Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
42. szám cosszentmihály, 1918. vasárnap, október 20. rákos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ái Egész évre . . . 1%.— kor. Fél évre . . i . 6.— . Negyed évre . . . 3.— . EQYES SZÁM ÄRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Drákói rendszabály. A Helyiérdekű vasúttársaság szigorú intézkedése napról-napra sok izgalmat és kellemetlenséget okoz közönségünk körében. A rendszabály szerint azoktól az utasoktól, akiknek nincs megfelelő jegyük, tiz korona pótilletéket szednek. Szedik pedig ezt a tekintélyes összeget azoktól is, akik akár járatlanságból, akár a pénztáraknál állandó zsúfoltság miatt szállnak fel jegy nélkül tehát nemcsak azoktól, akikről nyilvánvaló, hogy szándékosan kísérlik meg az ingyen utazást. Hát annyi bizonyos, hogy csúnya dolgok folytak a mi vasutunkon régebben is, a háború alatt még inkább. Nem lehet tagadni, hogy a nem fizető utasoknak egész tömege lepte el állandóan a vonatokat.- A „lépcső bérlők* tréfát csináltak a dologból, sőt arra is volt eset, hogy bántalmazták a kalauzt, aki jegyet követeit. A közönség másik része pedig álszociális czél- zattal összejátszott a kalauzokkal. A vasúttársaság zsebéből osztogatott gavalléros borravalót. A háborús forgalom megnövekedése következtében pedig megszűntek ; az osztály különbségek. Hiába volt valakinek drágább j jegye, ez nem biztosított számára nyugalmas utazást, i tisztább környezetet. Mert az osztálykülönbségre nem gőgből és urizálásból van szükségük polgártársainknak, hanem tisztasági és egészségi szempontok követelik meg a közönség kettéválasztását. Ezek az okok vezették a vasutigazgatóságot, hogy i minden áron rendet teremtsen s erre alkalmazták a j magyar államvasuton érvényben levő tiz koronás pótdij j rendszert, amely kettős eredmőnynyel kecsegtet. Rászo” í ritja az utasokat a jegyváltásra és talán csökkenti a kalauzok visszaéléseit, mert & tiz korona fele a kalauzt illeti s ez jobb és becsületesebb üzlet, mint a kockázatos apró visszaélések eredménye. Idáig rendben is volna a dolog, ha a szigorú rendelkezés főként nem azokat sújtaná, akik nem szoktak blicczelni, akik saját hibájukon kívül kerülnek a visszás helyzetbe. így elsősorban sok a tájékozatlan utas, akinek fogalma sem lehet például arról, hogy mi a különbség a 75-ös meg a H kocsi között. Mikor minden villamoson a kalauz adja a jegyet, mért nem lehet itt a kocsin megváltani? Továbbá a mi utasaink rendesen csomagok terhe alatt görnyedve sietnek a vonatokra. Gyötrelem, ha a pénztárhoz kényszerítik őket, a pénztárhoz, amely szűk és zsúfolt. Különösen most, járvány idején valóságos veszedelem közönségünkre a pénztár előtti tolongás, mely miatt ráadásul, még le is késik az utas vonatáról. Akármilyen méltánylandó tehát a vasutigazgató- ság rendcsináló törekvése, az intézkedés módfelett sérelmes közönségünkre. Vagy meg kell változtatni, vagy nagyon is tapintatosan és jóindulatúan lehet csak alkalmazni és egyéb intézkedésekkel elviselhetővé tenni. Első sorban is állítsanak a kerepesi uti végállomásra állandó rendező közeget, aki a közönséget tájékoztatja, figyelmezteti, útbaigazítja. Másodszor köny- nyitsék mog a jegyváltást. Állítsanak uj pénztárakat, még pedig osztályok szerint elkülönítve a közönséget. Nagyobb forgalom idején pedig, különösen nyáron mozgó jegyárusító is működjék az állomáson. Azokra a vonatokra, amelyek után hosszú ideig nincs más vonat, igy például az esti utolsó vonatra nézve tegyenek kivételt. Ezeken ne alkalmazzák a bírságot, mert a jegyváltás miatt nem kóshetik le az utas ezekről. A héten történt, hogy egy szentmihályi nri nő négy gyermekével a keleti pályaudvarra érkezett meg a vonatkésés miatt olyan későn, hogy csak futva tudta elérni az utolsó vonatot. Természetesen nem volt jegye, hanem a kalauztól kért, aki viszont ötven koronát követelt tőle. Hosszú vita következett, míg végre a kalauz megszelídült. Ez nem állapot; nem lehet tűrni, hogy a kalauz kegyére legyen bízva az utas sorsa. A mi szegény középosztálybeli lakosságunk pedig nem olvashatja le a tiz koronákat a garázda ingyen utastömegek miatt. Vannak derék, jószivü kalauzok, kik méltányolják a körülményeket és az utasok helyzetét. Mondják, hogy az egyiket sehogyse vitte rá a lelke, hogy beszedje a tiz koronákat, de azt is restelte, hogy mig a többi .eredményekkel* dicsekedhetik, ő ne mutassa fel buzgalma gyümölcsét. Beszolgáltatott tehát 20 koronát a saját zsebéből, a felét úgyis visszakapja .. . Jellemző ez az eset, de az ellenkezőjére nagyon sokkal több példát szolgáltat az a sok panasz, amelylyel minket is eláraszt a közönség. Csak egy levélből idézzük a kővetkezőket: ________________ Lap unk mai száma 12 oldal.
