Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-06 / 1. szám
1. szám 1985^fRákosszentmihály, 1924. vasárnap, január 6. TÁRSÜDÜLMI, KÖZIGAZG/VTÜSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁK0SSZENTMIHÁLY1 ÉS RÁK0SVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szer^esytö: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 25000. K Fél évre: . . 13000. „ Negyed évre: 7000. „ Egyes szám ára 500 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Életrevaló terv. Múlt számunk hírrovatában már röviden jeleztük, hogy a rákosszentmihályi plébániaépület befejezésére vonatkozóan igen életrevaló terv merült fel. Híradásunk széles körben keltett feltűnést és ahol csak szó esett a dologról, mindenütt nagy rokonérzéssel fogadták az Ötletet, amely tehát feltétlenül megérdemli és megkívánja, hogy bővebb megbeszélés tárgyává tegyük. A plebániaház építéséhez a ^rákosszentmihályi j hívek azzal a nemes elhatározással és elszántsággal j fogtak hozzá, hogy ezt a lelkűkre nehezedő feladatot megoldják, ha törik, ha szakad, bárminő nehézségekkel kell is megküzdeniük. Mindenki tudta, hogy súlyos • milliókról van szó, de azt is tudta, hogy ezért a célért semmi áldozat sem sok, mert tartozunk vele istenfélő vallásos buzgalmunknak, tartozunk vele egyházunk vezetőségének, a papunknak, akit szeretünk és becsülünk, tartozunk önmagunknak, hogy a plébánia megalakulásának ezt a szégyenletes, utolsó akadályát végre valahára elhárítsuk és végül, — mi tűrés tagadás, — tartozunk vele a saját lelkiismeretünknek, amelyet mindaddig, mig az az épület el nem készül, furdalni fog a mulasztás vétke, hogy az 1914-ben kínálkozó kedvező alkalmat elszalasztottuk és a Szent-korona-utcai kitűnő vételt kicsinyes okokból annak idején botorul elmellőztük. Belefogtunk tehát, szinte behunyt szemmel, a gyűjtésbe és építésbe és dicsőséges eredményt értünk el. ; A fillérek megsokasodtak, a lelkesedés lángra lobbant i és az építkezés munkája mindeddig terv szerint haladt > előre, ugyannyira, hogy immár tető alatt az épület és a csudás módon összegyűlt milliók értékben meggyara- podva rejteznek a parochia ház falai között. Ámde, sajnos, az értékeholódás az építkezés kezdete óta nem j csak nem szűnt meg, hanem napról-napra folytatódik, az anyag és munkabér drágulás folytonosan növekedik, . pénzünk értéke pedig egyre csak apad. Ilyen körülmények között az építkezés befejezéséhez, a mai arányok szerint is még mindig 20—30 millió korona szükséges. De csak akkor ennyi, ha rögtön rendelkezésünkre áll ez az összeg, — ellenben ki tudja mennyi lesz akkor, ha azt hónapok, sőt évek múlva szerezhetjük csak meg. Szóval: kétségtelen, hogy a helyes gazdálkodás az lenne, ha az építést nem fokozatosan, hanem egyszerre íejez- hetnők be. De ezenkívül fontos közérdek volna az is, hogy ezt az évek óta homloktérben levő kérdést, a plébánia építés ügyét, végre valahára levehessük a napirendről. Ha arra az emberi gyarlóságra nem is gondolunk, hogy előbb-utóbb unottá válik a nagyközönség előtt és elgyengül a vonzó ereje, a gyűjtés folytatásának nehézsége megnövekedik, — az azonban bizonyos, hogy egyéb más fontos közcél miatta térhez nem juthat. Amig ezzel nem végeztünk, nem óhajtunk mással foglalkozni s minden áldozatot csak erre a célra követelünk, holott szegény, megtépett hazánkban és községünkben mennyi fontos, nagy és közérdekű cél várja már, hogy feléje forduljon a közfigyelem és a nemes áldozatkészségből számára is jusson valami 1 Nagyszerű dolgot művelhetnénk tehát, ha a plébánia építéssel egy-kettőre végezhetnénk, ehhez pedig csak — a mai viszonyok között — nem Í3 olyan rettenetes összegű milliók kellenének. Buzgó hivek kitervelték, hogy ez az összeg, ha a rákosszentmihályi hivek önmagukra, önkéntes adó fejében kivetnék, nem is jelentene valami különösen nagy terhet^ Szerintük 5 —ÍO ezer koronás adományokkal meg lehetne oldani a kérdést, ha tudniillik ezt az összeget minden helybeli r. k. hivő vállalná és nyomban lefizetné. A terv tetszetős és általában tetszik is, csak a módokon vitatkoznak, a hogy megvalósítani lehetne. Ajánlanak minden félét, azonban azt hisszük, egyik sem annyira célirányos, mint a mit itt most javasolni akarunk. Mindenekelőtt vessük el azt a gondolatot, hogy önkéntes adóról beszéljünk. Az adótól az emberek ösztönszerüen idegenkednek és még önkéntes adó alakjában sem szívesen hallanak róla. Tehét ne legyen adó és ne szedjék be hivatalos utón, mert akkor már az érdekelt hivek jó része elriad tőle. Történjék az, hogy az egyházközség egyházi és világi vezetősége érttesse meg az egész róm. kath. lakossággal, hogy minő nagy érdekek fűződnek hozzá, hogy a plébánia építés ügyét levehessük a napirendről és kérjen utolsó önkéntes adományokat erre a célra azzal, hogy annak lerovása esetén nem lesz több gyűjtés, sem előadás, miegymás erre a célra. Állapítsák meg a végleges adomány minimumát. Alakúijon meg még szélesebb körben az eddig is szép sikerrel működött hölgybizottság é3 ossza fel maga között a községet. A megjelölt kisebb területen járja végig két-két tagja a kath. híveket és szedje be a gyűjtő ivekre az adományokat. Két hét alatt együtt lehetnek a milliók, mert ha lesz is olyan fél, a kiből ki kell disputálni a megszabott minimális összeget, még sokkal- több lesz az olyan, aki nagyobb adománnyal fejezi be erre a célra évek óta gyakorolt jótékonyságát és ötvenezer koronás, vagy még nagyobb adománnyal járul a nemes célhoz. Annyira a köztudatban él már ez az ügy, annyi nemes szivü ember lelkében ég a vágy, hogy egyszer már készen láthassa azt az épületet, hogy szives örömest tesz meg minden lehetséges erőfeszítést, ha azzal végleg a célhoz is segítheti. Ha csak négyezer kath. lelket számítunk is a 12—15 ezer lakosból olyat, a ki, mondjuk ötezer koronás hozzájárulást vállal, vagyis másfét liter bor árát adja oda, akkor is 20 milliót szerezhetünk, de hányán fognak többet adni annál az összegnél 1 Igaz, hogy ugyanazok, akik mindig és minLapimk mmi ___________ _
