Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-10-29 / 44. szám
RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48®.— hL Fél évre: . . »40.— ,, Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 korona. Hirdetéseket felvess a kiadóhivatal Egy igaz enfter ünneplése. Sokáig haboztam, hogy megírjam-e ezeket a sorokat, amelyektől kettős aggodalom riasztott vissza: a kiről szólnak, nem közvetlenül rákosvidéki férfiú, tehát a tárgyam szorosan véve nem helyi téma; másrészről meg: nem ízléstelenség-e, ha azzal a gyanúval űzök játékot, hogy a főnöki kegy sugaraiban akarok olcsó áron sütkérezni ? Ám az álszemérmet rövid szóval könnyű leküzdeni. Gorecky Zsigmond, Budapest székesfőváros IV. kerületének elöljárója, akinek jubileumi ünnepségét múlt vasárnap ülte meg nem csak a Belváros, hanem az egész Budapest polgársága, a Rákosvidékén s főként Rákosszent- mihályon is közismert, általános becsülésnek örvendő férfiú, tehát nem idegen és e közönség előtt sem közömbös egyéniség, a jubileum pedig, mely őt ünnepelte, olyan érdemek pillérein épült, amelyek országos jelentőségűvé avatják s nemzeti érdekké teszik, hogy hire az ország minden zugában elterjedjen és példaképül álljon az egész nemzet előtt. Budapest egész iparossága ünnepelte a hozzácsatlakozott kereskedőtársadalommal együtt harmincz éves fordulóját annak* hogy Gorecky elöljáró, a budapesti ipartestületek felügyelő és ellenőrző hatósága, a budapesti iparosok ügyeivel foglalkozik s azoknak igazlelkü, nagy tudásu és odaadó gondozója. Lerótták hálájukat, kifejezték szeretetüket, ragaszkodásukat, tiszteletüket és nagyrabecsülésüket olyan formában, amint azt köztisztviselő még soha el nem nyerte, spontán, közvetlen és meleg tüntetéssel, amely elütött minden megszokott hivatalos ünnepségtől és megrendelt bizalomnyiívánitásíól. Múlt vasárnap a városháza közgyűlési termében sok száz főnyi ünneplő közönség versengve rakta lába elé az elismerés és hála babérágait, értékes emléktárgyakat nyújtott át neki s a hazafias és valláserkölcsös szellemű, szorgalmas tanonczok jutalmazására, közadakozásból félmillió koronás alapítványt tett le Gorecky Zsigmond nevére és néhány órán át olyan jeleneteket rögtönzött, amelyekhez foghatók még nem zajlottak le ebben az országban. Csudálatos, lélekemelő, példátlan volt ez az ünnepély a maga megkapó nagyságában és közvetlenségében is, — de országos érdekűvé és nemzeti jelentőségűvé emeli, hogy Gorecky Zsigmontíban egy nélkülözött ritka típust, talán egyetlen példányképet tüntetett ki, akinek e meglépett ország annyira hiányát szenvedi. Mert érdemes fia ennek a hazának hál’ Istennek volt és van még ma is talán, nem egy. A Gorecky elöljáró ipari és egyéb köztéren szerzett érdemeinek is meg van a maguk kiváló becse, amit a jubiláris ünnep sok, kitűnő szónoka ékesen kidomborított s a melyet az illetékes szakkörök bizonyára kellőképen méltányolnak. De különleges és országos jelentőségű ebben az ünnepben, hogy ez a kiváló helyen, széles hatáskörben működő közéleti férfiú prototípusa a nemesszivü, jó embernek, az érzékeny lelkű felebarátnak és odaadó igaz jóbarátnak, aki minden embertársában testvérét és gyermekét látja és fehérholló-tipusa a jólelkü köztisztviselőnek, akinek előszobájában — bár „nagy urÄ és a magyar székesfőváros legelső kerületének feje s hatalmas hivatali szervezetnek főnöke — nem kell ácsorogni, míg valaki szine elé kerülhet, aki az ügyes-bajos dolgában elébe kerülő félnek nem akadályokat akar gördíteni útjába, hanem azt keresi, hogy miként segítheti őt czéljához, aki mindenkit meghallgat és mindenkit támogat a törvényes határokon belül, aki a szabályokat nem nyügül alkalmazza és az emberek gyötrésére és zaklatására, hanem a közérdekek sérelme nélkül, az egyéni javuk előmozdítására és boldogulásukra, aki munkatársait és alantasait családtagoké tekinti, hogy mint jóságos apa, szeretettel és igazságos jóindulattal tartsa meg őket hivatásuk nemes feladatainak eredményes szolgálatában. Iskolapéldának kellene használni ebben a szomorú országban az ilyen férfiút, aki három évtized óta szolgáltatja a mintát és mutatja az utat, de fájdalom — magános tölgy maradt az erdőben és hivatala csodálatos sziget a sivatagban, hova boldog örömmel menekül a kietlen hivatalos homokten- gerek vándora, mert valami megmagyarázhatatlan babonás átok miatt hitvallása, elve, tanítása, példa- adása csak nem tud elterjedni és nem tudja egyik Vagy nyolczszáz ember, karzattal, dalkarral és hall- . gatósággal egyetemben, könnybeborult szemmel, majd , csúf, vétkes hagyományától, a hivatali bürokratizmus, feltörő zokogásban egyesült az ünnepelttel a szeretet ; durvaság, rosszindulat- vagy legalább is közömbösség, mindent lebiró érzésében s mint egy nagy család ? kötekedés, idegesség és csufondáros szivességtelenség rajzotta körül azt a férfiút, akinek érdemeit méltatni kínzó eszközeitől megtisztítani a magyar közéletet. és nagyrabecsülését kinyilvánítani egybesereglett. Ha Gorecky Zsigmondnak nem lennének ezek Lapunk mai száma 8 ©Idái.
