Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

ÁlV évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, január » 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflUM^s KŐZGAZOrtSAGI HETILAP RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZEN TMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á köss z ént mik ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre............................4 , Negyed évre......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Nagy Budapest. Mikor Bárczy István dr. Budapest polgár- mestere lett, nyomban elrendelte, hogy a Buda­pest környékén levő községek csatolásának elő­zetes munkálatait kezdjék meg. Egy évnél tovább folyt az adatgyűjtés és Harrer dr. tanácsos nagyszerű munkálatot készített a Nagy Budapest tervéről. Annak idején nagyérdekü részleteket közölt ebből a Rákos Vidéke is. Köztudomású dologgá vált, hogy Bárczy polgármesternek egyik legszebb ambicziója, hogy a Nagy Budapestet megalkossa. A nagyszerű terv azonban egyelőre kivihetetlennek bizonyult még pedig elsősorban a pénzügyi szempontok miatt. Az utóbbi másfél, sőt két esztendő még jobban megsokszorozta az akadályokat, úgy, hogy a nagy terv ez alatt szóba sem került. Feltűnő jelenség azonban, — és ez teszi időszerűvé ezeket a sorokat, — hogy a sajtó helylyel-közzel fel-fel újítja a Nagy Budapest eszméjét és itt is, ott is sok tekintetben figyelemre méltó közle­ményekben emlékezik meg róla. Ha ehhez hozzátesszük azt a jó forrásból eredő értesülé­sünket, hogy a Nagy Budapest tervének előké­szítése a városházán sem szünetel, csak az alkalmatlan körülmények és a túlságos nehéz­ségek miatt nem kerül előtérbe, akkor egyszeri­ben kötelességünkké válik, hogy mindazt a mozzanatot, a mely ebben a reánk nézve olyan fontos ügyben nyilvánosságra kerül, — éber figyelemmel kisérjük és ahol lehet, a magunk ügyei vezetésében is értékesítsük. Általános érdekű czikkben elmélkedett az utóbbi időben a Nyugatmagyarországi Híradó a Nagy Budapestről s ez a fejtegetés azért is figyelemre méltó, mert a fővárosi sajtóban is visszhangra talált és méltányló ismertetést nyert: A székesfővárosnak tudvalévőén nincsen még város­szabályozó terve. Esetről esetre dolgozzák ki egyes utczák és terek szabályozását, ha ez éppen szükségesnek mutatkozik Műszaki körökben már évek sora óta köve­telik az egységes városszabályozó terv elkészítését, a minek tényleg elérkezett már az ideje. Kérdezzék meg a berlini városházán, hogy kidobott pénz volt e a terv- pályázatra költött összeg? Nem a nyertes miinek eszméi alapján alkotják-e meg most a Gross Berlint? Lehetett volna e ezt a nagyszabású tervet közmegnyugvásra elké­szíteni pályázat nélkül? Nem érzik-e, hogy maga a pályázat kiírása már lendületet fog adni az uj életnek ? Ha azt akarják, hogy a most következő évek valóban a nagy alkotások kora legyenek, úgy ezt az uj fejlődési korszakot egy, az egész nagy programot felölelő város­szabályozó pályázati tervvel kell megnyitni. Területben nagygyá lehet tenni Budapestet a környező községek és falvak bekapcsolásával, de ahhoz, hogy ez a nagyított Budapest valóban Nagy-Budapest is legyen, egy modern világváros, a hol a tudomány, művészet, ipar és keres­kedelem egyaránt nagyszabású alkotásokat teiemthet, világvárosias alapokat rakhat le: ehhez előbb egy nagy­szabású. jövőbelátó tervnek kell elkészülni. Ki kell végre Írni az országos pályázatot Budapest nagy és végleges szabályozó tervére. Lehetséges, hogy 100 év múlva ez a terv is elavult lesz, de a késő utódok is meg fogják látni belőle, hogy végre megszűnt a kapkodás, az alkalmi szabályozás, mely máról holnapra elveszti értékét és az akkor öreg város nagy emlékeit kegyelettel fogják meg­őrizni. A nyilvános pályázat utján nyert nagyszabású szabályozó tervben az ország egész műszaki karának szellemi tőkéje és erkölcsi ereje jutna érvényre. Az ezen az alapon megindult Nagy-Budapest egy valóságos Kis- Magyarország lesz, mert a magyar nemzet szellemi erejének szine-java ott igazi otthont fog találni és a Nasry Magyarország ennek a Nagy Budapestnek, ennek a Kis-Magyarországnak magjából fog kinőni. Még közelebbről érint bennünket, főváros­környéki községeket, a Pesti Napló „Nagy Budapest felé“ czin ü közleménye, mely többek közt ezeket mondja: A városházán eddig nem is törődtek Nagy-Buda­pesttel. Nemcsak, hogy a jövendőre nem gondoltak, de még a maguktól felvetődött eseményeket sem Nagy- Budapest szempontjából bírálták el. így a közel múltban megengedték, hogy Újpest amely teljességgel össze van nőve Budapesttel, külön vízvezetéket építtessen magá­nak és terhes, ötven esztendőre szóló koncessziót adjon egy magánvállalatnak. Most Erzsébetfalva azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, hogy építtesse meg számára a vízvezetéket. A városházán — ez is haladás — nem zárkóztak Lapunk mai száma 16 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom