Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-04 / 1. szám

1. szám RÁKOS VIDEKE 3. oldal. HÍREK. Huszadik évfolyam. A „Rákos Vidéke“ mai számával huszadik évfolyamába lép. Két évtized becsületes munkája után nem szükséges, hogy ígérgetésekkel, szép szavakkal kérjünk támogatást. Csak megköszönjük a mi kedves közönségünknek érdeklődését, amelyből e két évtized alatt minden erőnket merítettük és kér­jük, tartsanak meg ezentúl is mindennél drágább szeretetükben. A „Rákos Vidéke“ húsz évvel ezelőtt adott programmot és azon ma sem kell egy betűt sem változtatnia. Sohasem akartunk mást, mint hogy fel­tétlenül tisztességes, emelkedett színvonalú, becsüle­tesen és magyarán megirt s lehetőleg jól csinált újságot adjunk, amelynek minden sora, minden gondolata istenfélelmet, tisztult vallásosságot és tör­hetetlen hazafiságot sugározzon és minden erejével annak az érdekes fővároskörnyéki területnek érdekeit szolgálja, a melyet a Rákes-patakról Rákos vidékének neveznek általánosan. Semmi egyéb czélt nem ismerünk; politika nem érdekel, személyes törekvések és tülekedések nem érintenek, csak akkor vonják magukra figyel­münket, ha a közérdek rovására történnek. A köz­érdekű alkotások hosszú sorozata dicsősége ennek a két évtizedes, következetes munkának, amely a „Rákos Vidéke“ pályafutását jelenti. Mindent, a mi jó és nemes czélt szolgál, felkarolt és sikerre segített ez a lap, amelyet évről-évre hatalmasabb közönség tüntet ki szereidével és ragaszkodásával, amely mindenkor annál nagyobb és erősebb, mennél inkább támadnak irigyei és önző ellenségei. De mi­ként annyi sikertelen próbálkozás rombadőlt, a nélkül, hogy ártalmára lehetett volna, úgy ezentúl sem lankaszthatja el lelkes törekvéseit semmi hiú kísérlet, mely ármányt akar fonni ellene. A haza ellenségei a válság napjaiban gáncsot vetettek ellenünk azért, mert szerintük klerikális és soviniszta ez az újság. Mikor pedig elmúlt a vörös terror felőlünk, akadtak, akik a keresztény jelszóval próbáltak ellenségeket toborozni ellene, a kereszfényszeretet és igazságérzet nagyobb dicsőségére. A mi jó közönségünk felelt meg minderre mihelyettünk. Ezért mondunk hálás köszönetét a huszadik évfolyam kezdetén és kérjük, tartsanak meg szives jóindulatukban. A körülmények rendkívüli nehézségeket rónak reánk, amikkel csak nagy küzdelem árán lehet megbirkózni, de ígérjük, hogy minden lehetőt elkövetünk ezentúl is, hogy t. közönségühk ragasz­kodására érdemesekké legyünk.“; Isten adjon boldogabb uj esztendőt szegény hazánkra és minden becsületes, igaz lelkű fiára! Hymen. Gyönyörű, hófehér, havas, téli délután. A szentrnihályi templom ablakain kiragyog a villám- fény a csillogó hóra. Bent a templomban zsong a tömeg, mint rajzás előtt a méhkas. Nyomulásig meg­tölti a közönség a tágas csarnok minden zugát. Fényárban úszik a díszes főoltár. Kevéssel négy óra után hosszú kocsisor érkezik a kapu elé. A kóruson íelzendíil a hires Mendelsohn nászinduló, a mű­kedvelők zenekara p. Polner Ernő vezetésével gyö­nyörködteti hallgatóit. Hosszú sorban vonul végig a templom hajóján a násznép. A menyasszony uszályos fehér ruhában. Ritkaságszámba megy manapság a régi jó világbeli parádés lakodalom. Megindultan gyönyörködik benne a közönség, hűséges osztályosa az örömnek. Krenedits Sándor főjegyző leánya, Gizkó volt a boldog menyasszony, Rézmán Lajos, a Magyar bank főtisztviselője a vőlegény. Csizmadia Gyula lelkész eskette őket s igen szép, mélyen járó beszé­det intézett az uj párhoz. Pillér György és Záborszky Zoltán voltak a násznagyok, megelőzőleg pedig a polgári házasságkötést a menyasszony nagyapja, Bitskey Gyula, Csömör község főjegyzője végedé. A nagyszámú rokonság és násznép sorában kedves látványosság volt a Bitskey kis lánya ifj. Krenedits Sándor ur társaságában, akik diszmagyarban pom­páztak, mig a kis Bitskey fiú Záborszky Zsuzskával szalondiszben jelentek meg. Az üdvözlések tömegének lebonyolítása után a nászsereg a Nagykaszinóba vonult, hol vigságos lakodalmat ültek. A Nagykaszinó közgyűlése. Ma, vasárnap délután 3 órakor lesz a Rákosszentmihályi Nagy­kaszinó rendkívüli közgyűlése. A tagok pontos meg­jelenését nyomatékosan kéri a kaszinó vezetősége. György Lajos előadása. Január 11-én d. u. 3 órakor a polgári leányiskolában György Lajos tör­ténelmi előadást tart. „Eszme és valóság“ czimen ismertetni fogja a külföldi áramlatok, Montesquieu, Rousseau, Voltaire hatását a magyarságra és az utolsó százharminc év eszmei harcait Magyarországon. Rajzolni fogja a jelent és a «jövő útjait. Az előadás nem kronológikusan, hanem kiemelkedő vonásokban fogja bemutatni a magyarság eszmei harcait, az esz­mék tragédiáját és a valóság útjait. A nagyérdekü tanulmány meghallgatására szívesen látnak minden érdeklődőt s bárha a vállalkozás kissé szokatlan is közönségünk előtt, mégis reméljük, hogy sokan fogják a kivételes tehetségű előadó eredeti fejtegetéseit meg­hallgatni. Az előadás résztvevőitől három korona belépődíjat szednek, amelyet a szentrnihályi templom ellopott kegyszereinek pótlására fordítanak. A jószívű családok figyelmébe! Egy rákos­szentmihályi család a családfő betegsége miatt három gyermekét örökbe szeretné adni. Három kisebb > iskolás leányka elhelyezését kéri jobbmódu, gyermek­telen, keresztény famíliához, ahol lelkiismeretes neve­lésben részesülnének. Bővebbet Rákosszentmihály, József-utcza 58. sz. 2. ajtó (balra.) Őszintén óhajtjuk hogy a kérelem meghallgatásra találjon. Katonák karácsony estéje. Karácsony este a messze idegenből ideszakadt aradi 33-as fiuk családi ünnepi estét rendeztek laktanyájuk egyik termében. A helyi adakozásból összegyűlt 222 kor. és a szá­zadnak 4 napra Pécelre való kirendelése alkalmával Rákoscsabán tartott pihenésekor az ottani róm. kath. esperes plébános dr. Lakatos Kálmán nővére, özv. Bogyay ímréné által adományozott 200 kor. összeggel együtt 422 kor.-ból gyönyörű karácsonyfát állítottak, melyet szép díszítések és gyümölcsök ékesítettek. Az estén megjelentekhez Lencz László főhgy parancs­nok intézett üdvözlő és lelkesítő beszédet, ecsetelvén, hogy a messze idegenből ideszakadt legénységnek apja akar lenni, hogy egy közös, nagy családot alkos ­sanak, kéri a fiukat, szeressék őt úgy, mint azt ő teszi. Nagy Vilmos, a B. E. V. V. tanácsosa ajánlott

Next

/
Oldalképek
Tartalom