Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
XV évfolyam. 34. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSAD ALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Kákosszentmihály, I915 vasarnap, augusztus 22, RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihá iy, Szentkorona-utcza 37 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő .- ItALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 ko» Fél évre..........................4 , Neg yed évre.....................2 . EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Szent István ünnepén. Szent örömérzettel, hazafias lelkesedéssel várta mindenkor a magyar nemzet minden igaz gyermeke, valláskülönbség nélkül e nagy nemzeti ünnepet, amely első szent királyunk dicső emlékezetét őrzi lelkeinkben, kinek élete és bölcs uralma kezdetéhez vezet államiságunknak, nemzeti önállóságunknak. Visszaszáll lelkünk első szent királyunk emlékéhez, országot alapitó nagy müvéhez. De mennyi esemény torlódik elénk, mennyi fájdalom borul szivünkre, midőn Hunnia gyászos egére tekintünk, ahonnan oly régen nem az öröm és boldogság napja ragyog le a nemzetre, de még e szent ünnepen is a fájdalom sötét fellege borul reá. Amidőn komoly méltósággal zugnak a harangok, ünnepélyesen leng a magyar trikolór, a nemzet tekintete előtt, elvesztett számtalan gyermekeiért reá borul a gyásznak fátyola. Az ünnepi harangok zúgását áthasitja folyton a halálharangnak soha nem némuló, éles, siró szava. Évenként egyszer megmozdul a szent király keze, mely az országnak- alapját rakta le, hogy a nemzet gyermekeinek hullámzó tömege közt vonuljon be a koronázó templomba, mint a nemzetnek szent ereklyéje, kegyeletének, ősi tiszteletének régi szentelménye. Buzgó énekben sir fel a nemzeti lélek ezen a nagy napon: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja De ime, ez évben másodszor mozdul meg a szent kéz, a hazafiak megszámlálhatlan tömegének forróbb imája, buzgóbb éneke közt gyászbaborult hitvesek és anyák, arák, elaggott apák és árva gyermekek ajkiról hangzott fel : *Hol vagy István király, téged magyar kíván Gyászos öltözetben te előtted sírván ?“ Nem volt még esztendő Magyarország életében, amely több gyászt hozott volna, több fájdalmat váltott volna ki a nemzet szivéből, mint ez év folyama, annak a nemzetnek szivéből, mely a müveit Európa bástyáját, védőfalát alkotta egy ezredéven át s ma is érczfalként védi hazáját, az igaz szent ügyet. Csoda-e, ha millió és millió szívből száll fel az ének ? Csoda-e, ha millió és millió szívből száll fel az ima az erősség nagy irgalmu, szent Istenéhez, amidőn egy évnek századokra való szenvedései közt egyik kezével hazáját kell védenie e nemzetnek, a másikkal pedig áldoznia kell a hazafiság és testvéri szeretet oltárán. Az ünnepi felvonulást közkatonáink felvonulása váltja fel folyton, elnémul a harang, de folyton zug az ágyú s a jelen képei a múltak felett élénken tolulnak . a honfi lólekbe Visszafojtott lélekkel, lelkesedéssel, aggodalmak | közt lestük, vártuk katonáink hősi küzdelmeit, testvé- í reink véres harczait, de mindig hivő bizodalommal, tör- | hetlen hűséggel és rendithetlen hittel az igazság győzelmében. Értünk véres karácsonyt. Láttunk karácsonyfát ha- ; lotti gyertyával; elhamvadt, kialudt családi tűzhelyet. Elszállt lelkünk gondolata, szivünknek érzelme a lövész- ! árkokba, hogy jelentse: milliók szive érez velük együtt | honszeretetük nagy munkájában. Jártuk a fájdalom útját, viselte a nemzet a szenvedés keresztjét jobban, mint valaha és hordozza tovább. A tavasz első virágait fájó szívvel üdvözöltük a ! hősök sírjain. Elnyilt a pünkösdi rózsa, elért a kalász s a nagy nemzeti ünnepen még sem zenghet fel a végleges győzelmi ének. Mégis hálatelt érzéssel emeljük fel szivünket a magyarok szent Istenéhez, a seregeknek Urához, aki mérhetlen veszélyek közt fenntartotta a nemzetet, felemelte lelkét, megerősité fegyverét, felmagasztalta a nemzetet számos ellensége közepett és megadta szá- | mos diadal nyomán a végleges győzelem reményét. Annyi csapás közt, mit e nemzet szenvedett, el j nem csüggedni oly ragyogó erény, mit Isten csak nagy j nemzeteknek szokott megadni i Győzelem és halál, köny és gyász között élte le a nemzet a háborús esztendőt, de erős férfi karok küzdöttek túl a hon határán; s az áldozatteljes női szivek hullatták, hullatják véres cseppjeiket, de meg nem tört soha a nemzeti lélek. Néma könyek, hangos zokogások váltották fel j egymást. Megritkultak harczosaínk sorai, de ép erős kezek ! váltották fel a munkát . . . vették át a fegyvert, . . . erős szivek, ifjú lélekkel. Elmondhatjuk mégis: „Él magyar, ... áll Buda I még“. Edzett, szenvedéshez szokott, áldozatkész lélekkel tekintünk a tornyosuló fellegek közé A kétségnek szavát elnémítja, tulharsogja a bizalom szózata; erős reménység él a nemzet lelkében, hogy az igazságot végső győzelemre segíti az igazság szent Istene, mert nem a nemzet dobta éles kardját a népek jogát jelző mérlegre. Szent kötelessége volt és szent kötelessége megállni a becsület mezején, mi most a harczmező. Ezt parancsolja őseinek pora, nemzeti múltja övéinek, hazájának a vészek viharában csak növekvő szeretete, Szent István, Szt László, Nagy Lajos, a Hunyadiak s megszámlálhatatlan nagyjainak örök fénnyel ragyogó példái. Ezt a vallás által megszentelt honszeretet. _______ Lap unk mai száma 12 oldal.
