Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-28 / 17. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 17. szám két és nagyobbakat — együtt oktatni pedig csak az gondolhatja el, akinek halvány fogalma sincs a pedagógiáról. A letűnt korszak megmutatta, hogy mi a kívánatosabb, vagy elviseihetetlenebb: az egyházaknak oly sokszor hangoztatott uralma, vagy a kommunizmus terrorja az iskolák fölött?! És vájjon miben nyilvánul meg az egyházak uralma az iskolában ? A valláserkölcsös nevelésben ? Oszíályonkint heti két órában ! ? Az egyházak a minden jóra és nemesre hajlítható gyermeki szivet keresztény szeretettel és jóindulattal vezetik, a megrögzött kommunisták pedig hitetlenségre és vallás- taíanságra kényszerítik. Melyiket akarjuk, melyiket választjuk ? Még Kunfi Zsigmond, országunknak ez a rossz szelleme sem tiltotta ki a hitoktatást az iskolából, csak a kötelező iskolai vallásoktatást törölte annak ide,én! A kommunizmus kitörésekor a jelszót, hogy „a papot ki kell dobni az iskolából“, a budapesti munkás- tanács adta ki és a fővároson kívül csak itt, a környéken akadtak olyan „helyi nagyságok“, akik ezt az ör- dögi'munkát végre is hajtották. De hogy hit- és vallás nélkül tanítani, nevelni lehetetlen, ezt még a rákosszentmiéályi direktórium tagjai is belátták, midőn megengedték, hogy „hetenként egyszer a tanítási órákon kívül oszíályonkint hittanórát tarthat a lelkész.“ A rendszeres hitoktatás kiegészítő része a vallási gyakorlatok teljesítése és itt elsősorban a rendes templombajárás. A rákosszentmihályi iskolák hivatásuk magaslatán álló tanítói jobb ügyhöz méltó komolysággal és buzgősággal karolják fel ezt a fontos kérdést, hogy tanítványaikból vallását és hazáját szerető embereket neveljenek. Ezt bizonyítja a dr. Petii Mór táp- felügyelő által 1907. ápr. 7-én jóváhagyott és iskoláink falán is kiiüggeszíett „Házirend“, melynek lő. pontja igy szó!: „vasárnap és ünnepnapokon d. e. a tanúlók az iskolába gyülekeznek s a tanítók felügyelete alatt és. vezetése mellett innen megy mindenki a saját templomába.“ A rákosszentmihályi róm. kath. egyház vezetősége egy évtized óta szorgalmazta, hogy népes iskoláink számára az intenzivebb vallásoktatás érdekében, önálló hitoktatói állás szereztessék. Zichy János, Apponyi és Jankó- ich Béla kultuszminiszterek idejében többször megismételt kérelmünket ,azonban nem teljesítették. Végre Huszár Károly miniszter jött, aki a íővároskör- nyéki vallásokig te s szükségességét és nagy fontosságát felismerve, a keresztényegyházak kérelmére önálló hitoktatói állásokat szervezeti. A magyar püspöki kar már idézett közös főpásztori szózatának ide vonatkozó lelkes szavaival fejezem be: ,Kérünk és buzdítunk titeket kedves Hívek, védjetek meg a gyermekek vallásos oktatását s nevelését s ne engedjétek meg, hogy néhány hitetlenért a keresztény Magyarországban Krisztusról s az evangéliumról az iskolában szó ne essék. Aki nem akarja hittanra oktatni gyermekét* az rosszul cselekszik s vétkezik a gyermek lelke ellen; de hogy néhány ily önfeledetí szülő miatt minden keresztény gyermek az utcára tétessék ki katekizmusával, az talán sem nem egyenlőség, sem nem szabadság! ? A magyar nép, egy elhódított kisebbség kivételével vallásos iskolákat kíván, — akarja, hogy gyermekét az iskola úgy nevelje, mint ahogy azt ő otthon teszi, — akarja, hogy Istent imádni, hitet vallani, hitből fakadó erkölcsöt élni megtanuljon s hogy az iskola ne rontsa, hanem nevelje a gyermeket, hogy egy hitre s ne két hitre, erkölcsre s ne szabadosságra szoktassa. Nem volna-e szégyen a magyar keresztény népre, ha iskolája hitetlen s vallástalan volna, melyben Istent nein ismerő erkölcstant tanítanának? De aki Istent nem ismeiő erkölcstant hirdet, az voltaképen istentefenséget s hitetlenséget tanít. S ugyan kinek nevében ? Nemde az államéban ? S ugyan van-e joga az államnak a népet Istentől s Krisztustól elvonni ? Van-e joga a gyermekektől követelni, hogy bigyjenek a porban s az anyagban, de Istent s leiket ne ismerjenek s hogy kötelességteljesiíésüket s erkölcseiket Istenre ne vonatkoztassák? Ez barbár erőszak a lelki- ismeretek ellen, — ez a pogány római császárok kegyetlenkedése a vallás s az Istenbe vetett it ellen: épen ezért ez nemcsak nem haladás, hanem visszaesés Darbárságba és zsarnokságba, akármilyen szép szóval takargassák is azt. . De hát végre is tőlünk függ, hogy minden ily kegyetlenkedésnek a lélek és lelkiismeret ellen véget vessünk s magunk szabjuk meg törvényhozásunk s társadalmi életünk irányát. Ébredjünk hát öntudatára a hamis játéknak, melyet legnagyobb kincseinkkel űznek, — tudatára a közveszélynek, mely fenyeget, ha az Istentagadás s az erkölcsi züllés sikamlós lejtőjére lépünk. Valljuk be, hogy nem vettük eléggé komolyan a kereszténységet s hogy szép szavakért engedményeket tettünk oly irányoknak, melyek szabadságról beszéltek, de elvtelenségre s hitközönyre vittek. Ami visszaélés, bűn és átok beszivárgott a kér. társadalomba, az nem a kereszténységből, hanem annak megtagadásából való. Hát álljunk ellent a rossznak s fogadjuk meg, hogy csak oly képviselőjelöltekre adjuk szavazalunkat, kik a keresztény hit alapján állnak, kik a hitvallásos iskolának hívei, kik a kér. elveket az élet egész vonalán ér-, vényesiíeni akarják; mert az a meggyőződ sünk, hogy Isten, lélek vallás s erkölcs nélkül mindenünk romba dől s mert az a tapasztalatunk, hogy e rombadőlésnél azok szaladnak el elsőknek, kik az alapok aláásásábóí a leglelkiismeretlenebbül vették ki részüket. Segítsünk tehát önmagunkon s ne higyjtink azoknak, kik rontani igen, de építeni sehogysem tudnak.“ A elutazás miatt Rákosszent- LAf UAj miháiyoií 301 Q-öles telken »öl llut i Az egyik két szoba, két konyha, a másik három szoba, három konyha. Értekezhetni a tulajdonosnál: özv. juhász Jánosné, Uj-utcza 8. A körforgalmi villamos mellett.
