Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
2. oldal. RÁKOS iVilDEfta 42. szám. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Villamosközlekedésünk mizériáit már több ízben szóvá tettem b. lapjában. Azért mindig érdeklődéssel olvasok minden közleményt, ami villamosközlekedésünkre vonatkozik. Örömmel értesültem a b. lapjában legutóbb kilátásba helyezett újításokról, amelyek közlekedésünk javítását czélozzák. A háborúban azonban már annyira elfásult mindenki, hogy közömbösen nézi és fogadja az ilyen ígéreteket. Nem is csoda. Hiszen az utóbbi napokban is azt tapasztalhattuk, hogy ezek az újítások nem annyira az utazó közönség érdekében történnek, mint inkább annak ok nélkül való molesz- tálására alkalmasak. A tiz koronás pótilleték is ener- gikus rendszabály a vasúttársaság érdekében, de határozottan sérelmes és bántó arra az utazóközönségre nézve, amelyiket éveken keresztül piszkos, egészségtelen és lerongyolódott kocsikba, emberekhez nem méltó módon összepréselve szállított a társaság felemelt viteldijakért. Ám büntesse meg a társaság a rosszhiszeműen eljáró utast, de miért nem áliit fel a várócsarnokban — vagy ami még helyesebb lenne, — az induló vonatok elé 3—4 mozgó-pénztárt, ahol az erre kirendelt alkalmazottak pillanatok alatt kioszthatnák a jegyeket ? Meg lehetne könnyíteni a jegykiosztás munkáját úgy is, ha nemcsak Budapesten a végállomáson adnának ki térti-jegyeket, megfordítva akkor is, amikor valaki* innen Rákosszentmihályról utazik be a városba, de onnan még vissza is akar jönni. Miért ne adhatna a kocsiban térti-jegyet a kalauz? Kinos incidensnek voltam fül- és szemtanúja, sőt bizonyos vonatkozásban részese. Az eset a következő: Társadalmunk egyik közbecsülésben álló tagjának neje a túlzsúfolt 7 órás vonaton egy másik hölgy társaságában utazik. A kalauz elkezeli a jegyeket; a bérletesek kimondják a jelszót: „bérlet“ és a kalauz siet a dolga után. Nevezett uriasszony abban a biztos tudatban, hogy a bérletjegye a retiküljében van, tovább beszélget utítársával. Pár pillanatra feltűnik egy polgári ruhás „közeg“, aki hangos „tessék a jegyeket felmutatni“ parancscsal lép be a koc3Íszakaszba. Mindenki előveszi a jegyét, de ekkor asszonyunk is észreveszi, hogy a bérletjegy nincs nála. Utitársát kéri tehát, hogy segítse öt ki egy jeggyel, amit ez készséggel meg is tesz neki, amennyiben meg is kéri a polgári ruhás ellenőrt, hogy kezeljen el a füzetjegyéböl még egy jegyet. Fontoskodva és nyersen 10 koronát követel erre az ellenőr, azt mondván, hogy ez azért jár, mert a kalauz előtt elhallgatta, hogy nincs itt a bérletjegye. Látva, hogy igazságtalanság készül történni, közbeléptem és igazolni akartam, hogy az illető urissszony- nak igenis van bérletjegye és hogy ilyen esetben, mikor a második jegyet is elkezelte a füzetből, nincsen semmi baj; az ellenőr úr azonban meglehetősen kíméletlen hangon visszautasította intervencziómat és a Uj nyaralótelep Bákosszentmihályon, 150—300 □ telkek kaphatók Rákosszentmihály legszebb részén fekvő Anna-telepen. Fizetés készpénzben, vagy 6 évi törlesztésre, Ezen terület óriási fejlődésnek fog indulni, mert a körforgalmi villamos a telepen keresztül fog menni. Bővebbet: Magyar Ferencz Rákosszentmihály, József-utcza 46. szám. a. Értekezés d. e. 8—12-ig, d. u. 2—6-ig. Nagyitcénél az illetőt mindenképen le akarta szállítani és csak újabb erélyes fellépésemre fogadta el a kocsiban az Írásos igazolást. Az uriasszony ellen pedig eljárás indul. Hát szükségünk van nekünk, arcunk verejtékével kenyeret kereső békés közönségnek, hogy ilyen apróságokkal bosszantsanak bennünket? Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Én igen békés ember vagyok. Még a légynek sem ártok soha. És többnyire ilyen itt mindenki. De igazán kihoz bennünket a béketürésből, ami itt miközöttünk történik. Jó lenne, ha az illetékes helyen valami okos, de emberséges intézkedés is történnék már. Kiváló tisztelettel kész híve Szilágyi Jenő. A levélben sok a helyes és figyelemreméltó gondolat, különösen a térti jegyekre vonatkozó indítvány helyes és elfogadható. Jó akaratot és figyelmet kérünk, nemcsak szigorúságot és fegyelmezést. A Nagykaszinó évzáró okmányai. A következőkben ismertetjük a Rákosszentmihályi Nagykaszinó múlt évi zárószámadását és vagyonmérlegét, melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott: 1917/18. évi kezelési eredmény. Bevétel: Egyenleg- áthozat az 1916/17. évről 220 84, beiráei dijak 161.—, rendes- és kültagsági dijak 4540.50, játékdijak (kártya, billiárd) 2798.24, italok (bor, sör, pezsgő, ásványvizek) 50.278 02, egyéb jövedelmek (mulatság, terembérlet) 1176.17, sörös-hordó óvadék visszatérítése a gyártól 2020.—, összesen 61.194 korona 77 fillér. Kiadás: nyomtatványok, bélyegek és postaköltségek 70.26, a | kaszinói alkalmazott fizetése 480.—, inkasszó-dij 95.60, í a kaszinói helyiség bérlete 1830.14, fűtés és világítás 5470.80, olvasóterem: újságok, folyóiratok 406.74, játékszobák: kártya, iró- és billiárdkréta, tábla 1451.60, italok 38 046.79, az alkalmazott italjutaléka 739.36, gazdasági és háztartási kiadások 3188 61, berendezés pótlása és karbantartása 1077.50, fogyasztási adó és illeték 363.12, kölcsönkamatok 240.96, egyenleg, mint | 1917/18. évi maradvány 7733.29, összesen 61.194 korona | 77 fillér. 1917/18. évi vagyonkimutatás. Vagyon: készpénz I 7733.29, Fogyasztási szövetkezeti részjegy 20.—, ; könyvtárszekróny-alap (takarékkönyv) 190.—, hátralékos ’ beirási és tagsági dijak 1915/16. évről 205.—, 1916/17. j évről 462.—, 1917/8. évről 1447.— = 2114.—, beren- j dezés értébe 6838.43, könyvtár 180Ü.—, Összesen j 18.675 korona 72 fillér. Teher: Rákosszentmihály és í Vidéke Első Takarék- és Hitelszövetkezeténél fenálló í tartozás 2500.—, előre fizetett tagdijak 70.—, koszoru- 1 alap 10.—, berendezés leírása 20% 1367.70, KreneditsS. kölcsöne borvásárlásra 4784.—, egyenleg mint vagyon 9944.02, összesen 18.675 korona 72 fillér. ! Grócz Imre könyvtáros a Nagykaszinó szépen fejlődő könyvtáráról ezekben számolt be: 1 Igen Tisztelt Közgyűlés ! Az elmúlt esztendő könyvtár forgalmáról kell jelentést tennem, s e kötelességemnek igyekszem röviden eleget is tenni, kérve a mélyen tisztelt közgyűlés szives türelmét jelentésem meghallgatására. I Az 1917 ik csonka könyvtári óv még nem rajzolhatta elénk azt a képet, melyet szem előtt tartva, dol- goznuk kellett volna a kaszinónk könyvtárának fejlesztésén. Egy oly társasággal biró kaszinó, ihint aminö a mienk, kell hogy tagjainknak ne csak testi, hanem szellemi táplálékot is nyújtson. Már pedig ezt csak úgy
