Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

2. oldal. RÁKOS .VIDÉKE 3Ö. szám. A mi derék fogyasztási szövetkezetünk azonban évek óta küzd a közönség közömbösségével, mely előnyeit éppen nem sietett kiaknázni és nem járult elég széles körben ahhoz, hogy kellő fellendülés után erőt nyerjen az intézmény arra, hogy hatását kellő súllyal érvénye­síthesse. Nem lehet más, mint a világosság derengése, hogy ez az állapot éppen most kezd megváltozni. A rákosszentmihdlyi fogyasztási szövetkezet tagjainak száma augusztus eleje óta, tehát alig hat hét alatt száztizenhéttel szaporodott. Horribilis szám! Azt jelenti, hogy a fo­gyasztási szövetkezet és közönségünk egymásra talált. Ebből pedig az következik, hogy a fogyasztási szö­vetkezet olyan fontos tényezője lesz most már gazdasági életünknek, mint a minőnek lennie kell, a közönség, pedig kitűnő forrást talál abban beszerzései czéljára és a szövetkezet árszabályozó hatása meg­sokszorozódik. Az egészséges konkurrenczia elve teljes mértékben érvényesül és Rákosszentmihály valóban értékes intézménynyel gyarapodik. Fogyasztási .Szövet­kezetünk eddig is sok elismerést vívott ki s vezetősége iránt kimondhatatlan hálára köteles közönségünk már pusztán azért is, hogy súlyos viszonyok között és a publikum közömbössége ellenére szépen fenn tudta tartani a nemesczélu intézményt; de most, a mikor arányai megnövekednek, ereje megduzzad, most fogja majd igazán megmutatni valódi értékét és most bizo­nyítja majd be, hogy milyen áldásos szabadon fel lendült működése. Most majd nem szerető elnézést kér tagjaitól, hanem uj meg uj hálára kötelezi közönségét. Az első lépéseket a pompásan sikerült lisztellátással már megtette, hirtelen meggyarapodásával pedig meg- tetőzte. A kipróbált kezekben fényes jövőt igér, amely igazi áldás lesz közönségünkre. Az öreg rekruták. Mindenfelé megindult a 42—50 évesek sorozása. A bemutató szemléken nem veszik tréfára a dolgot és sorra beszedik az alkalmas anyagot. Az öregek soro­zása igazat szolgáltat a véneknek, akik mindig többre tartják magukat a fiatalságnál. Mindenfelé arról győ­zött meg az idősebbek bemutatkozása, hogy a régiek keményebb matériából gyúródtak. Alig akad köztük ki­vetni való; derék, kemény legények, akik — bár néme­lyik már nagyapa — vigan tartják magukat fiataloknak és büszkék arra, hogy „ujonczok“ lehetnek. Vidámságra, lelkesedésre szinte túltesz az öregek sorozása a fiata­lokén. Az újabb szemléken katona lett Rákosszentmihály és a Rákos vidéke java, zöme. Végleges statisztikai adatokkal ezúttal még nem szolgálhatunk, mert a soro­zás még folyik, de néhány jellemző számot már is fel­jegyezhetünk. Czinkotán az első napon 168 emberből bevált 112, a második napon 107-ből 86. Rákosszent­mihály „ujonczaiból“ 199 állt csütörtökön mérték alá. Bevált 139. Pénteken még folytatták a sorozást. A czinkotaiak sorában bevált Neiszer Antal dr. min. tan., Diósy Lajos, a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének elnöke, Nuber múzeumi őr, Takáts István gyógyszerész, Frey József és mások. A szentmihályiak közül Deák Andor miniszteri számtanácsos, Strassenreiter Ignácz törvényszéki biró, Prokopp Endre épitész, akiket nem a szentmihályiak csoportjával soroztak. Bevált Mühlbeck Károly, a kitűnő rajzoló művész is, ki az Ehmann-telep lakosa. Mindezek csak felületesen kikap- dosott nevek, mert van közismert férfiú a besorozottak között fölös számban. A szentmihályiakat csütörtökön vezette sorozásra Gödöllőre Krenedits főjegyző és Hauser biró. Az utóbbi maga is a bemutatandók közé tartozott. Rákos­szentmihály gondviselése azonban híven őrködött köz­ségünkön, Hauser Gyula biró, Elblinger János, Kubinyecz Samu elöljárósági tagok nem váltak be katonának. A kövéreket nem igen szedték be. Kimaradt Princz József és Lippe Ödön is. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy a kistermetű Szántó Pált alkalmasnak nyilvání­tották s a hadsereghez osztották be. Az okmányait el sem vitte. Mikor ezért szemrehányást tettek neki, azt felelte : — Az ördög hitte, hogy alkalmasnak találnak. — De, hát miért ? kérdi az orvos. — Mert kicsi vagyok. — Annál csinosabb katona válik belőle, vigasztalta a makacs doktor. Szántó Pál lett a lelke az öreg rekrutáknak. Leg­zajosabb, legvidámabb. Csak azt nem akarta elhinni, hogy nem álom, ami vele történik — Rázzatok meg hátha felébredek, mondo­gatta egyre. Besorozták a daliás Móricz Pált, a jeles Írót is. A bizottság szinte gyönyörködve nézett végig szép, hibátlan, arányos alakján. — Alkalmas. — Hóttig szégyeltem volna, debreczeni magyar ember létemre, ha nem igy van Különben katonatiszt volt annak idején és éppen olyan virtussal forgatta a kardot, mint azóta a pennát, mellyel szinmagyar, jóizü dolgokat örökít meg, miket élesen látó szeme elméjébe rögzít. Egyik polgártársunk boldogan simogatta szemle után a poczakját. — Mindig mondtam, hogy nem lehetne jobb gazdája a hasamnak én nálam, de most meghálált alaposan mindent. Egyik közismert szentmihályi polgárnak nem lehe­tett szavát venni reggel, Gödöllő felé menet. Minden állomáson sápadtabb lett, a végén már alig állt a lábán. Mikor pedig kimondták rá, hogy tulkövér, alkal­matlan, kipenderült a szobából és azon módon, Adám- kosztümben, körültánczolta az öltöző termet. Ha látták volna, talán még visszahívják, hogy nem is olyan terhes a kövérsége. Volt, aki vastag pápaszemmel vonult a bizottság elé. A doktor ügyet sem vetett reá, hanem megvizsgálta a — fogát. Hazafelé már a zsebében hozta az öreg pápaszemet. Egy jelölttől azt kérdezte az orvos, hogy van-e valami baja? — Nincs elég fogam. — Mutassa. — Több van, mint nekem, állapította meg a doktor és besorozta katonának. Egy kedves szentmihályi legényember iszonyú reumájáról panaszkodott a bizottság előtt, de nem tudta őket megindítani. A harmadik tagját is hiába mutogatta fájdalmasan, kimondták kegyetlenül az „alkalmas“ jelzőt. Már indult kifelé, midőn hirtelen egyet gondolt s vissza­fordult : — Kérem, ez a karom szenved legtöbbet. A nyájas orvos pótvizsgálatot tartott s megtapo­gatta : — Mégis alkalmas! Akadt olyan ember is, helybeli fuvaros, a ki Pénzelöleggel beraktározunk bútorokat, zongorákat, gépe­ket mindennemű tárgyakat és árukat régi TAUBER czég Budapest, Vili., Aggteleki-utcza 4. Telefon József 13-73. Lakás: Rákosszentmihály, József-utcza 11a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom