Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-01-19 / 3. szám
XIX. évfolyam. ftákossz3fi(rr;báiy, jgig, vasárnap, január 19. 9. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: • BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre ... 16.— kot. Fél évr ..............................— . Neg yed évre . . . 4.— . EGYES SZÁM ARA 40 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Közigazgatásunk válsága. Szomorú jelenünknek sok nagy baja között épen nem utolsó, hogy közigazgatásunk nem tud a rendes kerékvágásba visszailleszkedni, holott pedig a forradalommal járó megrázkódtatások után elsőrendű országos érdek, hogy a közigazgatás zavartalan menetét mielőbb ismét biztosítani lehessen. Erre törekszik maga a kormány, ezt hirdetik egyértelműen az országos pártok és ezt óhajtja az ország dolgozó népe, minden olyan polgára és munkása, aki a haza sorsát szorongó aggodalommal szivén viseli. A forradalom lázas lendülete a népharagot igen sok helyen a közigazgatás szervei ellen zúdította. Legtöbbet szenvedett az ország jegyzői kara, mely nemrég impozáns gyűlés keretében tiltakozott a vádak és bán- talmak ellen, melyekkel illették és erélyesen követelt védelmet és támogatást. Nem férhet kétség hozzá, hogy mint a világon mindenütt, a községi irodákban is akadt kivetni való ember, aki sem az általános emberi tisztesség mértékének, sem pedig az állásához megkivántató színvonalnak meg nem felel; ez azonban csakúgy, mint mindenütt, itt is sajnálatos és kigyomlálni való kivétel. Konkoly a tiszta búza között. Általánosságban a magyar közigazgatás szervei voltak régtől fogva a magyar nemzeti állam pillérei, amelyek súlyos viharoknak szilárdul ellentállva, kipróbált hazafiságuk, nemzeti érzésük, kötelességludásuk révén az ország becsülósőt, nemzet háláját bőségesen kiérdemelték. Közigazgatásunk rendszere a községi jegyzőt tette szinte minden közigazgatási tevékenység végrehajtó szervévé s a falu pennája a tudós, akinek mindenhez érteni, a csudadoktor, akinek mindent eligazítani s a fő végrehajtó, akinek minden közszolgáltatást beszedni és minden rendelkezést a közönséggel szemben végrehajtani kell. Ez a kötelesség a nép előtt bizonyos tekintetben ellenszenvessé etette mindenkor, a háború alatt pedig, a mikor minden balszerencsés rendelkezésért ő mutatkozott a közvetlenül felelős [intézkedő szerepében, a mikor a gyötrö rekviráláspkat vele végeztették, a közönségtől egyre újabb áldozatokat követelő rendelkezéritették a népet a jegyzővel szemben s midőn & fegyelem meglazult, minden elfojtott düh, minden keserűség és gyűlölet elsősorban a jegyzők ellen tört elő. Az ilyen módon támadt mozgalmakat súlyosbította a forradalmi hangulatnak az az általános iránya, mely mindenütt arra törekedett, hogy a rendszerváltozást személyváltozások is egészítsék ki, hogy a vezető helyekre uj ember kerüljön. Ez az irányzat niég ma is sűrűn érvényesül, bárha nyilvánvaló veszedelemmel is jár, mert hiszen az exponált politikusokon kívül igen sok valóban szakavatott, lelkiismeretes, kötelességtudó és hasznavehető embert sodor el helyéről a nélkül, hogy megíelelőképen tudná pótolni. A túlzások ebben is felettébb veszedelmesek s éppen ezért a népkormány megalakulása óta azon fáradozott, hogy ok nélkül senkit se engedjen jól betöltött helyéről pusztán csak azért eltávolítani, hogy helyére uj ember kerülhessen. Az első percztől fogva átlátták az avval járó veszedelmet, azonben sajnos, sem elég tekintélyük, sem elég hatalmuk nem volt hozzá, hogy kellő mértékben elháríthassák. Nyomatékosan kiemeljük, hogy méltatlanokra nem vonatkozik elmélkedésünk. Akit hanyagság, mulasztás, vagy épen visszaélés bűne terhel, ám vonják felelősségre minden bizonnyal, de aki ártatlan, az ne legyen hivatásának áldozata. A jegyzőt kell leginkább megvődelmezni a politikai áramlatok erőszakos hatása ellen, hiszen a jegyző, amikor legnépszsrütlenebb mesterségét folytatta, akkor is csak kötelességét teljesítette az ország, a haza érdekében. A jegyző nem politizált a hivatalában, mindig hü eszköze volt minden kormánynak, mindig azt tette, amire a hatalom törvényes birtokosa, az irányitó fel- sőbbség utasította. A jegyző megértette az uj idők szellemét is és mint ősidőktől fogva, vérében, lelkében demokrata, könnyen tanulta meg ; szívesen csatlakozott a népköz- társasághoz, kötelességtudóan akarja szolgálni ismét kormányát. Mégis, mit látunk ? Nem a vihar első kirobbanásában okozott sebeket gyógyítják be rajtuk, hanem még mindig folyik az üldözés, köröskörül nem szűnt meg a háborgás, közigazgatásunk rendes menete nem í indult meg, hanem önkényes, erőszakos fellépésével, Bek végrehajtására őt kécfyszeritették, végképon elkese- hol itt, hol ott akasztja meg egy-egy csoport a rendes RrfMtpnnflK n&ai 125 oi /
