Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-18 / 3. szám
tanítsuk meg igen nagy igyekezettel, hogy keresse mindenütt és mindenben a szépet, akkor azután olyan generáczió nő fel,. amelyik megbecsüli az ittmaradt, ittfelejtett régi, szép bútordarabokat. Vágyakozni fog arra, hogy a régi zene kristályos tisztaságában lelkét megfürössze; áhítattal fog megállani egy barokkstilü épület előtt és a lelke meg fog ittasodni Rubens gyönyörű sötét tónusu képeitől; azután, azt hiszem, majd egyszer nem fog oly sokat lármázni és szitkozódni. Szép iVben fogja a kalapját leemelni a legegyszerűbb ember is, mert a folytonos nevelés, az a tény, hogy körülötte az utczán, a templom után a legdemokratikusabb helyen a föld kerekségén, egységes stilusu, formás, szinharmonikus, tiszta alkotások veszik körül, megtanítja arra, hogy a levest szürcsölni nem illik. Mert ez is ízlés dolga. Azt hiszem, kedves szerkesztő ur, hogy abban a boldog időben talán lesz a fővárosnak energikus művészi tanácsa és nem fog előfordulni az, hogy egy szép, hatalmas épület sarkán a „Jobb, mint Otthon“ czimü buffet egy elsőosztályu temetkező egylet portáljával csapja agyon az egységes hatást. A koronát azonban a Tabarin-mulató teszi fel. Pár héttel ezelőtt titokzatos bódéval fedték el ennek a barokkstilü háznak a bejáratát az I. emeletig. Mindennap vártam, hogy talán kibontakozik valami. Egy reggelen szörnyű meglepetés sújtott le. Egy nappali világításban mutatkozó kasírozott vérvörös színpadi díszlet ütött arczon egészen brutálisan. Két oldalt két éppen nem odavaló lámpa. Ezen a vérvörös, súlyosan ízléstelen díszleten a „Pokol" czimü könyv borítékjáról utánzóit, fehér vakarcsból készült meztelen női alakok voltak, hogy úgy mondjam — applikálva. Én tovább nem bírtam, kedves szerkesztő ur, még sejtem, hogy a középen fent valami Cerberus-fej tátongott reám, ne vegye rossz néven, de megijedtem és undorral futottam. „De gustibus, non est dispu- tandum.“ De ez ellen igazán lehetett volna valamit tenni. Ha van bátorsága, nézze meg jobban és mondja meg, mi van még rajta ? Tisztelő hive Figyelő Gábor. R SZT. MIHÁLY Telefon 7. (Ehm tan-telep) Béresét) yi-n. 10. BUDAPEST Telefon: József 93-59. VII.Tóbornok-u.3. bádogos és szerelő Elvállal minden e »za» mába vágó munkákat, úgymint: központi fűtést, szellőztetést, légszesz, vízvezeték, fürdőszoba, angol dozet, szívó, nyomó, kézi- és motor-hajtást szivattyúkat csatornázások és mindennemű épfllet- diszmfi bádogos munkálatokat. Javítások jutányosán eszközöltetnek l\mi Wnyro edzett czipész ráspolyok és fűrész reszelék kaphatók. Kopott reszelők felvágását elfogadom. DÓBA MIHÁLY reszelővágő-mester Rákosszentmihály, Szepesi-u. I. Meghalt Rákosszentmihály első aljegyzője, a derék, csendes Havas Gyula, a „jó emberek* ritka fajtájának egyik tipikus alakja. Abszolút becsületes, talpig derék, feltétlenül megbízható és mindig hűséges férfiú volt, akire mindig bizton lehetett számítani, s akiben soha senki nem csalatkozott. Egy ember, aki a közpályán mozgott, rengeteg embertársával érintkezett állandóan s akire sohasem haragudott senki, akinek nem volt ellensége, akinek nem volt baja ebben a szomorú életben senkivel, csak magával az élettel birkózott verejtékesen, mig össze nem roppant alatta. Készséges volt, szives és jó és jóságánál csak példátlan szerénysége volt nagyobb. Az a szerénység és igénytelenség, mely már nemcsak erénye lett, hanem akadálya érvényesülésének. Nélküle régen vezetőjegyző lett volna valahol, amihez meg volt minden egyéb kelléke, tehetsége és szorgalma is, csak ahol parancsolni kellett volna, ahol másoktól kellett volna valamit megkívánni, ott az ő hajója zátonyra jutott. Váczról származott ide. Szülővárosában családja köz- becsülésnek örvendett és jelentős közszereplést töltött be. Tizennégy évvel ezelőtt alkalmazta Krenedits Sándor főjegyző, akinek később unokahugát, Dibusz Antal ny. mogyoródi főjegyző leányát, Dibusz Ilonkát vette feleségül. Rengeteget dolgozott a községházán s azonkívül is, évekeji át, mint a Rákosszent- mihályi Takarékpénztár könyvelője. Nagyon buzgó jegyzője volt, sok ideig a Rákosszentmihályi Nagykaszinónak. Főparancsnoka volt a helybeli önkéntes tűzoltó testületnek, a melyben igen odaadó és értékes működést fejtett ki. Jó kolléga és hűséges, önfeláldozó jó barát volt. Lelkes tagja volt a régi műkedvelő gárdának, s mint jóizü műkedvelő színész csakúgy sikereket aratott, mint ahogy önfeláldozással vállalta a súgó hálátlan szerepét is. Igen sokat szenvedett a proletárdiktatúra alatt, de némán, keserűségét magába fojtva. Mire azonban az átok elmúlt rólunk, Havas Gyulát korán megőszült fejjel, összetörve találta a megújhodás. Súlyos, végzetes betegség tőrt ki rajta, ágynak döntötte s rövid hónapok alatt gyötrő szenvedések után megölte. Kedden este lehelte ki lelkét, miután a haldoklók Szentségében vigasztalást keresett. Harminczkilencz évet élt. Özvegyén kívül két kis gyermeke, özvegy édesanyja és testvér- öccse siratja. Csütörtökön szentelte be Csizmadia Gyula lelkész. Ravatalánál megható gyászbeszédet mondott. A temetésen az iparosdalkör megindító gyászénekeket adott elő és a helybeli czigányzene- kar gyászdalokat játszott. Szem nem maradt szárazon. A végtisztességen rengeteg közönség vett részt, őszinte szívvel osztozván a gyászban. Megható módon nyilvánult meg az elhunyt kollégáinak résztvevő szeretete. Kérvényt adtak be a községi képviselőtestülethez, hogy hat hónapig ne töltse be Havas Gyula állását. A hivatali munkáját magukra vállalják a hivatalos órákon kívül ingyen, a község pedig minden költségmegterhelés nélkül tovább utalványozza a féléven át az első aljegyző fizetését a vagyontalan özvegynek. A nemeslelkü kérelem bizonyára méltánylásra talál a község vezetőségében is.
