak. Műsor: Himnusz: énekli az ifjúság. Hazánk térképe eött: szavalja: Nagy Julia IV. o. t. Karének. Ünnepi beszed: Hild László igazgató. Mi nem felejtünk: szavalj*! Gröger Leó IV. o. t. Mi nem felejtünk: Karének. Ro.hermere: szavalja? Keiler László VI o. t. Szózat: énekli az ifjúság. Végül: Hazamegyünk. Színdarab. Irta: Nagy Ilona tanítónő.
