Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, október 8. 41. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kcr. Fél évre .... 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Október hatodikánVándorútra keltek az erdei fák. Ágyutalpak, fa- keresztek lettek. így illenek a magasból leszállóit harangokhoz, amelyek bekét, boldogságot hirdettek a csendes falvak lakóinak, ünnepélyes zúgással törték át a nagyvárosok zaját. Elindultak keresni, követni a lakosokat, kik eddig követték templomba hivó szózatukat. Szaporodnak a temetők Galiczia bérczein, Osztro- lenkánál, a Kárpátokban, a Doberdó fensikjain . . . Erdély havasainak tövében. A bajtársi gyengéd szeretet kezdetleges müvü keresztekkel jelöli meg elhunyt bajtársai sirhantjait, ezek lesznek igazán a beszélő keresztek. A kegyelet rendezi, ékesiti a katonatemetöket, ahol a sirok rendben, szépen sorakoznak, mintha kihallgatáson volnának lakói a seregek szent Istene, a legfőbb Hadúr előtt. A halál rejtelmei, a halál sejtelmei felett úrrá kezd lenni a halál költészete; virágban, szomorú fűzfákon, a szeretetnek fába vésett, kőbe vágott, érczbe öntött szavaiban. Művészet és erő, gyöngédség és hit a halál költészetét viszi a sirkertekbe ... és ez jól van igy. A megenyhült fájdalom ... a könyeken ragyogó szivárvány ... a megdicsőült élet ... az öröklét nagy gondolata ... a nemzeti jövendő élet záloga ... a halál költészete az öröblét záloga. Az örök életű lélek alkotni akar a síroknál is .. . iszonyodva a romlástól, zálogát adja fenmaradásának nemcsak az utókor részére, de önmagában, lényegében, amint időtlen időkig hagyja itt szellemalkotásait. A sirok, a katonasirok gondozását a nemzeti lélek két hatalmas karja műveli. A kegyelet, áldozat, szeretet az elhunytak iránt az egyik, s a másik a hála, melylyel a sirhoz csatolja az élőket, az élőket az élőkhöz, az elhunytak gyermekeihez. Mindkét kezével a nemzet a hazaszeretet szent oltárán áldoz; meggyujtja, magasan lobogtatja azt a tüzet, amely a nagyidőkből melegíteni, világítani fog addig, mig a magyar hazának egyetlen igaz szivü gyermeke lesz. Ott ég, ott lobog ez a szent láng az aradi sán- czoknál, ahol azok hunytak el, kiknek haláluk a nemzet élete lett. A hős magyar tábornokok,, kiknek magasztos példájuk megdobogtatja szivét az iskola padján kezdődő ifjú embernek, beragyog az elszánt harczos szivéhez a fronton ; lelkesíti a katonát a lövészárokban; vigasztalja, felemeli a kórházban hazájáért szenvedőt, mert az ő életük és haláluk nagy és dicső hitvallás a nagy igazság mellett, hogy a nemzet gyermekei készek meghalni hazájuk függetlenségéért, szabadságáért. Távol századok mélyéből, mint a legtisztább harsona szava hangzik dicső nagyjaink szózata; megrázza, felemeli és felgyújtja a késő unokák lelkét, kik az ősi dicsőségről olvasva, a nagy időkben érezik, hogy ez nem késik az éji homályban, s bár .századok ültének el,“ de ez nem enyészett el. Amit történelmünk nagyjai, a világtörténelemnek is nagyjai, példáikkal tanítottak, amit lánglelkü Íróink prófétai ihlettséggel hirdettek, megértette a nemzet. Amit a művészet formált, lánglelkü képzelet alkotott ... a nemesült lelek legtisztább érzelmeként jelent meg a nemzet szivében. El kell merülnünk nemzetünk nagyjainak lelkében, hogy uj erőt nyerjünk, a lélek erejét, a kitartás lelkét . . . bizalmat a gondviselő Istenben, bizalmat önmagunkhoz. Az aradi sírokra sohsem borult a feledés fátyola és nem is borulhat. A gyász, a fájdalom, a mely kilépett néma sírjából . . . bevitte emlékeiket a templomokba, az Isten házaiba . . . Túl az orgona hangján, túl a halotti zsolozsmán, lélek magasságában emelkednek fel megdicsőült alakjaik, s az elesett hősök között az élet és halál mártirságával szólanak a nemzet szivéhez. Mint emberek, mint katonák, mint hadvezérek, mint apák és mint ragyogó erényü hazafiak nagyok voltak ők. Nagyok voltak leikeik a harczmezőn és nagyok, égig érők voltak szenvedéseik, de csak azért, hogy ott fenn az égben az angyalok megkoszorúzzák, hogy ragyogjanak a nemzet gyermekei előtt magasztos pél dáikkal. Áldott legyen emlékük. Áldás poraikra. Áldás a harczra, amelyért éltek és áldozták életüket! Sz. L. Égető kérdések. Napjainknak legégetőbb kérdéseivel foglalkozott Rákosszentmihály képviselőtestületének múlt szombaton tartott rendkívüli közgyűlése. Nagyon régen nem volt községünkben ilyen nevezetes, impozáns tanácskozás és néhány negyedóra alatt ritkán végeztek annyi érdemleges, okos, közhaszna dolgot, mint ez alkalommal. A jelenünk legégetőbb bajairól esett komoly, mélyenjáró szó, amelyet nyomon követett a tett: olyan lépés, amelytől bízvást remélhetjük közélelmezésünk legnyomasztóbb bajainak orvoslását. A nap legfőbb eseménye, mondhatnánk szenzá- cziója Krenedits Sándor főjegyző beszéde volt, amelyet közélelmezésünkről mondott. Főjegyzőnk szónoki képessége szemünk előtt fejlődött arra a fokra, amelyen ma pompázik. Mindig élvezetes a beszéde, amelyet | tartalmassága és erős lendülete tesz különösen érté késsé. Ezúttal nagy meggyőző erejével, őszinteségével Lapunk mai száma 12 oldal.
