Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-05 / 36. szám

évfolyam.

Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, szeptember^.

36. szám

RÁKOS VIDÉKÉ

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. . >i g RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁXOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKl EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosseentmihály, SE«ntk»raaa*ntca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOV1CH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 80.— K.

Fél evre: . . 40.— „ Negyedévre: 30.— „ Egyes szám ára 2 korona.

Hirdetéseket felvesz a kladéklvatal.

Községi választások.

A közelgő községi választások dolga általánosságban meglehetős hidtgen hagyja közönségünket. A higgadt itéletU és jobb érzésű polgárság tisztában van vele, hogy a községi választás nem partkérdés, nem politikai jellegű aktus, hanem a maga nemében a legegyszerűbb probléma. Semmi egyéb nem fontos, mint az, hogy a község vezető testületéiben szeplötlenül hazafias gondolkozása feltétlenül tisztességes, önzetjen, közérdekű munkálkodásra kész és lehetőség szerint hozzáértő férfiak foglaljanak helyet.

Rákosszentmihály mindeddig olyan szerencsés volt, 'hogy ilyen embereket áilithatott a vezetőhelyekre s 'bizonyára nem kis részben ennek köszönhette felvirágzását. A képviselőtestületben és elöljáróság tagjai között nem osztogatnak jutalmakat, nem koncz kérül ülnek az i emberek, hanem önzetlen és díjtalan munkát követelnek tőlük a mások, a köz érdekében. Ezeknek a testületeknek a tagsága még csak befolyást és előnyöket sem jelent, mint például a fővárosi törvényhatósági bizottság tagsága, sőt tisztességnek is inkább kellemetlen és zaklatottsággal járó, erre tékát biztatni, hívogatni kell inkább a pályázókat, mintsem marakodnának érette. Kezdettől fogva az az elv uralkodik, hogy aki dolgozni akar becsülettel s önzetlenül, csak jöjjön, tart karokkal várják mindenkor.

Nem is kellene tehát a választások dolgára felesleges szót vesztegetni, ha egy elkeseredett kis érdek- csoport nem támadná a község vezetőségét olyan piszkos és szemtelen módon, hogy a méltatlanul meghurczolt tisztességes és érdemes terfiak védelmére, az igazság érdekében fel keli kelni és meg kell akadályozni, hogy a közönségnek esetleg tájékozatlan és jóhiszemű részét, mely a pertidiának, a szemérmetlen rágalmazásnak és hazudozásnak azt az orgiáját, ami itt hónapok óta tombol, el sem tudja képzelni — felvilágosítsák és az igazságról meggyőzzék.

Mi tudjuk kezdettől fogva és sokszor megmondottuk, hogy honnan fuj a szél. Tudjuk jól, hogy néhány ember életnalál harezot viv az érvényesülésért, hogy bosszút liheg, a miért a hazafias társadalom magából kitaszította es a mások áiskreditálásával kísérli meg, hogy «z alóla kisiklott talajban lábát megvesse. A kétségbeesés, elkeseredés és bosszú nem válogat' az eszközökben ; másokat viszont az érdek sarkal, hogy czéljaikat bármijy áron előmozdítsák. Hétről-hetre be lehetett volna bizonyítani minden sorukról, minden szavukról, minden cselekedetükről az álnok és legtöbbször iosszul álczá- zott czélt és rájuk lehetett volna czáfolni az igazság erejével. Mi azonban nem azért csinálunk újságot, hogy a mások szennyesével bajlódjunk és azzal traktáljuk a közönségünket. Ha nagynéha mégis rákényszeritenek, hogy az eltűrhető határokon túlmenő gyalázkodást visszazuditsuk a csatornába, honnan kiered, az is csak köz« érdekből történik.

Ilyen közérdek ime ma, hogy azokat a férfiakat, akik évtizedek óta valóságos rajongással csüngenek ezen a községen és áldozatos munkával szolgálták annak érdekeit, a jogos elkeseredéstől megóvjuk, elkedvetlenítésüket megakadályozzuk. A gonosz rágalmak visszapattannak róluk és Rákosszentmihály polgársága undorral fordul el a Mihely Istvánok barátaitól, akik ma is régi fegyvertársuk munkáját folytatják. A forradalom dicső úttörője két évvel ezelőtt ugyanazokat gyalázta a Biróné vendeglőbeli szoczialista gyűlésen, akiket most a keresztény ezégért bitorló purifikátorok gáncsolnak és rágalmaznak. Vagy nem a mi derék, mindig hazafias iparosságuknak volt hasonlókép gyűlölködő ellensege a kommunista hazaárulók vezérkara. A mi iparosságunknak amely mindig helytállóit hazafiságban, tisztességben és most lenézik és el akarják kergetni a község éléről? A „mészárosokat és susztereket“ nem tűrték a kommunisták sem, csak mi, régi polgárok vagyunk büszkék rájuk, mert tudjuk, hogy az ő évtizedes puritán munkálkodásuk és éveken át minden közczélra lerótt áldozatuk segítségével lett ez a szép község, amelyet ugyanezek a gyalázkodók társaikkal feldúlni akartak; megtépáztak s bizonyára felforgatni szeretnének. Bárcsak annyi in- telligenczia lenne bennük, mint a legszerényebb iparosunkban, hogy hozzá felemelkedhetnének és annyi kvalifikáczióvai dicsekedhetnének, mint a legkisebb mu- csai jegyző is rendelkezik!

Micsoda bornirt együgyüség „négy osztályt végzet* jegyzőről“ beszélni! A mi községházunkon valamennyi jegyző elsőrangú képesítéssel bir, a főjegyzőnek pedig, aki tfcrvényhatóságilag, jóváhagyott, törvényerejű szabályrendelet alapjan tójegyző, egyik dísze és büszkesége a jegyzők testületének, aki elég tisztességet szerzett ezen a réven községének. Mi közt a főjegyzőnek és a jegyzőknek a községi választásokhoz? s mi köze az ő társadalmi szereplésüknek a képviselőtestülethez ? Nem örvend azon Rákosszentmihály közönsége, hogy a vezető községi tisztviselőjét társadalmi téren is megbecsülik és értékes működését megnyerni igyekeznek.

Van-e hitványabb cselekedet, mint a burkolt gyanúsítás, aljas ezélzás és névtelen vádaskodás? Ha tudnak a százszor és ezerszer leczáfolt és nevetségessé tett nyomorult rágalmakon kivül komoly vádat, miért nem mernek szemtől-szembe előállani velük ? Tisztességes emberek, ha megtévedt, vagy bűnös lappang közöttük, meg nem tűrik. De nem tudnak semmit, azért régi hazugságaikat ismétlik legjobb meggyőződésük ellenére. Ki hat a nem tiszta kezű ember, aki szerintük egyik legtiszteltebb tgyesületünkben szerepel? Becsületes férfi mond-e ilyet általánosságban) nevén nem nevezve a gyermeket?

Lapnak ami ggáaia 8 óidul