Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, lgi6. vasárnap, április 30. 18. szám, RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: li á ko s s z entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko Fél évre . . . 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Záporesö után. Husvét vasárnapján roppant felhőszakadás látogatta meg a fővárost és környékének egy részét, közötte Rákosszentmihályt is. Egész délután zuhogott a zápor, dörgött az ég, csattogott a villám. A nagyszabása zápor a fővárosban sok kalamitást okozott, do nem múlt el nálunk sem kisebb-nagyobb baj nélkül. Mégis, ha kissé számon szedjük az eseményeket, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy valami túlságos okunk nem igen akad a szégyenkezésre. Ha összevetjük a dolgot, nem kerülünk ki vesztesen a versenyből. Megnyugvással kell megállapítanunk, hogy mi szenvedtük meg kevésbbé az Ítélet időt. Itt, a hol ugyancsak eleget hallgathatjuk az epésebbektől, a türelmetlenebbektől a magunk intézményeinek a lekicsinylését, fel kell ime jegyezni, hogy a mi sokat ócsárolt vasutunk, a mi sportszerüleg gáncsolt világításunk szilárdabbul ellentállott az égi háborúnak, mint egyebütt való társai, sőt magának az ország szivének, székesfővárosának berendezései. A viharos időben kétszer is elaludtak, mi tűrés tagadás a szentmihályi villamos lámpák is. Nem volt éppen kellemetes dolog, midőn a fényben ragyogó szobára fekete sötétség borult s fennakadt minden tevékenység, mig egy-egy szál gyertya az egykori tartalékból elő nem került. Megindult nyomban a szóbeszéd: — Mit is ér az a felső vezeték, mikor egy átázott galy tönkre teheti! Egy kivágódott biztosíték megbuktatja az egész világítást! Tökéletlen mesterség, mindig mondtuk, hogy semmit sem ér, de a községházán elokoskodták a dolgot ... És igy tovább. Az ócsárlásnak az vetett véget, hogy tiz-tizenöt perez múlva ismét felragyogtak a lámpák ... A felső vezeték jobban szenved a külső hatásoktól, elég könnyen romlik, de ördöngős gyorsasággal megjavitható. És a Phöbus, akármint szeretnék is szidni az emberek, egykettőre elhárítja a bajt és helyreáll a rend. Mióta a kezdetben gyakori üzemzavarok divatjukat múlták, azóta csak rendkívüli esetekben történik hiba a világításunkkal s azt is csudás módon hirtelen helyreigazítják. A hétfői felhőszakadás se okozott semmi komoly bajt. A mi zavar volt, perczek alatt elmúlt. Jól esik az ilyesmit észrevenni, a mikor az ember másnap azt olvassa a napilapokban, hogy Budapesten a Rákóczi ut villamos világítása felmondta a szolgálatot az ítélet időben. A tökéletes földalatti vezetéket nem lehetett rövid negyed óra alatt megjavítani, ott bizony sötétben maradt, a kinek egyebe nem volt a villamos világításnál . . . Érzsébetfalvára sokszor hivatkoznak irigykedve a mi villamosunk utasai. Milyen gyors, kényelmes, sürü közlekedés! Kétféle kocsik is járnak és átszállás nélkül hordják a publikumot a főváros közepébe. Erzsébetfalván azonban kint rekedtek a fővárosi kirándulók kedd reggelig, mert az irigyelt villamos vasút felmondta a zápor- ban a szolgálatot és másnap reggelig nem tudta helyreállítani a forgalmat. Rákosszentmihályon nem rekedt kinnt senki, aki belülről igyekezett ide hazafelé, az is baj nélkül eljuthatott, bárba bőrig áztatta is a fergeteg. Szóval szerencsésen kiállottuk ezt a kis erőpróbát és megtanulhatjuk belőle, hogy nem igen illendő, ha puszta szokásból, türelmetlenségből untalanul leszóljuk, legyalázzuk, ami a miénk, s ami, ha rá is szolgál olykor a jogos kritikára, mégis csak elég tisztességes, megbízható és ilyen nehéz pillanatokban megbecsülendő valami és még egy kicsit a szeretetünkre is jogosan méltó lenne már csak azon a réven is, hogy — épen a miénk. Nem kell ám azt hinni, hogy a félhőszakadás talán Rákosszentmihályon nem volt olyan derekas, komoly égi háború, mint valamivel odább a környéken, példá nak okáért Gödöllőn, a hol alig hullott alá némi szitáló esőcske. Bizony egészen alapos vihar volt a miénk is, zuhogott az eső, mintha rocskából öntötték volna. A Búr. villamos a tanú reá, mely mint valami oczeán- járó naszád siklott tova a Rákóczi-utcza hömpölygő hullámtengerén. És szomorú bizonyság reá a sok-sok vízzel megtelt pincze és elárasztott kert, amely újra felszaggatta a külső telepek csatornázás nélkül szűkölködő lakosságának még be sem heggedt sebeit. Szomorusá- gos a képe a lapályo's részeken gubbaszkodó házacskáknak. Szegény polgártársainknak újra felharsant riadalma mindenki részvétére és jóakaratu figyelmére méltó. A szégyennél is több az, hogy a bajukon nem tudnak segíteni. Akárki, akárhogy, bármi módon; de a mai sorsuktól meg kell őket kímélni valamiképen. Nem kezdjük újra, hiszen hasábokat irkáltunk már a bajaikról, amiként árkusokat róttak össze évek hosszú során ők maguk, a mindig károsult érdekeltek. Tudjuk, hogy a törvényes forma nem szolgál a védelmükre. Egyik hatóság a másikra tolja az ügyüket. Alispán, szolgabiró, kultúrmérnöki hivatal, elöljáróság csak úgy kavarog az emlékezetünkben, ahogy a kálváriájukat végig gondoljuk. Kövérre hízott aktacsomó igazolja, hogy dolgozott érettük valamennyi, de eredménynyel tenni, nem tett értük senki semmit. A legnagyobb jóakarat is végtére megfeneklett ott, ahol a súlyos költségek meredtek elébe. Utoljára is — majd a háború után 1 — lett a vigasztaló jelszó ebben is, mint annyi másban. De hát lehet-e végig várni a végét ennek a háborúnak, amely egyre nyúlik, mint a gummi s ki tudja, mikor szakad el végre? Ázzanak addig minden zápor után a szegény ember házának falai, betegedjenek sorra a gyerekei, pusztuljon verejtékkel szerzett vagyonkájuk és szenvedjék végeszakadatlanul a romboló, pusztító szennyes lucsok átkát ? A hétfői zápor után az egyik a községházára szaladt segítségért. Ott azzal biztatták, hogy majd ha fogoly-munkaerőt kapnak, ideiglenesen segítenek az Uj-utcza környékének csapásán. A másik vizbemerült a Lapunk mai száma 12 oldal.
