Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-05 / 36. szám
2. oldal. R'ÄKÖS VID . ■^aaa^BcagaaaattcaaMa fifoAF • A községi vezetőség köszönettel fogadná az ingyen világítást és szabadjegyet i3, de sajnos, az előbbit csak a község közvilágítása javára tudta megszerezni, az utóbbit pedig elfelejtette a vasút elküldeni. Emlékszel, jó közönség, Mihely István ugyanerről beszélt a községi panamák kapcsán ... hü barátai folytatják. Azt a községi költségvetést, amit a vármegye nem hagyott jóvá, — milyen pompás kortestéma, — tudd meg, kedves választópolgártársunk, a képviselőtestület sohasem látta. Azt a néptanács csinálta és azokat a községi fizetéseket, amiket a képviselőtestület megszabott, éhbérnek nyilvánította. Ebben az egyben lehetett igaza, de hát a más zsebéből a képviselőtestület óvatosan szokott pénzeket osztogatni. A drága adót tehát a mostani hangoskodóknak és barátaiknak lehet köszönni, azért hiába szidják a régi községi vezetőséget, amelyet annak idején éppen a takarékoskodása miatt gyaláztak. Hiszen az mindegy, ahogy fu a szél, ahogy jobban lehet a népet bolonditani! Nem részletezzük tovább nyelvöltögetésüket, az már túlságos tisztesség volna nekik, csak még egyre, Böhsl Ferenczre mutatunk reá, akinél nagyobb úgynevezett „jó bolond“ kevés járkált még e sártekén. Háromnegyed éve hétről-hétre marasztalja a község vezetősége a világ leggyötrelmesebb hivatalában, amelyre díjtalan ül áldozza fel minden idejét, felőrli idegeit, feldúlja nyugalmát, czibáltatja magát, ellenségeket szerez, tépe- lődik, fárad, veszekszik, szaladgál — mindég másokért és a más bajában — a nélkül, hogy szüksége lenne rá, vagy köteles lenne vele, — ilyen önfeláldozásra egyetlen embertől példa alig volt még valaha. Lámpással keresnének a felváltására alkalmas férfiút, de ugyan ki lenne olyan bafek, hogy kötélnek álljon. A munkatársai is sorra kidőlnek mellőle s nélküle fennakadna a község közigazgatása, vagy összeomlana az egész kétségbeesett lakásügyünk. Mindenki tudja, hogy az a czukorügy, a mivel vádolják, őt nem érinti, ezt már a nyilvánosság előtt is tisztázták, de mégis szemtelenül előálianak vele és el akarják kedvetleniteni nyilván puszta irigységből, mert az önzetlenségnek ezt a mértékét nem képesek megemészteni és elviselni. Ilyen a többi burkolt czélzás és rágalom is, a mellyel korteshangulatot akarnak kelteni; hitvány és piszkos, amelyre régen megkapták a méltó feleletet. A választóközönségnek azonban végre is tudatára kell ébrednie, hogy milyen tiszteletlenséget követnek el veie, hogy ilyen dolgokkal merészelnek a tisztességes polgárság elé lépni és szellemi szinvonalát, erkölcsi érzékét és Ítélőképességét annyira lekicsinylik, hogy ilyesmikkel akarnak hatni véleménye kialakulására. Ez a vélemény csak tiszta és egyenes lehet, a tisztességes ember bölcsen egyszerű és józan ítélete. Hz üldözött. Meyer Ferencz postafőtiszt, volt rákosszentmihályi karhatalmi parancsnok, ki hónapok óta az üldözött szerepében tetszeleg, a múlt héten mártirrá léptette elő magát és nyilatkozatot bocsájtott világgá, amely valótlan és tudatosan ferdített állításaival alkalmas arra, hogy a be nem avatott közönséget megtévessze. Mindeddig némán tűrtük a Meyer személyével kapcsolatosan, czélzatos módon terjesztett híreszteléseket, mert a személyeskedéstől még az önmegtagadás árán is eltilt ez újság közönségének és hivatásunknak tisztelete. A való tényeknek az a durva elferdítése azonban, amelyet a nagy mártír magának legújabban megengedett, rákényszerít arra, hogy az igaz tényállást Rákosszentmihály közönsége előtt végre feltárjuk. Tesszük pedig ezt Rákosszentmihály községének közrendészeti bizottsága nevében és megbízásából is a következőkben: Valót!an*az, hogy Meyer Ferencz ellen a nyilatkozatban elsorolt egyének bűnvádi feljelentést tettek volna a katonai parancsnokságánál. Egyénileg egyikünk sem tett semmi! feljelentést, amint, hogy többen vagyunk olyanok, akik goi senki ellen ebben az életben még semmiféle feljelentést nefl tétiünk. Meyer Ferencz magatartásával annak idején foglalkozotl a községi közrendészeti bizottság s mikor már megsokalta tapasztaltakat, beadványt intézett a hadügyminiszterhez, akití semmi egyebet nein kért, mint azt, hogy Meyert a karhatalor éléről távolítsák el. Ezt tudnia kell Meyernek is, mert beadvány keltét és az aláíró bizottsági tagok neveit idéz mégis úgy tünteti fel a dolgot, — nyilvánvalóan a közönsé megtévesztésére — mintha a beadvány az aláírók egyéni jelentése lett volna, nem pedig a közfunkcziót végző bizot1 ságé és úgy tünteti fel, mintha az bűnvádi feljelentés lett volna,! Nos hát, hadd lássa a közönség igazan, mi volt a fel-> jelentés és mi volt az előterjesztett kérelem! Az alábbiakba! szószerint közreadjuk teljes szövegét, hadd lássa mindenki« miként születnek az üldözött mártírok. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a hadügyminiszter I a felterjesztésre még annak idejen táviratilag felmentette Meyert, mint karhatalmi parancsnokot, nemsokára pedig el-, bocsátották a nemzeti hadsereg kötelékétől. Ezzel a közrendészeti bizottság kérelme teljesült és elintézést nyert. A többihez a bizottságnak semmi köze. Semmi része sem volt abban, hogy a hadügyminisztérium a feltárt adatokat a katonai ngyészséggel vizsgáltatta meg. Az pedig, hogy a katonai ügyészség az eljárást megszüntette, egyedül Meyer szerencséje, ellenben a bizottságot távolról sem érdekli. Kijelenti végül a bizottság, hogy Meyer annak idején történt letartóztatásáról semmi előzetes tudomása sem volt, sőt arról még a községi vezetőség is csak utólagosan értesült. Tehát senki részéről sem bosszú, sem üldözés nem történt. Ez Meyer szokása, ö üldözött feljelentésekkel ártatlan embereket. A bizottság tagjai ilyen eszközökre nem szorultak soha. Végül az igazság érdekében még annyit, hogy midőn a november 17-iki beadvány szöveget megállapítottak, akkor derült ki, hogy Herczegh József Iván. dr. községi orvos hasonló tartalmú, de szélesebb alapon megszerkesztett beadványt intézett néhány nappal előbb ugyancsak a hadügyminiszterhez, ez azonban a minisztériumban máig sem ismert módon eltűnt. A közrendésieti bizottságnak Meyer ellen beadót! egyetlen panaszlevele a következő volt: Nagyméltóságu Miniszter Url Kegyelmes Urunk! A rákosszentmihályi községi képviselőtestület kebeléből kiküldött közrendészet! bizottság azzal a kérelemmel fordul Nagyméltóságodhoz, kegyeskedjék a rákosszentmihályi karhatalom parancsnokát, Meyer herencz századost elhelyezve, a karhatalmunk élére tényleges katonatiszt, erélyes és kipróbált parancsnokot állítani. Meyer Ferencz százados — egyébként postafőtiszt — működése kezdettől fogva aggodalommal tölt el és a község nagyrészének súlyos kritikáját jogosan hívja ki maga ellen, most pedig midőn a változott viszonyok következtében a karhatalom szerepe olyan kiváló fontosságú lett, egyenesen községünk közbékejét és a kívánatos szellem érvényesülését veszélyezteti. Meyer százados kezdettől fogva gátolja és elrontja a közrendészeti bizottság és a csendorség purifikáló munkáját. Valóságos védelmezője a kommunisták egy részének, akiktől községünket megszabadítani éppen emiatt nem lehetett. Számos olyan egyént, kinek kommunista üzelmei beigazolódtak, rendelkezésünk ellenére szab&don bocsájtott, avagy letartóztatásukat halogatta. Közülük többeket azóta a mi intézkedésünk következtében a csendőrség letartóztatott és már vád alatt is állanak, ami bizonyítja a százados eljárásának helytelenségét. Példa erre a csatolt lapközlemény, amelyre megjegyezzük, uogy az abban felsoroltak azóta újból le vannak tartóztatva és ügyészi vádinditvány is készült ellenük. Jellemző példa erre Szandovics Rezső dr. kommunista tanár esete, akiről Meyer százados Hauser János máv. hivatalnok előtt a dik.atura bukása előtt úgy nyilatkozott, hogy „ennek is nemsokára viszket a nyaka“ midőn pedig karhatalmi parancsnok lett Meyer, letartóztatását hetekig elmulasztotta, sőt a községháza folyosóján Szandovics feleségének azt a kijelentést tette: »Nagyságos asszony szavamra mondom, hogy a férjének a hajaszála sem fog meggörbülni“. Ezt a beszélgetést az üvegajtó mögül észrevétlenül meghallotta Podmaniczky Péter báró százados és Tiszámé Kökény Margit polgári iskolai tanítónő. Ugyancsak Szandovicsaak
