Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-03-21 / 12. szám
VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKÖ3VÍDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre,: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket telvesz n kiadóhivatal. R Move ünnepén. „Tisztelt Hölgyeim i Tisztelt Uraim! Ünnepelni jöttünk ide, ünnepelni jöttünk egy napot, apáink reményét, márczius idusát. Ünnepeljük azt a napot, amely annyi fájdalomnak, vérnek, megaláztatásnak, halál hörgésnek napja volt. Azon a napon egy lánglelkü ifjú áll a nemzet elé, az elnyomott, kiuzsorázott, elkeseredett nép minden dühét elkapja és az elnyomottat talpra állítja. A lenyűgözött nép föleszmél, prófétájára néz, megérti igazságát és talpra áll. Az ifjú városról városra, gunyhóról-gunyhóra jár és mire a tavasz kék virága, az ibolya kinyitja illatos virágát, szuronyerdők kelnek a hazában. A nagyur leszáll magas polcáról és a gunyhó lakóját keblére öleli. Nem sírnak, nem jajveszékelnek a magyar menyecskék, hanem örömmel és büszkeséggel küldik fiaikat, férjeiket a hon védelmére. Márczius idusa fanatizáló hatalom lett az országban. .'. . Világos . . . Jött egy nap és sírni kezdett a haza. Legjobbjaink emigráltak, a sereg letette a fegyvert és a próféta mártírhalállal pecsételte meg a szent harcot. Azóta 72 esztendő telt el. Nekünk nem volt szabad sírni és zokogni. Akik panaszra nyitották ajkukat, azokra börtön és bitófa várt és újból ránktették a szerencsétlen rabigáí. Melyikre nézzek a két nap közül, arra a szabadság reményével teljes, dicsőséges, lelkes idusra, vagy a lemondás sötét gyászos napjára? Vájjon Világosra nézzek-e? Egyre sem. A mosolygó szabadság idusa és a megtört remények idusa a múlté! Talán ma utoljára ünnepeljük ezeket az idusokat. Egy egészen uj idust ünnepelünk: 1920 márczius idusát. Ez az ünnep Horthy idusa, az első, amely a magyar nép élni akarásának örökké emlékezetes ünnepe. Maradj a múlté i 848 márczius 15-e, lelkesedésed és perzselő lángodat szívesen vesszük, de keserveid, keserű csalódásod, megtört reményeid és elnyomatásunk legyenek a múlté. Amiért te imádkoztál és reménykedtél, az a mi valóságunk: az élő, független, nemzeti életet élő, élni akaró, dolgozó nép. Teljes nemzeti életünk idusát éljük teljes erőnk tudatában. Régen, amikor a próféta a nemzetnek azt mondta: talpra! nem tudta, hogy mi lesz a harcz vége, nem látta a bitófák hosszú sorát. Horthy idusa is azt mondja: talpra, ennek az idusnak azonban jövője van, végső czélja és eredménye pedig egy hatalmas, nagy, akczióképes Magyarország. Garancziánk, erre már van. Minden nemzet gerincze a vele érző testéből való test, leikéből való lélek, anyáinak gyermekeiből lett hadsereg. Nekünk már van ilyen hadseregünk. Bátran odaállíthatjuk a hadsereg vezérét a Rákócziak, a Bocskayak, Kossuthok mellé. Ha visszatekintünk a közelmúltra, azt látjuk, hogy az annyira hires nemzeti önérzet és sovinizmus itt ismeretlen fogalom volt. Az ország a teljes pusztulás képét mutatta. Mentem embertől-emberig, mentem oltárról- oltárra, palotáról-palotára és leszálltam ronda lebujok, büzhödt levegőjébe s kerestem a magyart!. . . Nem találtam . . . Aludt, mélyen aludt itt minden, csak az internaczionális rablók ülték orgiáikat. Soha nem volt még péida rá, hogy egy nemzet igy aludt volna. Láttunk forradalmakat, amikor testvér testvért gyilkolt, de minden egyes alkalommal vérben és gyilkosságban öntudatot láttunk. De itt a destruktiv sajtó minden sora, minden ezüst és arany a hazátlanságot szolgálta. A magyar nép megmentője azonban visszatért. 1920 március idusa az ő zászlóbontása. Átölelem szivem egész melegével ezt a zászlót és esküszöm, hogy piros lelkesedésedet, fehér szeplőtlen- ségedet és zöld reménységedet soha el nem hagyom, ezért, csak ezért élek. Uj Árpád, be tudod-e végezni az uj honalapitást ? Be tudod-e fejezni a nagy munkát, visszavenni az egész hazát? Mint a hiénák a dögöt, úgy falják ellenségeink a haza testét. Brassó, szép tiszta utczáidon piszkos bocskorok járnak és kincses Kolozsváron most rúgja fel a balkáni barbárság az ezereves magyar kultúrát. Az ősi koronázó városban, Pozsonyban, zsebrák ütött tanyát és Kassán Rákóczi szelleme nem nyug- hatik sírjában. Oh ! drága testvéreink, mi érezve érezzük a szabadságot és ti érezve érzitek a jármot. Emlékezzetek rá, ha az ég felé fordul tekintetetek, hogy a csillagok rezgése nyomorgó testvéreitek kö- nyei, a fák susogása, a bánáti gabona-tenger hullámzása felétek küldi bánatos sóhaját. Talpra tehát nemzeti hadsereg és egy jelszavad legyen: Előre!“ Ezeket mondta egy lánglelkü szerzetes, az uj magyar Kapisztrán János, Zadraveíz István tábori püspök, a magyar nemzeti hadsereg főpapja. Mondta pedig Rákosszentmihályon, a község legjava közönsége §lőtt, mely szinültig megtöltötte a Nagykaszinó dísztermét és mondotta a Move márczius 15-iki ünnepélyén, amelyet a Magyar Véderő Egyesület, ez a hatalmas, nagyszerű magyar társadalmi egyesület ünnepélyes zászlóbontásául használt fel alkalmuk Ahány szó ebben a mondatban, annyi nagy gondolat és megannyi nevezetes mozzanat: öröme és Lapunk mai száma 8 oifiai* V ' ' ", . _______________________.___ ' ■ A
