Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
52 szám. RÁKOS MIDÉBE 5. oldal. A hazai virágtenyésztés érdekében. A Pestmegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya, amely Keglevich Gábor gróf elnöklésével tartott ülést, elhatározta, hogy az Országos Kertészeti Egyesület bevonásával mozgalmat indít hazai virág-értékesítő központ alakítása iránt. A Pestmegyei Gazdasági Egyesületet az a tudat vezette ebben az elhatározásában, hogy a magyar nők most, a háborús időkben sem tudnak lemondani a drága külföldi virágok kultuszáról. Ezt a körülményt nagyon ügyesen használják ki a franczia és olasz virág kereskedők, mert jó nagy kerülővel: Svájczon át küldik waggonszámra a nálunk nem termesztett különféle virágokat. Mondanunk sem kell, milyen nagy összegek vándorolnak ki igy az ellenséges külföldre, ahol aztán úgyszólván minden egyes virágszál árából egy-egy puska töltényt készítenek ellenünk. Az a föladat tehát, hogy a mi női közönségünket világosítsuk föl arról, milyen nagy hiba, sőt bűn, ha a zabolátlan virág-kultusszal is fegyvert adunk az ellenségeink kezébe. A virágkereskedőknek meg kell találniok a módját annak, hogy a hazai kertészet utján — egyelőre bár szerényebb alakú, de mégis hazai virágok jöjjenek forgalomba. A főváros hatóságát föl fogják kérni arra, hogy azt a szép elhatározását, amely szerint a kórházakban elhalt katonák ravatalára és sírjára virágbokrétát helyeztet, oda módosítsa, hogy egy- egy szép babér, vagy tölgyfa lombot tétet emlék-áldozatul. Ha a virágkultusz egyszerűbbé válik és a közönség szívesen vásárolja a hazai egyszerűbb virágokat, akkor a tenyésztők bizonyára tízszer annyit fognak termelni, mint eddig és minőségileg is egyie szebbet nyújthatnak. Hogy ezt a czélt el lehessen érni, meg kell alakítani a hazai virág értékesítő központot. Betörés. Betörők jártak a héten Mátyásföldön. Feltörték dr. Dióssy Béla nyaralóját és nagy mennyiségű férfi és női fehérneműt és ruhafélét loptak el. A fehérneműkbe D. B. monogramm van hímezve. A tetteseket erélyesen nyomozzák. Varga Sándor fűszer- és csemege kereskedő Budapest, VII., Baross-tér 20. szám. (A szobor előtt) Ajánlja kitünően felszerelt üzletét mint szolid bevásárlási forrást fűszer- és csemege árukban, sajtok, szardíniák stb. conservek- ben. Tea, rum. Teasütemények, likőrök, gyümölcsök, pezsgők stb. Bőrszékipar* butorbörsajtolás és bőrfaragás. Butorállványok és asztalok* KENDI ANTAL Budapest, IV., Semmelweis-u. 7. Nagy raktár valódi bőrszékek és karos- székekben. — Használt székek átalakítóé bőrszékekre olcsó árakban C S A..15 ST O 3S. A karácsonyfa. Irta: Balázsovlch Zoltánná. Ismét szétáradt a szeretet ünnepe a világon! . . „ Eljött a karácsony! Mennyből az angyal leszállóit és beköltözött a szivekbe a szeretet. Az isteni kisded születésnapja fényárba vonja a sziveket s ez egyetlen napon háttérbe szorul az önzés és mindenki másnak akar örömet szerezni. Ünnepre készülődés mindenfelé, a ragyogó nagyváros fényes palotáinak falai közt ép úgy, mint az apró falu szegényes, venyigével fedett, törpe házacskáiban. De persze, hogy itt is, meg ott is másképen. Hanem van valami, ami mindenütt ott van. Kevés az a ház széles Magyarországon, ahol ilyenkor kalácsot ne ennének. Igaz, hogy néha a vaj is, meg a tej is hiányzik belőle, de azért kalács az, az ünnepi hangulat szimbóluma. És karácsony ünnepén faluhelyt minden kimosdott és fényesre fésült, pufók kepü gyerek ott majszolja az utczaajtóban a kalácsot; nem is éhes, nem is nagyon kell már, — dehát kalács is van, meg ünnep is van. Nagy is a sürgés-forgás már napokkal előbb; munka, tisztogatás mindenfelé, de különösen ünnep szombatján, ilyenkor, mint betetőzése, megkoronázása a dolgoknak — jön a kalácssütés. ügy volt az abban a havasalji falucskában is; a hóval takart, szénaboglyához hasonló fedelek kéményeiből már kora reggel óta szállongott a sütőkemenczék szürkéskék füstje. Minden asszony ott dagasztotta a fehér kalácsot; ki előbb, ki később végezte, ahogy a dolog rendje hozta magával. Késő estig szállongott a füst és terjengett a finom sült tészta illata; a kutyák egész nap a levegőbe szimatoltak, a jó reménység fejében még nagyokat is nyeltek hozzá. A fehérre meszelt házacskák havas tetőikkel egészen belemosódtak a magas hegy hóval borított lejtőibe. Egynéhány ház a hegyoldalra is felkapaszkodott, de a módosabb lakosok a szűk völgybe húzódtak és házaikkal egy pár girbe-görbe utczát igyekeztek formálni. De az erdő felé terjedő faluszélén elenyészett az utcza, összevisszaságban álltak a megritkult házak. Itt volt Sarlós János erdőkerülő háza; a kémény itt is hatalmasan ontotta a füstöt. A közeli hatalmas hegyek fenyő- és tölgyerdei bőven ellátták a lakosságot tüzelővel. Fűtőanyagjuk volt, amennyi kellett. A szegény falucska csak ebben az egyben volt gazdag. Öt óra lehetett délután, Sarlósné éppen dagasztani készült, a hófehér liszt felhalmozva állott előtte a tekenőben, gömbölyű karján feltürte az ujjast, fehérbabos piros kendővel hátrakötötte a fejét, a magaszőtte pirossávos vászonabroszt székhátára terítve a kemencze ebbe állította, hogy gyöngén átmelegedjék, nehogy meghütse vele a tésztát, amikor dagasztás után betakarja és félreteszi kelni. Hallotta, hogy nyílik a kis ajtó, hát nem kezdett a dolgához. Tudta, hogy az ura jön haza a városból, hova nyulat vitt be a gazdájának. Jó szerencséje volt ma hajnalban Jánosnak, négy nyulat lőtt, hármat bevitt a nagyságos uréknak egy meg itt maradt nekik. Finom tokányt készít belőle vacsorára az urának. János leverte a havat lábáról és belépett. — Jó estéti — Adjon Isten! mondta az asszony. De jól megülte kend a városba’! — Jaj, Sári! úgy eltelt az az idő a vásárlással* hogy észre sem vettem. — Nézd, tette hozzá boldog dicsekvéssel, mennyi mindent vettem! Kaptam á
