Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, október 14?. 41. szám RÁKOS TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: jj MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Rákosszentmihály, FelelŐ8 szerkesztő: Szentkorona-utcza 37. balázsovich ZOLTÁN. II ______________ Elő fizetési ár Egész évre . . . 18.- Ucr. Fél évre . . . . 6.— , Negyed évre . . . 3.— EQYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Tizezer ember tüzelőanyag nélkül. Október közepén tartunk. Holnap, október tizenötödikén kezdetét veszi már a hivatalos fűtés ideje is, bárha a nemrég múlt napokban szintén ránk fért volna a meleg szoba. Az őszutó ugyancsak megmutogatta rideg, kemény öklét s a didergő emberek keresztül estek első megpróbáltatásán a rettegve várt hideg évszaknak. Azóta azonban ismét kegyesebb lett hozzánk az ég, mintha] csak meg akarná mutatni, hogy tréfa volt kora hideg, egy kis ránkijesztés, amiért olyan vakon rábizzuk magunkat a jó szerencsére. De vájjon, mire ezek a sorok napvilágot látnak, nem fordul-e ismét zordra a természet megenyhült ábrázatja? Ki kezeskedik róla, holott a normális rend szerint október derekán jogosan fújja már reánk hideg szelét a bucsuz- kodó őszidö és még ebben a csupa-korlát világban is megengedi már a meleg szobát a szigorúan takarékoskodó hatósági rendszabály. Megengedi. .. Nagy kegyesen megengedi, csak éppen lehetővé nem teszi. Mert, úgy tudja meg a világ, hogy Budapest székesfővárosának tőszomszédságában, a vármegye székhelyének közvetlen közelségében, Rákosszentmihály nagyközségének csekély tízezernyi lakosa a szó szoros értelmében minden tüzelőanyag nélkül várja, hogy mi lesz a sorsa október tizenötödikén ? Nem szeretjük a nagy szavakat; a vészlármát ritkán hallani mifelénk. — Tűrj békességgel, ez a jelszavunk ; vigasztalás, becsületes reménykedés és biztatgatás, ez a hazafias kötelessógérzet —sugallta módszerünk e napokban, melyeknek súlyát és nagyságát nem felejtjük pillanatra sem. De ami velünk történik, az már túlmegy minden apostoli önmegtagadás mértékén is, itt már az ember szeme karikákat hány. Hát utolsó szemetje vagyunk mi az emberiségnek, megvetett és sanyargatásra ítélt mártírja a magyar közönségnek? Miért? Nem volt ez a közönség mindenkor az első nemes felbuzdulásban, önfeláldozó jótettekben és honfiúi kötelességtudásban? Mivel szolgáltunk rá erre a bánásmódra, amelyben minket részesítenek ? Mivel ?... Rákosszentmihálynak tizezer lelket jóval meghaladó lakossága egész nyáron át nem volt képes semmi módon a legszükségesebb tüzelőanyagról gondoskodni. Csak biztatást és ígéretet kapott mindenfelé, ahova csak fordult. Azt a néhány állami hivatalnokot, vasutast, postást nem számítva, aki hivatala révén kapott valamelyes tüzelőszert,__ ellátatlan valamennyi család. Sem magánúton, sem együttesen, sem hivatalok utján, sem pedig üzletek révén a legminimálisabb készletet meg nem szerezhette. Békén tűrt és várt abban a reményben, hogy végre is majd csak rákerül a sor és segítenek rajta. Két forrásból vártuk ezt a segítséget. Az egyik a hatóság intézkedése. A hatóságé, amely elsőrendű szükségleti czikkeinkről e rendkívüli időkben különös lelkiismeretességgel köteles gondoskodni és e kötelességét el is ösmeri. Elöljáróságunk, — a régi nóta — ebben is teljesítette kötelességét. Házról-házra járva, összeírta a háztartásokat, megállapította pontosan és lelkiismeretesen az ellátatlanok névjegyzékét és felterjesztette illetékes helyre, hogy annak alapján a hatóság utaljon ki községünkbe megfelelő tüzelőanyagot és a hatósági ellátás egyenletes, kulcsszerinti mértéke szerint legalább a legminimálisabb mennyiséget megkaphassa mindenki. Olyanféle ez, mint a szűkén kimért kenyérjegy, de legalább mégis csak valami. És mit gondoltok, felebarátaink, mi történt a község hatalmas munkálatával, amelynek elkészítésén hetekig görnyedt egész hivatala? Mi véletlenül igen jó értesülés alapján megmondhatjuk : Semmi! Ott hever az íróasztalon és még csak meg sem kísérelte senki, hogy tizezer intelligens lélek legfontosabb szükségletének fedezését kimódolja. Bizonyára még mindig azon töprengenek, hogy miként is fogjanak hozzá, vagy abban bizakodnak, hogy megszokjuk a hideget, mint a czigány lova a koplalást.* ha pedig már éppenséggel meg akarunk fagyni, majd csak feltüzeljük a zongorákat, meg a pohárszékeket. Másik reménységünk a rákosszentmihályi fogyasztási szövetkezet, amely tagjai közé számlálja lakosságunk zömét. A szövetkezet igen agilis és igen lelki- ismeretes, szintén megtette a magáét ebben a dologban is. Kimutatta tagjai tüzelőanyag szükségletét és lekötött októberre hatvan tonna kőszenet, amellyel nagyot lendíthetne tagjai sorsán. Október közeledvén, a szövetkezet buzgó igazgatósága állandóan abban fáradozott, hogy a szén kiutalását illetékes helyen szorgalmazza. Végre a héten, tehát október közepén levelet kapott, amelyben egyszerűen és lakonikusan értesítik, hogy a Lapunk mai száma 12 oldal.
