Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-13 / 24. szám
Zeneestély. A ref. egyház junius 20-án tartja zeneestélyét a Nagykaszinó dísztermében. Az előkészületek serényen folynak s már most bizonyos, hogy meglepően magas színvonalú, érdekes műsort fog élvezni az estély közönsége. A hangversenyt a ref. egyház népkönyvtára javára rendezik. Halálozás. Egy törekvő derék rákosszentmi- hályi iparos, Vári Lajos asztalosmester hunyt el a héten, hosszú betegség után községünkben. Fiatalember volt, korán kerítette hatalmába a végzetes betegség. A helybeli temetőben helyezték örök nyugalomra. Mesedélután. F. hó 9-én sikerült mesedélutánt tartott dr. Tóthné Serédi Sarolta volt színművésznő a Kaszinó nagytermében. A nagyszámban megjelént apróságok feszült figyelemmel hallgatták a szép meséket s hálásan tapsoltak minden mese után. Egy kisasszony kiséri kőrútján a mesélő hölgyet, aki nagy gyakorlattal rajzol színes krétával és élénk képekkel szemléltette az egyes meséket. A Phöbus üzletéve. A Phöbus Villamos Vállalatok rt. igazgatósága Herzfeld Dezső vezérigazgató előterjesztésére a f. hó 15-én megtartandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a leírásokra és értékcsökkenési tartalékalapra fordítandó 722.050.35 K levonása után fenmaradó 503.549,76 K nyereségből az 1918. és 1919. évi szelvények együttesen 8 kor. osztalékkal javadalmaztassanak. E javaslat közgyűlési jóváhagyása után a szelvények f. hó 21-töl kezdve a Belvárosi Takarékpénztár rt.-nál váltatnak be. y---------i, I, CSA RNOK. |i|Ka=aaac=r-r-i---------- r_-: .... — ■ ............ ■ ...| | jfapl ójegyzeteim a vörös rémuralom idejéből. — Szemelvények Pesthy Jenő naplójából. — A letűnt szörnyű bolsevista rémuralom kisér- tetes árnyait idézem fel, amikor az abban az időben irt naplójegyzeteimből e lapok hasábjain szemelvényeket közlök a nyilvánosság számára. Titokban kellett dolgoznom a naplón, mert magam is állandóan gyanús ellenforradalmár voltam, féltve rejtett helyen őriztem a kéziratot, a melyből csak legmeghittebb barátaimnak olvastam fel esetről- esetre szemelvényeket. Naplójegyzeteim tulajdonkápen lelki reflexiók, hű tükrei érzelmeimnek, gondolkodásomnak. Büszkeséggel tölt el örökre Mosdóssy József min. tanácsos hivatalos megállapítása ezekről az Írásokról, a melyek „ha a forradalmi törvényszék elé kerülnek, írójukat minden bizonnyal a Lenin-fiuk kezére juttatták volna.“ * * Május 2. A tegnapi napra örökké rettegve fogok visszagondolni. Egy város, amely ég a vér színétől! Nincs hely, amelyet meg ne fertőztek volna; a szobrok, a gázlámpák, a hídfők, a fontosabb útvonalak beborítva a förtelmesen rikító vörös szövettel. A királyi palota ormán vörös jakobinus süveggel becsteleni- tették meg a magyarság szent klenodiumát, a koronát, az utszéleken hatalmas póznákon vérlobogók a mó- gendóvid csillaggal, fenyegetően ég felé meredő kalapácsok, ízléstelenül fantasztikus plakátok, Isten káromló, nemzetgyalázó, internacionalis feliratok. A felvonulásban a groteszk csoportok — táncolva üvöltő vörös dervisek — a vörös virággal díszített autók és mindehhez az Internacionale förtelmes akkordjai . . . Lucifer rendezhet az alvilágban ilyen ünnepeket. Nemzeti nagyjaink szobrait vörösre festett tákolmányok mögé rejtették el. Jobb is, ha nem látják a hős nagyok a künn folyó rettenetességeket: mint ordít és tapsol a vér színétől megrészegedett léha söpredék, a fegyházból kiszabadult vezéreinek. A népbiztosok autókon robognak Messalináikkal, s mig a népnek éhségtől sápadt arczát a vörös rongyokról visszaverődött tavaszi fénysugarak pirosítják be, ők a Hungária kényelmes termeiben ülik a győzelmi lakomát, az orvul leteritett, csúfosan elárult nemzet halotti torát. Halotti tort ülnek a tetszhalott zemzet felett. Vödörszámra isszák a pezsgőt és inyenczfalatokkal tömik tele parázna gyomrukat, a népnek pedig szesztilalmat rendelnek és hetenkint egyszer vetnek eléje 10 deka büdös konzervhust; „Minden a mienk 1“ harsogják. Természetesen a vezéreké. A nép tapsol nekik, rekedten énekli az Internacionálét. Nyelve kilóg az éhségtől, de azért ordít, mert minden az övé. Nem, ez nem lehet valóság, ez csak gonosz álom. De most hirtelen mellbe vág egy durva ököl: „Hol van a vörös jelvény?“ és a sajgó fájdalom a valóságra, az ördögi förtelmes valóságra emlékeztet. Nyilt-tér*) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Nyilatkozat. Hetek óta ádáz hajsza folyik ellenem. Titkos és nem titkos jóakaróim minden eszközt felhasználnak, de czéljukat nem fogják elérni. Nemsokára eljön a napja, hogy világosan láthat közönségünk. Egyelőre előleges tájékoztatóul csak az alábbi levelet óhajtom a nyilvánosság elé bocsájtani. Nemeskéri Kiss Jenő hozzám intézett nyilatkozatát, mely a következő: Rákosszentmihály, 1920. junius 8-án. Tekintetes Böhsl Ferencz urnák Rákosszentmihály. Tekintettel arra, hogy a Rákosvidéki Ujnemzedék 1920. junius hó 6-án megjelent 23-ik számában „Itt a czuk*r, ott a czukor, hol a czukor?“, továbbá a Budapesten megjelenő Ujlap 1920. junius hó 6-iki 135. számában „Czukordrágitó sakter“ czim alatti közleményekben a nálad talált s onnan elszállított czukor eredetére vonatkozólag a közismert tényeknek szándékos elferdítése állapítható meg, miért is becsületbeli kötelességemnek tartom ezennel kinyilatkoztatni, hogy a nálad lefoglalt 5 zsákban 292’5 kg. mennyiségben talált süvegczukrot, — a házamban fennálló férőhely hiányában — kérésemre szívességből engedted beraktározni házadban, előbb a kuglizóban, majd újabb kérésemre elzárható pinczerészben, azon időtartamra, amig azt a vasvármegyei köztisztviselők beszerzési csoportja részére, — amely csoportnak én itteni teljhatalmú megbízottja vagyok — újabban kiutalandó vaggontételü szállítmánnyal együtt rendeltetési helyére irányittathatom. Amidőn a legnagyobb sajnálkozásomat fejezem ki a felett, hogy a nekem tett önzetlen szívességedért ily kellemetlenség ért, maradtam baráti üdvözlettel 1 Kiss Jenő. A többit sziveskedjenek megvárni a folyamatban levő vizsgálat végén. Egyébként kijelentem, hogy a lakáshivatal h. elnöki tisztéről nem mondtam le, bárha a ferdítések, a pletyka s a rágalom egész özönével üldöznek is, A
