Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

XVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, január 2. 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko>. Fél évre . . . 5.— , Negyed évre . . . 2.50 „ EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Uj esztendő. Boldog uj esztendőt kívánnak egymásnak az embe­rek mindenfelé s ez a sablonos köszöntés, mely az idők folytával egyszerű udvariassági formává sülyedt, mintha eredeti belső tartalmát visszanyerte volna ezen a neve­zetes évfordulón. Odáig kopott a mi időnkben, akár csak az alásszolgája, szervusz és kalapbillentés, melyet kötelező- lég előír a társadalmi illemszabály, de mikor használja, nem gondol mellette semmit, senkisem. Az se, aki az adjon Istent, meg az se, aki a fogadj Istent mondja... Legfeljebb a hízelgő kisebb embereknek volt jó alkalom a b. u. é. k., hogy a maguknál nagyobb emberekhez dörzsölődhessenek, ha csak egy czimeres névjegy erejéig is, meg az üzletembereknek, hogy magukat az üzlet­feleik emlékezetébe idézzék és végül azoknak a kis exisztencziáknak, akiknek jövedelmi forrása, komolyan előre számbavett bevételi tétele az uj évi borravaló, azoknak számára volt jelentősége és tartalma a boldog uj év köszöntésének. Mintha ezen az évfordulón valami egészen más hangulat lengene körül. Mintha a szilveszteri pohár- csengés, a barátaink köszöntése, még talán a stereotip uj évi gratuláló névjegy is valami különös meleg érzést árasztana maga körül, mintha a lelkünk legbelsőbb érzésének egy-egy őszinte foszlánya szállana velük ide s tova... Nincs olyan rideglelkü ember, nincs olyan kőszívű barát és nincs olyan könnyelmű vagy közömbös magyar, aki lelkének minden érzését, szivének minden vágyát, emberségének és magyarságának minden lelkesedését bele ne öntené abba a reménységbe, amelyet ez az évforduló képvisel. Annyi megpróbáltatás, annyi vitézi erőfeszités és annyi férfias helytállás után minden bizalmunk, reményünk, bátorságunk ez uj esztendőben él, amelynek hajnala ime ránk virradt és hozza rohanó lépésben a jövőt, amelyet nem ismer, nem tud, előre meg nem fejthet senkisem, de vár, egyre vár epedőn és bizalommal, meg nem rettenő lélekkel les a hazának mindegyik fia . . . Rettentő nagy időket éltünk; mi magunk meg sem tudjuk Ítélni, miken mentünk át. Amint az óriás hegy arányait nem lehet megészlelni közvetlen közelből, úgy bizonyos történelmi távlat kell hozzá, hogy a most folyó idők nagyságát kellőképen átérezhessük. Aki megéli, majd csak később fogja megtudni igazán, miknek volt részese, majd a történelem fogja méltóképen megvilágitani, mit jelentett e nagy napokban egy-egy évforduló. Most egy éve azt hittük, hogy minden reményünk teljesedését az az esztendő hozza meg, amely ime már szintén belerohant az örök végtelenségbe. Reményeink, álmaink lassabban szilárdulnak valósággá, mint az emberi képzelet megrajzolja; még mindig titok előttünk, amit kézzelfogható valóságnak szeretnénk látni, még mindig csak vágyakozásunk tárgya a dicsőséges» döntő győzelem a roppant küzdelemben és fényes koronája: az uj életet teremtő boldog békesség — de azért — búcsúzván az elmúlt esztendőtől, hálát kell mondanunk az egek Urának, ki nem hagyott el, hanem szörnyű megpróbáltatásaink között dicsőségesen fel­emelt, a magyar fegyvereknek mérhetetlen értékű diadalokat hozott és minden emberi számítás szerint megteremtette azokat az alapokat, amelyeken a dicső­séges béke temploma felépül. Most egy éve bizakodón könyörögtünk, hogy múljék el rólunk a rémes csapás és szabadulván a veszedel­mektől, melyeket a harczi tusa fordulatai ránk zúdí­tottak, az igazság napja elől űzze el az isteni kegyelem az elébe gomolygó gonosz fellegeket . . . Az 1915. esztendő dicsőséges fejezete lesz a ma­gyar nemzet és az igazság közös védelmében édes testvérekké forrott szövetségesei történetében. Olyan diadalokat, olyan eredményeket hozott bőkezű ajándé­kul, amelyek mellett a mi rettentő sok áldozatunk és szenvedésünk semmivé törpül. Nem bánattal, büszkén és boldogan búcsúzunk tőled, múló év, nem csaltál meg, sőt bőkezűen fizettél, nem aláztál meg, hanem felmagasztaltál! És ha többet vártunk, ha mindent tőled reméltünk, s még el nem érhettünk, nem te voltál fu­kar, hanem mi voltunk mohók és a mi véges elménk járt szűk korlátok között. Mondjunk hálát a világok kormányzójának bőséges ajándékaiért e napon és ujult erővel, uj küzdelmekre aczélozott izmokkal, uj megpróbáltatásokra felvértezett lélekkel induljunk meg az uj év hajnalán. . . . Hisszük, reméljük, talán ez lesz, amely bekoronázza véres mun­kánk sikerét, amely a küzdelem dicsősége után meg­hozza végre a béke boldogságát is Boldog uj évet ! Igazán boldogat, minden igaz és jóakaratu embernek, minden hü testvér­nek, minden őszinte barátnak ! Mindnyájunknak lelké­ben mélységes fájdalom parazsa ég, mindnyájunkban ezer aggodalom rejtőzik szeretteinkért, igaz ügyünk diadaláért, édes hazánk sorsáért. Epedve várjuk a jobb időket, igazán rászolgáltunk, rászorulunk valamennyien a boldogabb időkre. A reményt keltő évforduló lelkünk legőszintébb érzéseit fakasztja fel, s midőn ajkunk gépi­esen mondja az újévi üdvözletét, szivünk mélyéből meleg érzés árad ki, fényt, tartalmat visz a sablonos szavakba s nem formaság többé, hanem keblünkből fakadó sóhajtás, röpke ima most a köszöntés: boldog uj évet! Isten, világok és emberek Ura! Hallgasd meg imánkat s adj végre igazán boldog, békességes, áldásos uj esztendőt! Vess gátat a gonosz örjöngőknek, fékezd meg a dühöngőket, törd össze a kapzsi haszonlesőket, sújtsd porba az orgyilkosokat, semmisítsd meg a fene- kedő ellenségeket, jobbítsd meg a tévelygő emberek szivét, add, hogy ne csak a rosszban, a gonoszságban, Lapunk mai száma 12 oldal. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom