Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
RÁKOS .VIDÉKE 2. oldal. 3. szám. tésére tett fejedelmi alapítványának kamataiból a 3 —4 ezer lelket számraló Eh nann-telepi róm. kath egyház- j nak is jutassanak bizonyos összeget, tíz a n^pes egyház- | község megérdemli a pártfogást Saját erejéből csak évek múltával építhetné fel a templomot, amelyre pedig itt a főváros közvetlen szomszédságában, ahol főleg a serdületlen ifjúság erkölcse annyi veszedelemben forog, éppen oly égető szükség van mint az iskolára. Az ülés további folyamán Má’ovits Lajos kérdést intézett, hogy a lelkész es kántor javadalmazására vonatkozólag ni volt a legutóbbi gyülé3 határozata ? Egyúttal az erről szóló jegyzőkönyv felolvasását kén. Csizmadia Gyula lelkész előadta, hogv a jegyzőkönyv az uj temető engedélyezésé ellen b adott fel bbezés sei együtt a vármegye alispánjánál van, de újólag felolvassa a megyes főpásztor leiratát, amelyből kitűnik, hogy az egyházi főhatóság az összes érdekeltek meghallgatása után már végleges döntést hozott. E fő pásztori intézkedés foly án az Ehmann telepi kath. hívek nem tartoznak többé a csömöri plébániához, hanem a rákosszentmihályi lelkészhez, akit 1917 jan. 1 tői kezdve a párber és stóladíj joggal megillet eppen úgy, mint Zagyva József igazgatót akit a főpásztori leirat értelmében az egyháztan ics legutóbb a telep kántorává választott, s Ádumff'y V Pál czmaotai kántortamtóval méltányos egyezséget kötött. Ezek után Csizmadia Gyula lelkész megtette az egyházközségre kedvező és nagy tetszéssel fogadott ajánlatát. Kijelentette, hogy mihelyt stóla és párber- váltság czirnén nem kell kárpótlást fizetnie a csömöri plébánosnak, párbér jövedelméből évente 1C00 koronát ajándékoz az építendő templomra. Addig pedig, mig ez lehetővé válik, a részére befolyó párber 15°/0 át ajánlotta fel a nemes és istenes czélra. — Zagyva József kantor a szép és követésre méltó példán felbuzdulva, kijelentette hogv a lelkész által felajánlott összeg felét ő is a templomepités czéljaira juttatja a kántor párbéréből. Szekeres János örömmel és nagy lelkesedéssel fogadta a nem remeit és önként felajánlott ajándékot, szép szavakkal köszöntötte a lelkészt é* kántort nemes elhatározásukért Tóinay Károly alelnök. Galambos István, Szeles József. Rabéi József es Malov ts Lajos hasonló értelmű felszólalása után az egyháztanács egyhangúlag elfogadta a lelkész és Kántor kedvező ajaulatat. Elnöklő lelkész elismerő szavakkal említette fel, hogy a kápolna belső felszerelésére par hét alatt annyi ajándékot juttattak a telep buzgó és áldozatkész hívei, hogy a legszükségesebb templomi ruhák és szent edények már nagyrészt együtt vannak. Zagyva József világi elnök ajánlatára egyhangúlag Bejczi Józsefet választottak meg ternplomatyáoak. Bejczi buzgó hive a kath. egyháznak és szorgalmas látogatója az Isten házának. Lelkes működésé iránt bizalommal vannak a telepi hívek Egyházi elnök ismertette végül az uj temető ügyét. Decsy József gödöllői főszolgabíró veg/ését amellyel a megejtett he yszini szemle alapján engedélyezte » temetőt, az ujmátyá'földiek megfetebbezt- k az alispánhoz. Mihelyt az engedé y jogerős, lesz, az egyház megnyitja a temetőt. M ilovits Lajos megígérte hogy díj nemesen készíti el a temető keresztjét, csak alkalmas tat kert hozzá, valamint az építendő hullaház összes ács, asztalos és kovács munkálatait szintén magára vállalta. A tartalmas és emlekezetes egyházi gjüies, melynek jegyzőkönyvét Bujnovszky Rezső vezette, Bejczi József és Somogyi György pedig hitelesítettek lelkes hangulatban ért veget. Közlekedésünk bajai. Hangyabolyba nyúltunk, midőn* villamos közlekedésünk dolgában a iegutóoh hozzánk érkezett panaszos levelet kiadtuk. Egyre-másra érkeznek hozzánk azóta a panaszok, melyek a közönségünkre szinte elviselhetetlen állapotok ellen keresnek orvoslást. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az olyan felszólalás mely a hábnrus viszonyok következtében jelentkező, elháríthatatlan bajokkal foglalkozik, figyelembe nem vehető mert czeltalan. Ellenben annál szívesebben adunk helyet minden oly levélnek, mely arról szolgál jó tanácsokkal es helyes megjegyzésekkel, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel miként lehetne a mai súlyos állapotokon javítani és minő hibák azok, a miket jóakarattal, helyesebb rendszerrel ki lehetne ^küszöbölni. Az e heti panaszos levelek közül ilyen szempontból ezúttal két őt ragadunk ki. Az egyik szerint vonataink főkent azért zsúfolták, mert katonák árasztják el azokat. Múlt csütörtökön háromnegyed két órakor nem lehetett a villamosunkra felütni, inest legalább harmincz ba>sa szállotta uiqg azt. A rendes utasok tömegesen leszorultak, a ki pedig részese volt az utazásnak, hallatlan tortarát szenvedett. A kalauz nem tulott jegyet osztani, s talán nem érdek télén mozzanat az sem hogy mind e mellett beszedte a 16 filler-két a bakáktól. Íme a bizonyság, hogy ez az állapot a vasuóársasag szempontjából is tűrhetetlen 1 Igaz. hogy háborúban a katona az első. Érzésünk is a mellett szól, hogy szegény katonáink fáradalmain a villamos vasút enyhíthessen. De a mikor rendszeresen nagy tömegekben járnak a vonalunkon, akkor gondoskodjanak számukra közlekedő eszközről, talán külön kocsikról, mert az mégis lehetetlen, hogy az állandó lakos, a polgári utas miattuk leszoruljon a vonatról. Különösen a kiknek rövid déli ebéaidejük van és utána sietnek vissza a fővárosba, azoknak lehetetlen helyzetet teremt, ha a rendes időben nem áll vonat a rendelkezésükre. A délelőtti órákban a Kerepesi utón árasztják el a katonák a vonatokat és ha a polgári utasok nem is szorulnak le minőig miattuk, de pokoli utazást kénytelenek végig élvezni. A kerepestuti katonai telep egymagában elég ana, hogy külön járatok létesítését tegye szükségessé, a minez joggal követelhetnének segítséget magatói a katona-ágtól is. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy ha meg csak egy kis fejlődés következik be a katonák forgalmában, úgy egész közlekedésünk csődöt fog mondani. Érdemes ezekről a dolgokról illetékes helyen kissé elgondolkozni A másik tárgyilagos panaszos levél a következő: „T Szerkesztő ur! Közlekedésünk bajai miatt most már majdnem minden egyes utazás alkalmával sűrűn hallunk panaszos megjegyzéseket, nem egyszer pedig' keser vés kifakadásokat E lapnak majdnem minden egyes számában — így a legutóbbiban is olvashatni a kilogáso kát. melyek hol a menetrendre, hol egyéb zavarokra és mizériákra vonatkoztatva meiülnek fel a ke dések megoldásara, a kibo i ako/ásra, a kivezető útra azonban — úgy vélem — sem az u ázás közben sem a s/ü kebb társasagokban szóbelileg leadott véleményeknek sem a Inr apilag közzétett panaszos levelekben kifeje zésre juttatóit sirámoknak nem lesz foganatja mindaddig amíg az eszlelt hiányokat es neheztelt közlekedési fogyatékosságokat részletesen fel nem tárjuk ílle- j tékes helyen és a hibákat ad oculos tartva, kézzel j foghatólag be nem igazoljuk, hogy a rendszerben | olyan hibák vannak, amelyek — bár a háborús viszonyok következtében n^gy nehézségekkel kell megküzdeni hogy mailen egyes serelein kielégítő mólon i orvosoitassek, — egy kis jóakarattal es belátássá! min-
