Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
XVII, évfolyam, Ftakossz ntmihály, 1917. vtőárnap, március 25 12. száríi. EKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGITÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő BALÁZSOV1CII ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 12.— krr. Fél évre .... O.— . Negyed évre . . . 3.— EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Mikor egy uj világ születik... Irta: Dr. Helvey Lajos. Finom fehér hószőnyeg borította akkor a földet, mikor néhány héttel ezelőtt, egy. téli vasárnap estén kint jártam a rákosszentmihályi {fclrókián, a katholikus lelkészi lakban. A barátságos beszélgetés során csakhamar szóba került Rákosszentmihálynak és környékének s itt főként az Ehmann telepnek szép lendületet vett fejlődése, haladása, amely örvendetes, nagy jövőnek reményével biztat. Azok, amiket ide vonatkozóan a hitközségnek ambiciózus, tetterős és kiváló gyakorlati érzékű lelki- pásztora velem közölt s azok, amiket a fővárosi sajtóban, de főként e lapok hasábjain olvastam, bennem, az érdektelen szemlélőben is rokonszenvet, kellemes impressziókat keltettek e telepek jelen munkás élete s erős hitet azok jövendőbeli föllendülése iránt. Ahogy a szentmihályi csinos, kedves templomba léptünk s a villamoskörték kigyultak az est homályában s ahogy ott, az Isten házában is alkalmam nyílt látni, hogy a hivő lelkek gyöngédsége s áldozatkész szeretete mennyire igyekszik lépésről-lépésre minél szebbet, minél maradandóbb becsüt létesíteni, akkor nekem, az Egyesült-Államok területén megfordult embernek eszembe jutott — Amerika. Nem ez a mostani, nem ez a háboruskodós, hanem az a régi, amelyet én egy jobb időben, 1907-ben, 1908-ban, csaknem két esztendőn keresztül figyeltem meg odaát, túl a nagy tengeren. . . . Mikor például egy forró júliusi vasárnapon Gsikágóban, a magyarok utcájában, az úgynevezett Burnside on jártam, a Magyarok Nagyasszonyáról nevezett templom tornyának s harangjának fölszentelésekor, ott mesélték nekem, hogy az egész magyar negyed helyén pár évvel azelőtt még hatalmas mocsár terült el, nádassal, hínárral, zsombékkal. De ime, az egészséges tervezgetés s az erős akarat a vizet lecsapolta, a nádast kiirtotta s a felszántott területen telkeket hasított ki, amelyeket aztán a magyarok megvettek s beépítettek templommal, plébániával, iskolával és lakóházakkal... . . . Jártam a többek közt Mac Adoo nevű bányászfalucskában, Pennsylvánia állam területén. Szent István király magyar temploma — amely itt fából épült — leégett. És a szegény magyar bányászok újból összerakosgatták garasaikat s újra fölépítették. S a romjaiból épült uj templom még szebb volt, mint a régi. Hamarjában ezek az amerikai emlékek újultak föl lelkemben, ahogy Rákosszentmihálynak és szomszédos telepeinek jövőjéről beszélgettünk . . . Egy uj világ születik most, egy uj, nagyra hivatott, tartalmas élet van kezdődőiéiben a Rákos-mezején. Ma még tervezgetések, próbálkozások és talán vitatkozások folynak sok kérdésben. Ma még biztatásra szorul egyik másik kishitű, vagy bátorításra az elkedvetlenedett csüggeteg. De ezek a jelenségek azok a bizonyos gyermekbetegségek, amelyek hozzátartoznak a kialakulás stádiumához. A kezdés nehézségei el fognak múlni, mint ahogy a háború is csak elmúlik egyszer és a puszta telkek beépülnek, mint a csikágói mocsár. Ma, amikor annyi derék élet pusztul el jeltelenül s céltalanul, amikor szinte mind a négy sarkában ég az egész világ, ma kétszerte jól esik látni, ha itt-ott a sok rom helyén uj téglák s uj világok emelkednek, mint ahogy a leégett templom hamvából uj épült Mac-Adooban. Megáldja az Isten azok munkáját, akik egy uj, s a történelmi hajdankoréhoz hasonlatosan, a mainál „szebb élet* megteremtésén fáradoznak Rákos költő-énekelte földjén . . . A czinkotai temetöbotrány. . A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt szerkesztő ur! Nagyom kérem, szíveskedjék mellékelt czikkemet b. lapjának legközelebbi számában egész terjedelmében közzétenni. Egyéni reputációm fenntarlása, de azt hiszem, az uj sajtótörvény is jogot ad e kérésem előterjesztésére , hiszen, ha a nekem imputált kifejezést használtam volna, az engem a közmegvetésnek tenne ki. Válasz: „Botrány a temetőben“ czimü névtelen czikkre. Tekintetes szerkesztő ur! Minthogy b. lapjának nem vagyok rendes olvasója, csak e hó 19-én jutott tudomásomra a „Rákos Vidéke* 10 ik számában megjelent czikk, amelyre vonatkozóan szíveskedjék alábbi soraimnak helyet adni. Nem szeretek senkivel hírlapi polémiába bocsátkozni, de a szóban levő közlemény olyan tendencziózus beállításban látott napvilágot, hogy igazán önmagam előtt js resteJném a dolgot, ha a nekem imputált kijelentés és szándék igaz volna. Ezzel a czikk rám vonatkozó személyeskedő és sértő részét el is intéztem. Még csak ismétlem, hogy többi része sem felel meg az igazságnak, pl. én akkor a községházán nem voltam, s a főjegyzővel nem tárgyaltam és Holzmann rendőrfelügyelő urnák sem volt alkalma az egyházgondnokot eltávolítani. No de hát ezek mind ig. n kicsinyes dolgok, amelyek a nyomdafestéket nem érdemelték meg s most sem érdemes velük tovább foglalkozni. A lényeg a következő: » A czinkotai rk. egyház látva a lakosság rohamos szaporodását és tekintetbe véve temetőjének szűk voltát, már ca. 7—8 évvel ezelőtt Írásos beadványban kérte a politikai községet, gondoskodna temetőről, mivel a rk. egyház saját tulajdonát képező temető évrőlLapnnk mai száma 12 oldal. y
