Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-11-02 / 22. szám

tóvá tette. A mi fogalmaink szerint, a kik ezt az egyesületet Rákosszentmihály társadalma javára és a község fejlesztése érdekében alapitottuk, az úri embert nem a vasalt ruha és a társadalmi rang teszi, hanem a lelki tulajdonságok, a gondolkozásnak bizonyos pa lérozott- sága, az intelligencziának bizonyos foka állapítják meg, a melylyel minden hazáját szerető, tisztességes lelkű, becsületes magyar embernek rendelkeznie kell. A mi egyesületünk tehát kezdettől fogva nemes, eszményi értelemben vett urikaszinó, a nélkül, hogy exkluzív, vagy arisztokratikus intézménynek szabadna tekinteni, mert hiszen tagjai között kezdettől fogva ott van nem egy ölyan tiszteletreméltó polgártársunk is, a ki kenyerét fizikai munkával keresi, vagy kereste és senkit innen ki néztek soha azért, mert talán nem selyemágyban született, vagy névjegyét az ősi czimer nem ékesítheti.

Éppen ezért nehéz jóhíszemünek tekinteni azokat a törekvéseket, a melyek az első forradalom álhazaíias és áldemokratikus jelszavainak divatja idején, még mielőtt a proletárdiktatúra mindent rombadöntő forgószele megindult volna, már azon igyekeztek, hogy kaszinónknak sírját megássák. Pedig a destruktiv folyamat már akkor javában megindult volt.

Jól tudjuk, hogy mindegyik forradalom tetszetős hazafias és demokrata, szabadság jelszavakkal igyekezett az embereket megtéveszteni. Ezeknek a foszlányaiba kendőzték a mi egyesületünk ellenségei is a mérget,' a melylyel a kaszinó éLetét kioltani ^akarták és ha — bár valóban nem könnyű — de mégis feltételezni akarjuk egyesekről a naiv jóhiszeműséget s inkább a gondolkozásuk mélységének határait fogadjuk el mentőkörülmény gyanánt — ugyanazoknak a megtévesztő jelszavaknak kell tulajdonitanunk, hogy a czéltudatosan dolgozó nemzetrontók mellett — fájdalom

— a mi sorainkból is akadtak egyesek, kik a romboló munka támogatásában buzgólkodtak.

A kaszinó választmánya, mely éveken át békés szeretettel, visszavonás nélkül dolgozott az egyesületért, tavaly őszszel izgalmas vríák színhelye lett. Pártoskodás indult, a vezetőséggel szemben ellenáramlat keletkezett, mely habár számra és erőre nézve jelentőséggel nem bírhatott, aknamunkájával bomlasztó csirákat vitt egyesületi életünkbe. Az első forradalom sikerének felbátorító hatása alatt hazaáruló agitátorokat, bolysevik ügynököket vezettek a kaszinóba, eleinte vendégképem, a régi társaság *nem lelhette többé otthonát a saját házában,a kémek és ellenségek között és fokozatosan visszavonult az egyesülettől. A fizetett agitátorok és izgatok vitték a vezérszerepet kaszinónkban s a mi tagjaink egy töredéke alkotta vezérkarukat, udvarukat, társaságukat. Demokratikus haladás czimén műveletlen napszámosokat, hazaíiatlan elemeket, mosónőket, az egyik úgy irta rá a belépési nyilatkozatára, hogy „Mozsóné!“

— és más hasonló elemeket erőszakoltak a megindult terror nyomása alatt a kaszinó tagjai sorába, — a kaszinót a forradalmi intézmények tanyájává tették, majd munkás önmüvelődési egyesületté akarták átalakítani, a mit a vezetőség ellentálló erejének utolsó megfeszítésével tudott csak megakadályozni. Falaink között szellemi munkások szakszervezetét alakították, dísztermünkből pedig kaszárnya lett, parkett padlózatán fát vágtak, szenet tördeltek, diszieíeinkkel kályhát fütöttek s vagyonunk, felszerelésünk pusztulásnak indult.

Mire a proletárdiktatúra czimti szörnyűség kitört, már kaszinónk se külsőleg, se belsőleg nem volt kaszinó, a régi elemet, a régi közönséget kiűzte belőle a nemzetrontó destruktív eszmék szolgálatába szegődött kisded csoport, mely uj barátaival foglalta le és a haza

elpusztítására szánt mérgek boszorkánykonyhájává tette meg. A kommunizmus kitörése után névjeg is megszűnt a kaszinó; egyik tisztviselője az elnökség és választmány megkérdezése nélkül átadta a kommunistáknak, üzletvezetőnknek kiadta az utasítást, hogy itt többé sem az elnökség, sem a választmány nem parancsol.

A direktórium nevében egyik azóta letartóztatott főkommunista lett itt a teljhatalmú ur, aki társaival éjje- ken át dorbézoló tanyájává tette helyiségünket, mely részben vörös katonák szurtos kaszárnyája is lett. A homlokzatra kiírták az uj czimet, a „Munkásotthon“-t, de bizony a tisztes munkások sokáig megtévesztett tömege legfeljebb az agitációs gyűléseken keveredett abba a díszes társaságba, amely itt hónapokon át garázdálkodott, a szigorú szesztilalom idején, amikor a proletárok „leiáncolták az alkoholt*, néhány nap alatt megitta minden borkészletünket, részegen fetrengett asztalainkon, ellopott és elpusztított minden elvihetőt. A zöld posztóinkat hazavitték, tányérjainkat egymáshoz vagdosták, széthordták egész leltárunkat, elégették iratainkat, nyomtatványainkat, kártyakészletünket, egyesületi könyveinket. Itt háltak asztalaink tetején, itt mulattak, itt dőzsöltek, mig kifelé hirdették a nagy puritánságot és hazudták világboldogító eszméiket.. .

így, ilyen állapotban találtuk a Nagykaszinó romjait, midőn elmúlt rólunk a sújtó csapás. A tisztogatás munkája lett legelső feladatunk s az a törekvés, hogy a kaszinó életét újra megindítsuk. A kényszerítő helyzetnek megfelelően a kaszinó üzemének házi kezeléséről a bérleti rendszerre tértünk át, amivel elsősorban helyiségeink helyreállítását biztosíthattuk. Ezek és a tett egyéb intézkedések azonban már a következő, év történetének összefoglalásához tartoznak s ezért most további részletezésüket mellőznünk kell.

Őszintén kívánom, hogy szeretett egyesületünk mindezeket a viharokat és megpróbáltatásokat, külső és belső ellenségeinek megrontására folytatod mesterkedéseit leküzdve és győzelmesen átélve — újra azzá lehessen, ami volt és aminelTczéijára rendeltetett. Legyen nagy, erős, virágzó és jelentős tényezője megtépett édes hazánk igaz magyar és tisztes társadalmának. Teljesedjék be a jelszó, amit az ágyudörgés közepette tartott megnyitó ünnepélyünk szerényke allegorikus alkalmi darabjában társadalmunk szine-java lelkes szívvel tolmácsolt: „Viharban született, — de békére teremtetett.“

Jussunk el végre annyi vihar és fergéteg után a béke derűjéhez és legyenek az átélt égi háborúk a mi leikeink számára tisztitó viharok, amelyek azokat a gyarlóságoktól, emberi gyengeségektől és vétkes indulatoktól megszabadítván, szebbé, jobbá, igazabbá tegyék és éledjen fel bennünk újra a szeretet és tiszta lelkesedés olthatatlan lobogó lángja!

Ami végül a múlt kaszinói esztendő eseményeinek szokásos összefoglalását illeti — sajnos — ezúttal beszámolónk csak hiányos és felületes lehet, mert hiszen hűséges annáleszeink a lefolyt idő legnagyobb részéről nem állhatnak rendelkezésünkre s igy csak véges emlékező tehetségünkre támaszkodhatunk. Ülésünk jegyzőkönyvei megsemmisültek s kaszinói életünk megbénulása, majd pedig teljes megszűnése következtében a rendes és szokott gyűléseket és egyéb közös munkára , szolgáló összejöveteleket nem tarthattuk meg.

Tagjaink számában a következetes gyarapodásnak most is bizonyítékait látjuk, bárha a forradalmi terro- risztikus beözönlést semmisnek nyilvánítva, a tagszámunk mesterséges emelkedését meg is akadályoztuk.

A fájdalmas gyász nem kiméit meg a múlt kaszinói évben sem. Igen érzékeny veszteségünk, hogy eltávozott az élők sorából Rákosszentmihály egyik fe