Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-11-02 / 22. szám
4. oldal RÁKOS VIDÉKE 22 szám lejthetetlen alapitó polgára és sokszoros jótevője, Müller Antal, kinek széke örökre üres marad ebben a társadalomban is, hol mindig szívesen töltött kellemes órákat és könnyes szemmel ejtjük ki nevét, szeretettel őrizzük meg emlékezetét mindenkor. Tipikus alakja volt kaszinónknak az öreg/ Grammatika János bácsi, kinek a természet törvényei szerint betelvén sorsa, szintén őszinte gyász maradt nyomában. Fájdalmas szívvel emlékezünk meg Gönczi Grotta Gyula tagtársunk elhunytáró! is. Lelkesedéssel csatlakozott hozzánk a kaszinó megalapítása pillanatában s mindig a jobb időkre várva, jókedvvel, örömmel időzött közöttünk, mig a végzetes kór el nem ragadta körünkből. Ha valakit a szomorú listából kifelejtettük, előre is elnézést kérünk; mert nem szándékos mulasztásból történik, hanem az adatok hiánya és az emlékezet gyarlósága adja csupán magyarázatát. Most pedig fordítsuk el tekintetünket a múlt lehangoló képeitől, a jövőbe tekintsünk: fel a szivekkel! Uj reménnyel, uj, erős akarattal, uj bizakodással kezdjünk uj munkára, uj, építő, alkotó munkálkodásra. „isten és haza nevében, előre!“ Rézman Lajos a pénztári jelentést, zárószámadásokat mutatta be, miket egyhangúlag jóváhagytak. Pénztárossá megválasztották Rézman Lajost, gazdává Böhs! Ferenczet, könyvtárossá Farkas Bélát, jegyzővé György Lajost. Végül hét választmányi póttagot válaszoltak. $ műkedvelők zenekarának hangversenye. Polner karmester és derék gárdája: műkedvelő szombaton este a Nagykaszinó termében, szalonzene- karunk fényes sikerű hangversenyt rendezett, melyet szépszámú intelligens közönség hallgatott végig, ügy hisszük, hogy ezzel a hangversennyel — melyhez hasonló még községünkben nem volt — többet kell foglalkoznunk, mert jelentős, művészi esemény volt, nagy, hatalmas teljesítménye egy szakavatott, önfeláldozó karmesternek és fáradtságot nem ismerő, a zeneművészetet rajongásig és önzetlenül szerető úriemberek társaságának. A közönség maga is érezte az est művészi jelentőségét és áhítattal, templomi csendben* hallgatta végig, a zenekarral lélekben egybeforrva azt a sok zenei kincset, mellyel oly pazarul megajándékozták. Bevezetésül Suppé örökbecsű, poétikus „Költő és paraszt“ czimü nyitányát hallottuk. A zenekar nagy fegyelmezettséget árult el az egymást gyorsan felváltó dinamikai árnyalatok precíz kiemelésében és ezzel a bájos nyitány minden szépségét érvényre juttatta. A celló szólót Faludy Károly játszotta szép, nemes tónussal. Ezután S z o y e r Ilonka lépett a színpadra. Azt hiszem fölösleges őt — ezt a végtelen bájos, nagy- tehetségű asszonyt — közönségünknek bemutatni. Hiszen mnidannyiunknak alkalma volt az Operában ragyogó szopránjában, frissen csengő orgánumában és előadásának közvetlen bájában gyönyörködni. Mayer Helmund „Liebeszauber“-jét és Giieg „Szeretlek én“ c. dalait adta elő. Férje, Márkus Dezső főzeneigazgató és a zenekar három tagja művésziesen látták el a kíséretet. Az est legkimagaslóbb eseménye és művészi teljesítménye Schubert H-moll Symphoniája volt-E hatalmas alkotás előadása még hivatásos zenészeknek is nagy gondot okoz. Annál nagyobb örömmel konstatálhattuk, hogy műkedvelőink e rendkívüli nehézségekkel fényesen megbirkóztak. Csodálatosak azok az'ellentétes érzések, amelyeket itt tolmácsolni kell. Egy, életében kevés sikerben részesülő, finom, poétikus lelkületű költő áradozó romantikája, káprázatos tisztasággal, bájos melódiákkal telítve bontakozik ki előttünk oly pazar bőséggel, hogy szinte szédülünk bele. A cellók és hegedűk váltakozva adják át egymásnak a szinte „ländler“- szerü kedélyességgel hangzó témát, halk, raeseszerü pianissimók, sejtelmes bugások töltik meg a levegőt, zsong a zenekar... ábrándozik a költö — talán az 6 — Hernalsáről, a kedves Bécs leányairól, a zöld hegyekről . . . talán teljesülő reményekről. Egy-egy fájdalmasabb emlék is belenyilallik szivébe . . . talán tudja, sejti . . . hogy semmi sem teljesül . . . csak a közeli halál siet feléje teljes bizonyossággal. Az ábrándozást hirtelen megakasztja a megsejtett elmúlás fájdalma és durva erős akkord süvít a zenekarból, mint derült égből a villám. A zenekar valósággal remekelt a lehelletszerü pianissimókkai és nagy művészi fnegértésse! tolmácsolta a zeneirodalom e soha feledésbe nem merülő gyöngyét. A közönség elbájolva ennyi szépségtől, önmaga rövidítette meg a rákövetkező szünetet, amennyiben igen sokan nem is távoztak helyükről és igy rövid idő múlva sor kerülhetett a programm második részére. Veesey „Valse triste“-jét és Wagner „Tannhäuser“ operájából az „Esthajnali csillag“ dalát hallottuk egy Schrammel négyes előadásában. Itt különösen Enyetér Istvánt kelt megdicsérnünk, aki stilszerü, diszkrét kísérettől támogatva, nagy virtuozitással és elbájoló .cantilé- nával látta el a szóióhegedüs nehéz szerepét. Ezután Szoyer Ilonka hozta közönségünket újra lázba. Maillart „Remete csöngettyü“-jéből az áriát és Auber „Wachlied“-jét énekelte a hallgatóság megújuló viharos tapsaitól kisérve. Polner karnagy mesteri hangszerelésében játszotta a zenekar egy töredéke a nagy orosz mesternek, Rachmaminoff-nak modefn szellemben megirt Cis moll Praelude-jét. A különös harmóniákban bővelkedő, saját- szerüen érdekes és technikailag igen nehéz darab vezető szólamát Scheer Hajnalka látta el, mély érzésű, megértő játékával dominálóan emelkedve ki az őt kisérő hangszerek közűi. Művészetét az ezt követő darabban ismerhettük meg a maga teljes szépségében. Moszkowszki értékes hangversenykeringőjének nehéz zongorakaden- cziáit férfias határozottsággal, nagy megértéssel és kifogástalan technikával érvényesítette: játékával oly nagyfokú virtuozitást árult el, hogy tehetsége a legszebb reményekre jogosít. A közönség mellett a zenekar tagjai is spontán lelkesedéssel, meleg ünneplésben részesítették kedves zongoristájukat. Egy kedves pattogó amerikai induló fejezte be ezt a páratlanul szép hangversenyt, melynek rendezésében, fáradságos betanításában és sikerében Polner Ernő karmester tehetségének és rátermettségének oroszlán- része volt. A hangverseny után a fiatalság a szalonzenekar hangjai mellett lelkes hangulatban tánczra perdült hajnali 5 óráig maradt együtt. Meg kell még említeni a rendkívül szépen és ízléssel berendezett színpadot, melynek megkapó felszerelése Malowetz Mihály ügyességét dicséri és a módfelett ügyes rendezést, mely Polner Ernő érdeme. Minden szám uj, tetszetős, képet nyújtott, a hangulat és hatás nem kis fokozására. Az estély igen tekintélyes bevételt eredményezett a zenekar hangszer és hangjegy alapja javára. Felülfizettek : A szalonzenekar egy lelkes barátja 240, Homor Gyuláné 10Ó, Böhsl Ferencz 60, Rozmis Kálmán 20, Egy krajzleros 20 koronát. —fg—
