Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
XXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, január 2. í. szání RÁKOS VIDÉKE riRuonui, közigazguA^i és közgazdasági hetilap. *3 Q vT ' *y RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. i RAííOSSZEMTMIHÁLYI ÉS RÁK05VIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LA^JA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Enyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Huszonegyedik é vfolyam • A „Rákos Vidéke“ a mai számmal huszonegyedik évfolyamába lép, tehát Isten kegyelmével a harmadik évtized küszöbére jutott el. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal, hogy két teljes évtized befejezett munkája után hálás köszönetét ne mondjunk a mi drága, jó közönségünknek, hogy szives érdeklődésével és támogatásával hűséges krónikását idáig segítette. E pillanatban csak azt Ígérjük, hogy híven önmagunkhoz, azon a csapáson fogunk-ezentúl is haladni, amelyen megindultunk és amelyről le nem tértünk soha. Becsületes munkával, tisztességes, komoly és megbízható lapot adunk közönségünk szolgálatára, amely mást, mint közérdeket nem ismer, a tollat becsüli és vele vissza nem él. » Kérjük, tartsanak meg kitüntető szeretetükben és felemelő támogatásukban. Ez alkalommal kiadóhivatalunk tisztelettel jelenti, hogy Rszentmíhály területén a lap kihordását jelentékeny anyagi áldozattal a postahivatal kézbesítőire bízta, akik azt magánvállalkozásként végzik. Ha tehát ezentúl netalán még valami rendellenesség fordulna elő, kérjük, kegyeskedjenek ezt velünk nyomban közölni, egyúttal pedig a lapot a levélhordónál is megreklamálni. A kihordók díjazásukat a példányszámok szerint kapják, a t. közönség tehát saját érdekének védelmével a kiadó- hivatal ellenőrző munkáját is eredményesebbé teszi. Végül szives olvasóinknak őszinte szívvel ezúton kíván boldog uj esztendőt a ) „Rák08 Vldékeu szerkesztősége és kiadóhivatala, (Jj esztendő. „Vergődik lelkem kétség s remény között, veszejtve minden csillagot.“ Elmondhatjuk Bánk bánnal mi is, bus magyarok, e szomorú évforduló küszöbén . . . Valóban kétség és remény között vergődünk és ha kétségbeesni nem akarunk, viszont reménykedni alig tudunk immár, a vigasztalanságnak ebben a csillagtalari éjszakájában, amelyről nem lehetünk bizonyosak, hogy a halál éjjelének kezdete, vagy pedig csak gonosz, lidércz- nyomásos áiom-e, amelyet meg fog törni egyszer a rózsaujju hajnal pirkaüása? Az évforduló az uj remények születésének percze. Valamikor, nem is olyan régen, még szépséges örömnap volt mindnyájunknak. Ma inkább csak kendőzgetjük az örömöt, csak úgy mímeljük a szilveszteri fényt, hogy a keserűségünket és a nyomorúságunkat elrejtsük mögéje. Minden energiára szükségünk van, minden izmunknak feszülni kell, minden elszánt akaratunk kevés, hogy a csapásokkal, amelyek földre tepertek, megküzdhessünk. Minden ünnepnap megannyi erőforrás, amelynek vizéből merítenünk kell, semhogy kislelküen a kétségbeesés posványába hulljunk s benne fojtsuk meg minden elszánt akaratunkat, törhetetlen jószándékunkat. A Bánk szava tanítja azt is: „Tűrj békességgel!“ s nji türünk és várunk; várjuk azt a szebb jövőt, azt a nagyszerű uj esztendőt, amelynek el kell jönnie, ha csak nem jön helyette a „nagyszerű halál,“ amelyben dicsőséggel mulunk el valamennyien. Uj esztendői Vájjon hozol-e valamit számunkra reményeinkből, vájjon betelt-e már a mérték, melyet a poklok ránk szabadult ördögei szabtak reánk és te rejtelmes, szép uj esztendő hozol-e ajándékot számunkra, vagy tovább kell vezekelnünk még a csapások és nyomorúságok tisztitó tüzében? Hová is jutottunk, hová is sülyedtünk! Mintha ferde tükörbe néznénk, úgy látjuk magunkat torzon, i nyomorultul 1 Hol a régi, hires, ragyogó Szilveszter, hol I I van a világ, amelytől nem választ el egy rövid évtized időköze sem ? Külsőleg és belsőleg elpusztultunk egyaránt. Lerongyosodtunk, megnyüttünk, megkoptunk elszegényedtünk és elparlagiasodtunk, eldurvultunk, elvadultunk, elvetemedtünk erkölcseinkben, nemes érzéseinkben. A legkegyetlenebb sorscsapások formáltak át ilyen nyomorultul és még mindig nem tudjuk, hogy mit rejt méhében a jövő, az uj esztendő hoz-e enyhülést, hoz-e változást, leapad-e végre ^rólunk a szennyes ár, mely beborított és a kegyelem napja éltető sugarával felszáritja-e végié a miazmás párákat? Uj esztendőre jókivánataikat szokták az emberek egymással kicserélni. Valamikor régen garmadával hordta a posta az üdvözlő leveleket, amelyeket akkoriban sokan leszóltunk, mint modorossággá fajult társadalmi szokát, mely a sablonba falladt és valóságos j nyűggé vált időt és pénzt rabló mivoltjában. Es milyen ■ irigykedve gondolunk vissza reá ma, mint a jó mód, a í pallérozott úri modor, a lelki és alaki csinosság, az j udvariaság, figyelmesség, jól nevelt gyöngédség, továbbá az olcsóság, a rend, a jólszervezettség, az intézményes ! kultúra, a fejlettség, az ipari előhaladottság, a technikai j nivó és a forgalom gyorsaságának klasszikus és meg- I döbbentő tanujeleire. Nem találó és élesen kidomborodó ’ képét rajzolja-e sülyedésünknek erkölcsi és anyagi tekintetekben egyaránt ez az alárendelt jelentőségű és lényegében mellékes dolog, ha mai viszonyainkat a 2 és 5 filléres bélyegtől kezdve a velinlevélpapirosig, a mintaszerűen működő postaintézménytől kezdve a választékos gonddal megfogalmazott, megírt és megtitulált gratuláczióig a háború előtti állapotokkal összehasonlitjuk. Nagyon a földön fekszünk, ott is a sárba süp- pedtünk bele. Keserves munka lesz talpra vergődni Lapunk mai száma 8 oldal.
