Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-14 / 15. szám
— HMM XIX. évfolyam. Cenzúráit Jon Gramma. Anul 1919. Luna sept. Ziua 12. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, szeptember 14. 15. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyed évre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Téli gondok. (bz.) Réges-régen nem várt olyan szomorú tél a magyarra, mint a minő most közelget felénk. Még vidáman füröszti a ragyogó őszi napsugár a kertek virágait, még teli tüdővel élvezzük az enyhe, üde levegőt, de a hűvös esték sötétjében már ott leskel felérik a zord napok árnya; néhány hét és|enyhületet s védelmet a szobafalak között kell ismét keresnünk. . . Találunk-e vájjon? Puha meleg fészek lesz-e a lakásunk, fellobog-e a láng tűzhelyeinken, hogy kellemes otthont lelhessünk szobáinkban ? Sőt lesz-e tűz a konyháinkba** legalább, hogy megfőzhessük szerény táplálékainkat, legszükségesebb mindennapi eledelünket? A sok bizonytalanság, a töméntelen téli gond között bizonyára a legfenyegetőbb a tüzelőszer hiánya, amely egyre kétségbeejtőbb módon rémitget mindnyájunkat. A mindennapi kenyerünket sem láthatjuk biztonságban, a liszthiány már most mutatkozik és szomorú bizonytalansággal tölt el, — a téli ruházati cikkek dolgában se lehetünk túlságosan bizakodók, de a tüzelőanyagról már bizonytalanságban sem kell lennünk, — jóstehetség nélkül láthatjuk előre a katasztrofális csapást, mely rövid hetek múlva teljes kegyetlenségével szakad a nyakunkba. Máskor szeptember derekáig a legtöbb rendes háztartás felhalmozta már legalább a legszükségesebb tüzelőanyagokat, akinek pedig nem volt módjában az előrelátó gondoskodás, mégsem kellett kétségbeesnie, hiszen egész éven át kaphatott apránként a kiskereskedőknél annyi tüzelőt, amennyivel létfentartását biztosíthatta és lakása fűtését elláthatta. Mostanság ellenben napról-napra gonddal kell megszerezni a takaréktüzhe- lyekbe szükséges tüzelőt is és fiémely család hónapokon át halogatja fa- és szén hiányában még a fehérnemű mosatást is. Ilyen vigasztalanul még soha sem közeledtünk október közepéhez, a hivatalos fütőévad kezdetéhez. A hatóságok még csak reménységgel sem táplálnak, nem hogy segíthetnének a bajunkon. Országos csapás ez, hiszen a malmok és gyárak szintén a szénhiány miatt vesztegelnek tétlenül. r Mindenki tudja és érzi a közelgő veszedelmet, mely reánk vár és nem születik meg a csodatévő próféta, aki megmutassa a kivezető utat számunkra. Nem, csodák nem történnek mostanában. Jajgatunk, sopánkodunk — és politizálunk. Programotokat hirdetünk, pártokat alakítunk és szónokolunk. A hatalomért versengünk és viaskodunk, a hatalom elnyerése érdekében fondorkodutjk. A mindennapi élet ezernyi-ezer gondja fojtogat és a legkeservesebb veszedelem rohanva közeleg elénk és nem születik egy józan, praktikus elme, aki segíteni tudjon bajainkon, aki segítséget tudjon nyerni számunkra és lelkünk sötétjében a jó reménység lámpását meggyujthatná. Nem születik és az emberek tompult és érzéketlen megadással szinte már nem is várjuk és nem is követelik, csak járják egyre bódultán a halál- tánczot. A nagyközönség teljes tájékozatlanságban él. Sejtelme sincs arról, hogy mi is történik a sürü kárpitok mögött. Talán azok se láthatnak be résein, akik az ország élén vezetnek. A legyőzött, letiport nemzet sorsa ez. De a mindennapi élet elemi dolgai, szükségletei még sem tartozhatnak a titkok titkai közé olyan mértékben, mint ez most történik. Valami tervet hallanánk, valami kísérletet látnánk, amely súlyos helyzetünk orvoslására irányulna, valami mentőakczióról hallanánk legalább, amely az adott helyzetben és a rendelkezésre álló szűkös eszközök felhasználásával sejtetne valami segítségét, — szomorú megnyugvással bele kellene törődnünk De, hogy öt-hat héttel a fütő időszak kezdete előtt még ilyesmiről szó sem esik, már méltán megsokszorozza aggodalmainkat. Beszéljünk magyarán. Az ország mai helyzetében az ántántól kell segítséget remélnünk. Ezt a reményt sajnosán nélkülözzük. A magunk alig számottevő eszközeleivel szinte lehetetlen valamit elérnünk, de annak se látjuk nyomát, hogy e tekintetben valami történnék. A kormányhatóságnak kellene valami — bármily szerény — időleges megoldás, tervével foglalkozni, ötleteket termelni és előrelátó intézkedéseket foganatosítani, hogy ezekkel is enyhítsék a bajt. Ilyen is vajmi kevés történik. A semmiből valamit teremteni felettébb bajos dolog, de hát összetett kézzel még se várhatjuk, mig éhenhalunk és megfagyunk. _____ Lapunk mai száma 8 oldal.
