Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, szeptember 19. 38. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-ulcza 37 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő : ISALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ... .8 kői Fél évre ... • 4 . Negyed évre .... -2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára*20 filler A vásárló közönség érdeke. Több, mint egy fél esztendeje egyébről sem olvasunk, mint az élelmiszerárak emelkedéséről és arról az elkeseredett küzdelemről, amelyet hatóságaink e veszedelemmel szemben folytatnak. Ez naponta társalgásunk állandó témája s bár igazán nem mulatságos tárgy, unott még sem lehet, mert egyenesen az exisztencziánk- ról van szó. mert a húsúnkba vág a dolog, mert hozzátartozik a nagy küzdelem sikeréhez, hogy rnig a harcz- téren diadalmasan áll helyt hős seregünk, azalatt idehaza a polgári társadalom rendjét zavartalanul fentart- hassuk és közönségünket a nyomorgástól lehetőleg megkíméljük. Az, hogy drágaság van, háborús viszonyok között nagyrészben természetes tünet s a hatóságoknak az a főfeladatuk, hogy a tultengését megakadályozzák és gátat vessenek annak, hogy kapzsi és gonosz emberek a természetes drágulást kihasználva, jogtalan hasznot igyekezzenek maguknak szerezni és a helyzettel a saját javukra visszaéljenek. A hatóságok többé-kevésbbé meg is tették és meg is teszik a magukét. Kritizálni mindent lehet, ebben a kérdésben pedig igen gyakorta és jogosan, de ahhoz, hogy az ember tárgyilagos véleményt alkothasson magának, nem lehet pusztán a látszat és pillanatnyi hatás alapján Ítéletet mondani, hanem nagyon behatóan kellene minden körülményt mérlegelni, sokszor olyan dolgokat is, amelyekről a mai rendkívüli időkben nem is lehet mélyreható módon tájékozódni, annál kevésbbé vitatkozni. Nem is a hatóságok szerepével akar foglalkozni ez a néhány sor, hanem arra a ritkábban megvilágított igazságra akarnak ezúttal rámutatni, hogy a napirenden levő visszaéléseknek nagy részben maga a vásárló közönség az oka, mely igen gyakran megbénítja a hatóságok jó törekvéseit azzal, hogy szinte czinkosává szegődik az élelmiszeruzsorásoknak és pillanatnyi apró érdekekért leplezni segiti a visszaéléseket. Itt van pl. Rákosszentmihály esete, mely bennünket természetszerűleg legközelebbről érdekel. A mi hatóságaink ugyancsak megtettek mindent a közönség védelme érdekében. Hétről-hétre bizottság állapítja meg a piaczi árakat és igazán lelkiismeretes, odaadó módon a polgárőrség vállalta a piacz ellenőrzését. Az ellenőrző hizottság egy két tagja annyira beleélte magát közérdekű szereplésébe, hogy igazán nagy szakértelemmel és kiváló tapintattal tudja végezni a dolgát. Náluk, valamint elöljáróságunknál minden panasz orvoslásra talál, s mindenki, a kivel méltatlanság esik, védelemre lel. S vájjon ilyen óvó és védőintézkedések mellett, ideális állapotok uralkodnak e nálunk, úgy élünk e, hogy nincsen oka közönségünknek panaszra? Mindenkinek könnyű e kérdésekre a féléiét, nekünk annál inkább, mert nem múlik el hét, hogy közönségünk egy vagy más panaszával fel ne keresné szerkesztőségünket és bizony olyan adatokat hoz fel, amelyeket a mi berendezkedésünk mellett szinte lehetetleneknek kellene tartanunk. A legjellemzőbb pedig az, hogy a legtöbb esetben nem az érdekelt fél maga közli panaszait, hanem harmadkézből, bizonytalan körülírással jut el az hozzánk úgy. hogy gyökeres orvoslásról gondoskodni legtöbbször lehetetlen. Miért van mindez ? Mert a közönség maga nem segiti a hatóságot és képviselőit munkájában, hanem eltűri a sérelmet és csak később panaszkodik, amikor már pillanatnyi czéiját elérte. Például a piaczokon vannak úri asszonyok, akik lesik, hogy a polgárőrök eltávolodjanak s aztán megvásárolják az előírtnál magasabb áron a keresett czikket csak azért, hogy elhatározott szándékukat keresztülvihessék és bizonyosan kapjanak olyasmit, amit kerestek. Vagy a boltokban miért tűrik el, hogy egyes kereskedők áruczikkek kiszolgáltatását megtagadják vagy feltételekhez kössék? A héten hallottuk a panaszt, hogy az egyik fűszeres nem akart lisztet adni a vevőnek — holott volt készlete — csak abban az esetben, ha egyebet is vásárol nála. Az egyik mészáros nem akart adni egy szegény asszonynak zsírt, mert húst nem akar vásárolni. Értjük, hogy minden üzletember azon igyekszik, hogy a saját vevőközönségének szükségletét elégíthesse ki, de a mostani rendkívüli viszonyok között nem szabad senkit üres kézzel elbocsáj- tani, mert a figyelmet nem lehet a zsarolástól megkülönböztetni és mert a szegény embernek, akinek csak a legszükségesebbre telik, szintén rendelkezésükre kell, hogy álljanak az árusítók s nem maradhat valaki zsír, vagy liszt nélkül, ha nem tud vásárolni pecsenyét és nem főzhet magának friss kávét. Az ilyen panaszok mutatják, hogy a közönségnek magának kell az ellenőrzésben a hatóság segítségére lenni. Igaz, hogy ehhez nem kisfoku önzetlenség és emelkedettség kell, de hát nagy időket élünk, amikor társaink ezerszámra ontják a vérüket hazánkért, nem szerénytelen kívánság ilyenkor, hogy néhány úri dáma, meg nagy gazdasszony lemondjon egy-egy szeszélyéről s alárendelje a maga házának egyes érdekét a közjónak, a felebarátai érdekének s egyetértő, öntudatos, önzetlen együttműködéssel dolgozzék mindenki azon, hogy minden visszaélést elfojtsanak, s mindenkit tisztességes és emberszerető eljárásra kényszerítsenek. Mondanunk sem kell, hogy Rákosszentmihály elöljárósága lelkiismeretesen eljár minden panasz ügyében, a közérdekű felszólalásokat híven közvetítik a piaczot ellenőrző bizottsági tagok csakúgy, mint szerkesztőségünk, mely mindenkor rendelkezésére áll közönségünknek. Rendes körülmények között fontos szerepe van az árszabályozás terén a fogyasztási szövetkezetnek is, mely eddigelé több kevesebb sikerrel, de mindenesetre elismerésre méltó módon eleget tett e feladatának. Lapunk mai száma 12 oldal,
