Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-06 / 14. szám
IV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1924, vasárnap, április 6. 14. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 60000. K Fél évre: . . 30000. „ Negyed évre: 15000. „ Egyes szám ára 1500 korona Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Az iskola és az élet. Panaszos levelet kaptunk a héten. A panasz érdemét rövid felvilágosítás utján hamarosan elintézhetnek, de mégis egész terjedelmében idézzük az elégedetlen olvasó sorait, mivel nyilvánvaló, hogy gondolatai sok másokéval közösek és bizonyára hasznos szolgálat lesz, ha a nyilvánosság ez éles világításában tisztázódnak az eszmék. Hasznos és érdekes ez a közvetlen hangú beszélgetés a közönséggel, amelynek már csupán csak az iskola dolgai iránt tanúsított érdeklődése is örvendetes jelenség és érdeméből még az a körülmény sem von le sokat, ha téves utakon jár. De halljuk hát, mit mond a mi panaszos olvasónk: Mélyen Tisztelt Szerkesztő Url Egy dolgot akarok szives tudomására hozni, amit azonban nem szivesen teszek. Sajnos, a mai világban olyan nehéz időket élünk, hogy minden szülő anyagi nehézségekkel küzd. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy milyen sokba kerül egy polgári iskolai diák iskoláztatása. A helybeli fiúiskolában a napokban volt alkalmam tapasztalni, hogy milyen felesleges terheket rónak az ifjúságra, hogy ne menjek messze, vegyük pl. a kézimunkát (fiuknál). Thomán tanár ur olyan dolgokat követel, a mik nem csak, hogy pénzbe, hanem még időbe is kerülnek, s az a szegény kis diák kénytelen elhanyagolni olyan fontos munkát vagy leckét, amelynek elmulasztásával súlyos terheket ró önmagára. Hiszen én is jártam iskolába, de az még sehol sem tapasztaltam, hogy a polgári fiúiskolák egyikében is követelték volna a kézimunkát. A fiuk, többek közt az én kis öcsém is, olyan dolgokat hozott haza, amelyeket nem polgáriban, hanem ovódában követelnek a gyermekektől. Ami engem illet nincs jogom a rákosszentmihályi polgári fiúiskola tantervét megváltoztatni, ellenben bátorkodom megjegyezni, hogy a kézimunka helyett inkább több német órát adnának a diákoknak, mert ez olyan dolog, hogy azt a kézimunkát évvégén úgyis eldobja, de a német nyelv tudásának örökké hasznát veszi. Mély tisztelettel: Egy banktisztviselő. Ami ebben a levélben van, az nem csak a panaszosnak a gondolata, hanem sok más társáé is, kik mindannyian nagyot fognak nézni, amikor mondván mondjuk nekik, hogy súlyos tévedésben leledzenek és amit kifogásuk tárgyává tesznek, az nem panaszra szolgáló ok, hanem őszinte dicsérete a mi polgári fiúiskolánknak. Mert nem nálunk találták ki a polgárista fiuk kötelező kézimunkáját, hanem benne van az szigorú komolysággal minden magyar polgári fiúiskola államilag megállapított tantervében. Az első osztályban papir és agyagmunka, á másodikban karton-, a harmadikban fa- a negyedikben pedig fa- és fémmunka. Külföldi mintára rendezték be és slöjd a neve. Célja, hogy a serkenő ifjú kézügyességét és ízlését fejlessze és kikémlelje hajlamait az ipar és iparművészet, sőt esetleg a művészetek valamelyik ága felé. Kötelező tantárgy, amelyet a magántanulóktól is megkövetelnek és éppen tavaly történt nem is egy eset, hogy olyan magántanulótól, aki egyébként az elméleti tárgyakból meg is felelt, megtagadták a bizonyítványt, mert a kézimunkával egyáltalán nem foglalkozott és abból érdemjegyet nem kaphatott. Okos emberek találták ki azért, hogy az iskolai oktatást közelebb hozza az élethez és tökéletesítse a polgári iskolának azt a nagyszerű hivatását, hogy való- 1 ban az életre neveljen és az alapismeretek megszerzésén I kivül a gyermeket az élet különböző pályáira fogékonnyá, ’ továbbképezhetővé tegye, azokra mintegy előkészítse. ; Ennél nemesebb, helyesebb és célszerűbb feladata pedig ; a hazafias és valláserkölcsi nevelésen és az alap- I ismeretek nyújtásán kivül nem lehet olyan iskolának, í amely az életnek akar szolgálni és hasznos, ügyes, ; dolgos, jellemes, derék polgárokat akar szegény magyar ! hazánknak nevelni. Ha ezt a hivatását, ime, a rákosszentmihályi j polgári fiúiskola is hiven teljesiti, az nem gáncsot : érdemel és nem megrovásra méltó, hanem igaz dicsérete ; ennek a fiatal és ezer gonddal küzdő intézetnek, amely j ma már a praktikus kézimunkák alapismereteihez szük- j séges felszerelések, gyalupad s miegymás birtokába is = jutott és növendékeit ezekkel is meg tudja ajándékozni. ’ Ne sajnálják tehát a szülök se a gyermek idejét, se azt í a ma bizonyára nem egészen csekély mellékköltséget, amit a slöjd követel a szükséges szerény papir és faanyagok ára fejében, mert ki tudja, milyen bőven fog az még kamatozni gyermekük javára. Az iskola egyébként a látszólag hasznavehetetlen kézimunkákból az év végén kiállítást és vásárt is rendez s nem lehetetlen, hogy aki ügyes, annak a munkája még az anyagi kamatát is meg fogja hozni. íme egy kérdés, amely felszínesen annyira mást mutat, mig a komoly elmélyedés viszont egészen más világításba helyezi. Szülék, érdeklődjetek minél sűrűbben az iskola dolgai iránt, szivesen vitatkozunk róluk és szebb jutalmunk nem lehet mint az, ha megnyerjük számára a szerető jóindulatotokat. Mert ha valaha, most, ebben a szomorú magyar sorsban szeretni kell az iskolát, tisztelni, megbecsülni és küzdelmes munkájában minden erőnkkel támogatni. Rákosszentmihály atorténet megvilágításában. Irta: Pettkó Bála. II. A múltkori közleményünkben Szentmihály és Párd vagy Párdy falu határát jártuk meg 1335-böl, mikor már Párdy Pál és a Nyulakszigeti apácák egymással megbékülve, szépen i megjelentek a káptalan előtt és annak az emberével megjárták a határokat. Ezt a határjárást megelőző egy másik határjáró leveLapirak m®$ mMmu 8 oldal.
