Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-11-02 / 22. szám

adatait, egyenként a közgyűlés döntésére bocsájtván minden egyes ügyben, hogy a megállapított tényállást olyannak iíéli-e, a mely az illető tagot méltatlanná teszi arra, hogy a kaszinó kötelékében megmaradhasson? Uj bizottság kiküldését feleslegesnek tartották, mert ebben a hetes bizottság dezavuálását látták és mert csakis a tényállás felfedése után lehet bírálatot mondani működése értékéről, nem akkor, a mikor mégTel- halmozott adatait nem ösmerik.

A közgyűlésen az ellenpárt ezzel szemben folytonosan azzal éfvelt, hogy nem hallgatták meg ti kizárt tagokat s a vita elnyujtásával és zajongásával hosszú ideig megakadályozta, hogy az indítványokról szavazhassanak. Végre mikor már a nagy zűrzavarban névszerinti szavazásra került volna a sor, akkor támadt a mentő ötlet, hogy a régi bizottságot az ellenpárt bizalmiférfiaival egészítsék ki és igy a kaszinóban küszöbön állott szakadást elhárítsák. A vezetőség olyan gavallér volt, hogy a hetes bizóttságba a támadók részéről nyolez tag kiküldésébe is beleegyezett, mert az a felfogása, hogy -úri és magyar ember a fennforgó kérdésben csak egyféleképen gondoíkozhatik.

Így azután, legalább egyelőre helyre áliott a béke. Ez a „legalább egyelőre“, attól függ, hogy őszinte volt-e az ellenzék hangoztatott álláspontja? Ezt a reményt erősítette meg Király László tetszéssel fogadott felszólalása, hogy most már szeretettel fogják a kaszinót kedves otthonuknak tekinteni.

A közgyűlésen eleinte Farkas Géza elnökölt, majd pedig gyengélkedése miatt Csabány A. János vette át az elnöklést. A választmány álláspontját Krenedits Sándor igazgató ismertette, ami után az ellenzék nyomban akczióba lépett. A többségi párt leszerelte szónokait, hogy a vitát megrövidítse, azonban jó két órán át eltartott, rriig az ismertetett megoldásban egyhangúlag megállapodhattak. Az erre vonatkozó javaslatot közvetlenül a szavazás megkezdése előtt szintén Krenedits Sándor tette meg.

Ezen a ponton túl jutva normális képet öltött a közgyűlés. Meghallgatta Balázsovich Zoltán titkári jelentését, mely egész terjedelmében a következő:

„Igen tisztelt közgyűlés!

Súlyos az én helyzetem, midőn eleget akarok tenni kötelességemnek, hogy a Rákosszentmihály! Nagykaszinó elmúlt évi történetéről — szokás szerint — hiven beszámoljak. Súlyos a? én helyzetem, mert ez a beszámoló homlokegyenest ellenkezője elődeinek, a melyek évek sora óta a fejlődésnek, a haladásnak, az erkölcsi és anyagi gyarapodásnak voltak mindenkor határjelzői s előterjesztésük különös lelki örömöt jelenteti. Most ellenben — először ezen a helyen — szomorú pusztulásról, fájdalmas sülyedésről, romlásról és rombolásról kell csüggesztő képet rajzolnunk, szorongó szivvel fogván a máskor olyan kedves munkába.

A kaszinói esztendő nem egészen helyeselhető rendszerünk értelmében — a naptári év júliusával kezdődik és $ következő év derekáig tart. Ami tehát még szép és kellemes emlékünk volt 1918 történetéből, arról a tavalyi jelentésünk már megemlékezett, lelkesen ünnepelvén a kaszinó taglétszámának minden várakozáson túlhaladó meggyarapodását, a nehéz háborús idők ellenére is mindig eleven életét, közérdekű czélokért kifejtett buzgólkodását és azt a felejthetetlen művészi és jótékony munkálkodást, amelyet a műkedvelők zenekara három-négyféle alakulatában is és a műkedvelők társasága előadásainak sorozatával a kaszinó közönségének számtalanszor kifejezett megelégedésére önfeláldozó és czéltudatos módon kifejtett.

A múlt kaszinói év elején ez a: működés a példátlan sikerű mátyásföldi vendégszereplésben, majd pedig az októberben tartott előadással folytatódott s egyelőre be is fejeződött. Mert a mi azután következett, az kettéroppantotta a mi kaszinónk életét is, az a viharok, megpróbáltatások, gyötrelmek és károk kifogyhatatlannak látszó sorozata lett. A múlt közgyűlésünket még dagadó reményekkel tette széppé törhetetlen lelkesedésünk és akkor még sejtelmünk se lehetett arról, a mi reánk következett.

A vesztett háborút nyomon követő forradalmak és részbéh még máig is tartó felfordulás évszázadok óta példátlan csapással sújtották szegény hazánkat. Az általános pusztulástól nem mentesült semmi, a mi kaszinónk életéből is kitörülte az ezt az esztendőt. A mi életünk október derekán tulajdonképen megszűnt és csak ezután kellene igazán újra kezdődnie, amidőn a helyreállítás müve befejeződik és a ma is még mesterséges léiekzéshez hasonló tengődésből, a lábadozás állapotából, újra normális és egészséges élethez juthat.

Október végével megindult kaszinónkban is a feloszlásnak az a gyászos folyamata, a mely az egész ország összeomlásáig vezetett. Lépésrői-lépésre lehet követni azt a lejtős utat, a melyen ez az egyesület is eljutott a_Jeljes pusztulásig. Hazaáruló agitátorok már az első forradalom kitörése előtt megindították és állandóan élesztették községünkben is ezt a folyamatot, a mely köztudomásúlag a proletár diktatúrában érte el végső czélját. Fizetett népbolonditók szórták itt is a mérget és kezdették az aljasczélu szervezkedés munkáját, eszközül használva fel gyenge, felszínesen gondolkozó és részben jóhiszeműen megtévesztett, részben bűnös hajlandóságú embereket, kik a romboló munka sikerét egyrészt tudatosan, másrészt pedig önkéntelenül előmozdították.

Ezeknek a konkolyhintőknek szemében kezdettől fogva szálka volt a Nagykaszinó, mint az intelligens, hazafias szellemű, mindig valláserkölcsi alapon álló és szeplőtelen jellemű polgárok egyesülete, amelynek alapításától kezdve az a czélja, hogy az ilyen közönséget gyűjtse össze és az egyesülés erejénél fogva az értékes társadalmi munkára megerősítse. Az intelligenczia vára a kaszinó, mely a destruktiv, hazafias tekintetben megbízhatatlan és erkölcsi szempontból alacsonyabb színvonalon álló tömegek ellen a nemes eszmék kultuszát védelmezi. Társadalmi életünk fóruma a kaszinó, hely hol minden hasonszőrű és hasonló törekvésű polgár megtalálhassa a maga szoiid, választékos, szerény szórakozását, kulturális igényeinek némi kielégítését és közérdekű czélok, hazafias, társadalmi munkák, jóté- konyczélu mozgalmak szolgálatában tömörüljön. A kaszinó nem ismer páriot, sem országos, sem községi politikai tekintetben, nem az ellentétek kiélesitésének helye, hanem az a czélja, hogy a különböző pártokhoz, frakeziókhoz tartozó minden rendű és rangú tisztességes embert egy közös táborban egyesítsen. Itt soha senki nem kérdezte a másikától, hogy milyen párthoz tartozik és miért, milyen vallás szertartása szerint imádja az Urat, — miért takarékos, vagy miért bőkezű, milyen kedvteléssel szórakozik, kivel barátkozik, jniért visel aranygyűrűt, vagy miért nem£ Soha senki a kaszinó közszelleme ellen e tekintetben panaszt nem ejtett, soha senkinek egyéni szabadságát, meggyőződését senki nem érintette, ellenben mindenkor tiszteletben tartotta mindenki. A Nagykaszinó nem volt soha egyetlen társadalmi osztálynak kizárólagos tulajdona, senkit ki nem nézett, ki nem rekesztett*, kebeléből, ha az általános polgári tisztesség, mértékének megfelelt és szeplőtelen hazafias gondolkozása a tisztességes társaságra mél