Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
2. oldal. RÄKOS MIDÉRE 18 szám. helyiérdékü vasúttársasághoz futott, hogy csináltasson vízáteresztőt a Rákóczi-utczán át, akkor lefolyik a megfeneklett áradat. A harmadik hosszú kérvényt irt az alispánhoz, hogy a vármegye feje segítsen a bajbajutott polgárságon. Nagyságod atyai szive és a többi! Ér-e valamit? Hiszen mindenkit köt valami hivatalos formaság, a magasban vezetők pedig nem láthatják a helyi bajok csapásait, a kérvény megint csak a hivatalok útvesztőjébe juthat bele. Azt azonban már tudjuk, hogy rendes hivatalos utón, a mai viszonyok, között nem lehet czélt érni ebben a valóban nagyszabású megoldást kívánó ügyben. Valami ideiglenes, hirtelen orvoslás kellene tehát, ami a baj nagyját elháritaná — egyelőre is. Irigykedve gondolunk a kerepesi úti csatornára, melyet a katonai hatóság a foglyokkal megépíttetett és a Nagy itcze környékének vizáradatát levezeti rajta a Rákos patakba. Se kérdett, se látött, csak megcsináltatta . . . Valami erélyes, gyors, erős kéz kellene. Valami okos ember, a kinek egészséges ötlete támadna és ki- fundálna valamelyes jó tervet, addig is, mig a hatóságok rendbe hozzák a czifra mesterséget. Valami befolyásos pártfogó, a ki rendkívüli, mondjuk vészintézkedésként, munkaerőt szerezne hozzá és engedelmet a felsőbb- ségtől, vagy éppen parancsot, hogy a sürgős bajon igy és úgy segítsenek, Vagy, ... de mit tépelődünk, egy egészséges ötlet kell mindenekfelett, hogy miként kezdjünk hozzá, hogy az első igazi tavaszi zápor után vízbe sülyedt utczákat kimentsük mostoha sorsukból! Még egyszer a tyúkok. Bocsánatot kérünk szives olvasóinktól, ha még egyszer, de most már utóljára visszatérünk a rákos- szentmihályi tyuk afférre. Szolgáljon mentségül, hogy tulajdonképpen eredetileg igazán érdekes és érdemes téma, a helyes gyermeknevelés felettébb időszerű kérdése siklott erre a kevéssé érdekes mellékvágányra; másrészt pedig Kiss József tanító egyéb tanítói érdeme és barátsága olyan kedves élőttünk, hogy nem tagadhatjuk meg tőle ebben az ügyben még hozzánk intézett viszonválasz-levelének közlését. Szól pedig e képen: Tekintetes Szerkesztő Ur! Mély tisztelettel kérem, hogy a „Rákos Vidéke* 17 ik számában megjelent levelemhez fűzött kommentárok miatt ezen újabb válaszomat b. lapjában közölni szíveskedjék. A „Rákos Vidéke“ 17-ik szám 2. oldalán megjelent levélhez fűzött kommentár szerint: „a szegény tyúkokra ő is haragszik, de ezt meg lehet neki bocsáj- tani, mert. . . félti a bekeritetlen telken levő néhány palántát,“ . . . „de az állat hántásával nem lehet és nem szabad a hibát orvosolni és legkevésbbé szabad a gyermekeket az állatok ellen uszítani.“ „Egyébként a legokosabb következtetést Wayand Károly igazgató vonta le, amikor arra a meggyőződésre jutott, hogy a meg nem felelő helyen levő oktató faiskolát át kell helyezni . . .* Tekintettel arra, miszerint a faiskola körül lakó tulajdonosok, kik sok tyúkot tartanak s a „háborúban féltett, drága kincsük a derék tyúkok“-nak saját területükön nem tudnak, vagy nem akarnak kellő ellátást adni, vigye el a község faiskoláját egy más helyre. Hogy ehhez a „legokosabb következtetéshez“ a mélyen tisztelt képviselőtestület mit fog szólni ? Arra magam is kiváncsi vagyok. Az 1894 : Xlí. t.-cz. 95 >?a azt mondja: Kihágást követ el és 100 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő: g) aki másnak mivelés alá vett földére az állatokat gondatlanságból bemenni enged; a 90. §.: Tilosba talált baromfi, ha behajtása (tehát nem haza hajtása) nehézségekbe ütközik, megölhető; a 110 §. azt mondja, hogy a kár háromszorosan becs- lendő fel, ha faiskolában, kertben stb. helyeken történik. Ezek szerint tehát tyúkjait (stb.) mindenki a maga portáján nevelje és hizlalja, mert senkitől se követelhető, hogy más ember, más tyúkja eleségéért fáradjon és dolgozzon. Ez a részrehajlatlan igazság. A Tekintetes Szerkesztő ür szívességét újból kérve és köszönve vagyok Rákosszentmihályon, 1916. április 27. Tisztelő hive Kiss József. A levél igen kevés újat tartalmaz. Láthatólag nem mutat rokonérzést a Wayand igazgató felettébb józan és praktikus megoldásával' szemben, de ez a körülmény az illetékes helyeken aligha fogja .lebirni annak meggyőző erejét. Hogy ebben a döntésben mennyi szerep vár a képviselőtestületre, azt hirtelené- ben alig tudjuk megállapítani. De ha a döntésnek ott kellene is megtörténni, bizonyára nem merülne fel olyan ok, mely az igazgató tárgyilagos javaslatának elvetését tenné szükségessé! A viszonválasz egyebekben a törvény szavait idézi, melyekből — úgy látszik — jogot formál, hogy a tyúkokat agyonüttesse. De mért nem idézi a szintén törvényerejű miniszteri rendeletet, mely különbséget szab a község belső és külső területe között és előírja, hogy a belső részen védelemre igényt tartó telket úgy kell bekeríteni, hogy a kerítésen a baiomfi be ne fér- kőzhessék és át se repülhessen? így mindjárt máskép fest a dolog. Vagy maradjunk a törvénynél. Azt is mondja a paragrafus, hogy a tilosban talált baromfit a tanítónak a nevelésére bízott gyermekekkel kell agyonüttetni ? Pont az iskolás fiukat bízza meg a szigorú rendelkezés végrehajtásával? . . . Mi a háborús időkben sokszorosan fontos gyermeknevelésről szóló czikkelyünkben hathatós, szolid, erkölcsös gyermeknevelést kértünk az iskoláktól, ime bizonyság ismét, hogy szükséges volt a feljajdulás. A tanító ne a törvény merev, érzéstelen betűjére tanítsa a gyermekeket, hanem a Shakespeare szavaira, „hogy senki köztünk jogszigor szerint nem nyerne üdvöt . . .“ Shylock a szigorú jog alapján állott, midőn mellének szegzé e magasztos szavakat Porcia ... A mi derék tanítóink még egy pár vézna palánta kedvéért se verjék ki a gyermekből a törvénykönyvvel a nemesebb érzést és jobb erkölcsöt. Zöldike vendéglő Rákosfalva. Minden időben friss meleg és hideg ételek, Elsőrangú részvénysör. Tiszta fajborok, kitűnő hegyaljai borkülönlegesség. Kényelmes külön helyiségek társaságoknak és estélyek számára. Számos látogatást kér Kovács Kálmán vendéglős. Férfi és gyermek ruhák egyenruhák és katonai czikkek legolcsóbb bevásárlási helye áruháza ^Budapest, csak Károly-körut 16. í
