Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-18 / 3. szám
XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, január IS. '3. szám. TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasAgi hetilap. rA&osszentmihAly nagyközség hivatalos lapja. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési &?: Egész évre 48.— K,. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. ízlés. Kedves Szerkesztő Url E sorokban nem arról lesz szó, hogy vájjon nyelvünk és ínyünk — e két ízlelő szerv mostanában milyen működést fejt ki, mert magunkfajta ember ma csak a kirakatok ablaküvegein keresztül szemlélheti a sok mindenféle jót. Úgy érezzük magunkat, mint ha az áremelkedés örökké fölfelé törtető lufíballonján ülnénk és ahelyett, hogy a potro- hos ballont csapolnék meg, (értsd ahogy akarod!) hogy lefelé szálldogáljunk, mindig csak összegyűjtött keserveink és jajkiáltásaink nehéz homokos zacskóit szórjuk ki a légbe. így lebegünk Mahomet koporsójaként ebben a szökő és szöktető esztendőben is ég és föld között a legnagyobb bizonytalanságban. Mondom — nem erről lesz szó, hanem a másik ízlésről, amely esztétikai értelemben az a lelki érzék, mely a dolgokat (tárgyakat) szépnek vagy rútnak találja. Minden korban kifejlődött egy bizonyos domináló ízlés irányzat, amelyik megszabta az abban a néhány évtizedben élő emberek ízlését. Miután mindenben szépet keresünk, Ízlésünk kiterjed az emberi életnyilvánulások minden árnyalatára. A kor Ízlése (stílusa) rányomja bélyegét az emberek beszédmodorára, öltözködésére (ez a divat) járására, dologíevésére; szokásokat honosít meg, melyek bizonyos idő múlva eltűnnek, hogy újabb, frissebb életnyilvánulásoknak adjanak helyet,, s végül a művészet hatalmas birodalmát is birtokába veszi és alkot soha el nem múló szépségű festményeket, szobrokat, zenedarabokat, épületeket stb. A magyar ember azt mondja az ő csodásán tömör nyelvén: ízlés dolga. Ezzel jelzi azt, hogy az ízlés: egyéni dolog. „A lelki érzék, amely a dolgokat szépnek vagy rútnak találja“, oly komplikált lelki és testi tényezők összesége, amelynek vizsgálata erőmet meghaladja, itt csak azt szeretném röviden megírni, hogy az izlés nagyobbrészt lelki érzék voltánál fogva igen alkalmas arra, hogy neveljék és fejlesszék céltudatos és minden alkalmat, minden területet felhasználó agitáczió minden eszközével. Ez természetesen generácziókra kiterjedő feladat, amelyet végre nálunk is el kellene kezdeni. Nem vagyok pontosan tájékozva arról, hogy külföldön mit tesznek az emberek ízlésének fejlesztésére, de akár egy norvég, akár egy franczia vagy angol utcza látképét nézem, azon csodálatos tisztaság, összhang, rendezettség uralkodik. ízlés minden, amit és ahogyan csinálunk, ahogy a kalapunkat megemeljük, ahogy az utczán rendesen járunk, ahogy eszünk, szóval minden physikai ténykedésünk és izlés az, ahogyan a tárgyakat magunk körül látni szeretjük. Nálunk — a falu primitív művészi ízlésén kívül — nem igen fejlődött önálló lelki művészeti meglátásunk. A hirtelen — szinte földbői nőtt Budapest -- csodálatos tarkaságban emelte házait és középületeit rendszertelen összevisszaságban, a legkülönbözőbb stílusokat össze-vissza hányva. Van egy pár gyönyörű köz- és magánépületünk, de az utczák — terek és parkok hijján — nem gyönyörködtetnek és a rövid idő múlva szűknek bizonyult utczákon vajmi kevés embernek jut eszébe a 3—4 emeletes szép épületeket nézegetni. Az előbb említettem, hogy minden kor megalkotja a maga művészi stílusát és ezek a csodás alkotások, bár fel is váltja őket egy újabb irányzat — minden idők minden szépet értékelni tudó emberét gyönyörködtetik. Vannak bizonyos, leszürődött esztétikai örök igazságok, melyek ellentétbe kerülhetnek azután az „egyéninek ízlésével, amelyek azonban éppen a bennük rejlő művészet erkölcsi alapjánál és teremtőjének zsenijétől átitatott formai és szinbeli, vagy hangzásbeli tökéletességéből kifolyólag mindig szépek maradnak. Ma nem festünk Murillo, vagy Rubens modorában, nem építünk rendszeresen renaissance stílusban, nem írnak zenedarabot Beethoven modorában stb. és mégis mindig megcsodáljuk örőkszépségü alkotásaikat. Már a gyermekben kell fejlesztenünk a szépérzéket minden iránt, ami őt az életben körülveszi, Lapunk mai száiia 8
