Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-21 / 16. szám
XIX. évfolyam. \ adui íyiy. mna sept. Ziua 2U. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, szeptember 21. 16. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁXOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.—„ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Fiz életnek. • Az élet ezernyi megpróbáltatása közepette írunk az életnek. Egy kedves barátom beszélte, hogy az Istenben való hite erősödött meg egy zivataros tengeri éjszakán, amidőn Amerika felé utazott. Sötét éjszaka volt ez, tengeri viharban. Imádkozott mindenki. A viharedzett matrózok térdenállva imádkoztak a tenger Istenéhez. Midőn a tenger vize hegyekké tornyosul, midőn a mélyedésekbe száll le a vészmadár visítva, futva az ég villáimtól, amely a duzzadó habok közé sújt le, amidőn a halál iszonyú torka ásít.. . akkor ültesd sajkára az istentagadót, imádkozni fog a tenger Istenéhez, mondja Jókai. Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre, mondja szent Ágoston. Örökbecsű kincs gyanánt őriztem lelkemben a hitet, mondja korának egyik legnagyobb tudósa Balmes s midőn az emberi tudás és erő gyengeségén csaknepi kétségbe estem, egy gondolat az isteni Gondviselésre megmentette lelkemet. Mindenható lény, mondja Eötvös, kinek iehellete alatt világok keringenek és az emberi szív dobog, ki megadod a tengernek részeit, a virágnak a harmatot, hogy éljen, virágozzék, tekints le emberi nemünkre. Adj világosságot nekünk. y Tenger az élet, amelynek meg vannak vészei. Az emberi boldogság gyengébb, mint a virágszál, amelyet gyökér szálaira bizott alkotója. Hadnagy ur, igy szól Napóleon, a vallásosságán mosolygó hadnagyhoz, én még nem vagyok olyan okos hogy a valláson mosolyogjak. Égnek szülötte vagy te vallás, mondja Jókai örökfényü Isillagként ragyogj az emberiség felett, tévedéseiben vezérlőleg, fájdalmaiban vigasztalólag. Vigasztald a szenvedőt, kinek az élet terhére vált és benned találja könyes jutalmát. A halandó ember beléd helyezi végső reménye utolsó horgonyát. Tudomány és hit egy anyának gyermekei. Az egyik anyjának keblére tapad, a másik előtte játszik. A tudomány nevében akarták a vallást támadni azok, akikkel a tudományról még csak szóba állani is szégyenletes dolog volna, akik csak kontrasztokkal akarták elhomályosítani azt a mennyei fényt, ami nélkül bizonytalan az élet s végre is a semmiségbe akarták dönteni a lelket. Krisztus nevében beszéltek azok, akik a kommunizmust hirdették, de elfelejtették, hogy Krisztus nemcsak ember, de istenember s amidőn a szeretetet az erkölcs legfőbb törvényének mondta ki, azt elválaszthatatlannak nyilvánitá az Isten szeretetétől. Enélkül minden egyenlőség, minden humanitás puszta hang, üres szó. Isten szeretete nélkül a testvériség, szabadság forrásától elválasztott patak, amelyben az önzés férgei tanyáznak. Hit nélkül a szív üres koporsó, amely felett a szenvedélyek állati hullái büzhödnek. Rablók, gyilkosok tanyája lenne a világ az ilyen egyenlőséget hirdetők kezei között, amint szomorúan tapasztaltuk s hála a Gondviselésnek, hogy megmentett a végső pusztítástól, a mérhetetlen romlástól. Kétségbeesés istentagadás, mondja Petőfi, kire büszkén hivatkoztak azok, akik meg nem értették, akik félremagyarázták Arany gyönyörű költeményét, amelyben gyermekéhez Írja, hogy szegénynek drága kincs a hit. Istenben bízók lelkén megtörik a szenvedés hatalma. Nekünk tűrnünk és remélnünk kell. Nekünk még sokáig tűrnünk és remélnünk kell. Remélni a reménység felett. Nem szegény a szív, amelynek van reménye. A nemzetnek remélnie kell. Erős hittel kell haladnia rendeltetése utján. Phőnixként kél a nemzet hamvaiból, egyesitett szívvel és lélekkel, a test és szellem egyesitett munkájával. Azt a szent tüzet, amely szivében égett, fel kell találnia. Krisztusi igaz szeretetnek kell áthatnia a sziveket mindnyájunk kölcsönös boldogitására. Lássák meg azok is, kik talán csak félre voltak vezetve, hogy forrás a szeretet, az igazi szeretet, amelynek nyomán boldogság, áldás fakad és a valódi szabadság jogot ad, de egyszersmind mások jogát tiszteletben is tartja. Sz. L Lapunk mai száma H oldal.
