Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-15 / 3. szám
XXVItl. évfolyam; % Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, január lí*. 3/szánl. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI* KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Gyermekgon dozás. A jótékonykodás egyik legszebb megnyilatkozása a felebaráti szeretetnek s a lelki életnek. Valóban, aki embertársaival jót tesz, minden önhaszon és dicsőségvágy nélkül, az a szó legigazibb értelmében szereti az emberiséget, megbecsüli önmagát és vallását, amelyben él. Mily felemelő látvány a mindennapi élet kicsinyes, önző jelenségei között egy-egy Isten dicsőségét kereső lélek, aki a földi bajoktól zaklatott, nyomortól elcsigázott embertársainak lelki-testi szükségleteiben vigaszt és enyhülést nyújt. Talán a legnemesebb cselekedet a mai önmagát kereső, mások bajaival nem igen törődő társadalmi életben a fáradtak könnyeit letörölni s a busongó, sápadt arcokra örömpirt festeni. Megvédeni a gyengét, fölemelni a csüggedőt s ha lelke megrendült, visszaadni reményét, önbizalmát, hogy az életkonkurrenciában betölthesse hivatását. A lélekmentés, lélekmegmunkálás ily megnyilatkozása a legmegtiszteltetőbb küldetés eredménye lehet, de talán mégis a legértékesebb embervédelmi munka az, amikor a zsenge emberhajtást gondozzuk, ápoljuk, vagy védjük a környezet káros hatásaitól, nehogy lelke, környezetének helytelen hatásait mintegy fotográfiában meg- örökitse és olyanná legyen, mint amit lát. A gyermek őszintének született, szeme, tekintete tiszta, olyan, mint az üdítő forrás, mosolya biztató, már most a gyermek nevelése milyen fináléban fog kicsendülni, az a fokozott ellenőrzés és gondozás eredményéből lesz világos. A gyermek a legszentebb érték, lelkét, testét tekintve. Lelke nemzetteremtő rügyfakadás, teste szép Ívben induló himnusz, amit a Teremtőről olvashatunk. Éppen, ezért nevelése, gondozása megér és megérdemel minden türelmet, áldozatot és szeretetet, mert amit ellenértékűi kapunk, az fölér egy kis darab menyországgal. Jézus Krisztus, a mi Mesterünk, nem egyszer hajolt le a gyermekhez, hogy fölemelje és szeplőtelen szeretettnek tiszta ragyogtatásával elíöltse. Többször szólt igy az anyákhoz: »Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa!« Újabban az állam is behatóbban foglalkozik a gyermekgondozás kérdésével, s lelkünkre köti a gyermek- védelmet, sőt többet tesz, áldozatokat hoz és rátermettebb pedagógusai közül gyermekgondozókat rendel ki, azzal a megtisztelő, bizalmi elhívással, hogy a gyermek lelkitesti életének minden fázisát szem előtt tartva, arról időnkint beszámoljon. Igea szép esetekről tudunk, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is, hol a gyermekgondozónő hivatása magaslatán állva, úgy gondoskodik a rábízott gyermeksereg szükségleteiről, mint egy »valóságos nővér«, kinek szivében csak irgalom és szeretet él. Ha most nem Írnánk le egy nevet, akkor is tudná mindenki, hogy kire gondoltunk, amikor a gyermek- gondozás szelleméről értekeztünk. Br. Podraaniczky Georgina el. isk. tanítónőre, aki ezen a téren községünkben szintén dicséretre és elismerésre méltó, szép munkát fejt ki. Teszi ezt azzal az önzetlenséggel, amivel csak az istenfélő csupa szív, csupa lélek dolgozhat. Nemcsak a lelki felügyeletet gyakorolja, hanem a gyermekek testi épségére is gondol, számtalan esetben ruhával, orvossága gal stb. lepvén meg a rászorultakat. A jó anyák igen sokszor nem is tudják, milyen lélek jár köztük, kevés szóval, de annál tevékenyebb szeretettel, csak érzik, hogy mikor távozóban van körükből1, szemükben a könny megtörik, — és nyomán átszürődik a békés szivárvány. Kohajda Mat'git. Rákosszentmihály—Kiskecskemét. Irta: Kecsbeméthy Vince. A múltkoriban megemlékeztünk az énekes madarak védelméről, erről akarok még néhány szót szólni. Ezeknek a hasznos madárkáknak nemcsak a rossz, csiszolatlan lelkű emberek ellenségei és tesznek bennük kárt, hanem kárt tesznek bennük a ragadozó állatok is. Ilyenek például a szarka, vércse, amelyek a fészkekből elhordják a kis madárfiókákat. Ezekre vonatkozóan is szigorú rendeletet kellene kiadni, hogy minden lehető eszközzel pusztítsuk azokat. A mi éneklő madárkáink elpusztulnak; amint pusztulásnak is indultak, igy nincsen fülemilénk, nincsen cinke madarunk, itt-ott lehet csak látni egyet- egyet; nincsen zöldikénk, nincsen csízünk, nincsen harkályunk és ezt mind a rossz, lelkiismeretlen embereknek tulajdoníthatjuk. De tulajdoníthatjuk saját magunknak is akkor, amikor nem nyújtunk semmi védelmet. Hajlékról, etetésről minden gyümölcstermelő gazdának gondoskodni kellene számukra. Ezen a helyen már meg is emlékeztünk róla egyszer, de újból felhívom mindenkinek b. figyelmét rá: fordítsunk nagy gondot, vagy legalább is nagyobb gondot és védjük és ápoljuk ezeket a hasznos kis állatokat. Édes hazánk érdeke is ez, mert a madárkák pusztulásával a gyümölcsöseink is velük együtt fognak elpusztulni. Én, mint gyakorlott ember, ismerem ezeknek az állatkáknak hasznosságát. Nap-nap után felkeresik ezek a gyümölcsfák törzseit, ágait és pusztítják a petéket. Minden kerttulajdonos állíthatna fel egy kis madáretetőt, ami vajmi kevés költséggel járna, úgyszintén a községeket is kötelezni kellene, hogy minden köztéren madáretetőket állítsanak fel. Ezek a madarak ezt a kis fáradságot és kiadást szorgalmukkal busásan visszafizetik nekünk. Továbbá látom, hogy gyümölcsfáinkon még mindig sok helyen ott lógnak a tavalyi száraz levelek és gyümölcsök. Már a múlt évben panaszoltam ezt. Százezrekre menő peték vannak azokban. A száraz gyümölcsök tele vannak gombával. Ezeket mind régen le kellett volna szedni és elégetni. A gyümölcsfákról lehullott levelet már
