Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály 1913. vasárnap, február 2. 5. S2ám RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KŐZGflZ&flSAGI HETILAP RflKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET« RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! fPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: R Á ko sszent mih á ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 ken Fél évié ..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Régi magyar élet. Nem olyan világraszóló esemény az, magában véve, ha a könyvpiaczon egy uj noveliás- kötet jelenik meg. Tuián semmiben sinc.- olyan bö termésünk, mint a szépirodalom e könnyebb válfajában s akármilyen érdemes munkása a magyar nemzetnek a kiválóbb értékű szépiró, mégis csak egy téglahordó;a annak a hatalmas épületnek, melynek a neve magyar kultúra és igy méltatása megfelelő helyet talál az irodalom rovatában. Most azonban egy derék magyar belletristát kiránczigálunk a maga helyéről ide, a lap élére, a hol nem pusztán az irodalmi szempontból való kritika szúrós pillantásai veszik tűz közé, hanem j helyt kell állania azzal a feltolakodó kérdéssel \ szemben is, hogy mit keres itt: a közügyek és ; nagy közérdekek megbeszélésének fórumán a maga egyszerű puritán kötetével, melyet szerényen történeteknek és feljegyzéseknek nevez könyve czimlapján a szerző, Móricz Pál, a magyar iró és újságíró gárdának ez a szerény, de nayyon értékes, tartalmas és mindenekfelett szimpátikus tagja. Mindjárt a dolog velejébe vágunk. A mai viszonyok között a Móricz Pál legújabb munkája, a „Régi magyar élet“ nem egyszerű novellás vagy krónikás könyv, nem is egyszerű irodalmi esemény, hanem egy nagy közéleti mozzanat. Most, amikor egy nagy forrongás füzében gyűlöletes átkokat szórnak a magyar nemzetnek eddigi gerinezére, a történelmi alapon fejlődött és mindeddig csaknem minden téren vezető müveit középosztályra, — most a mikor ugyanennek újabb neveltjei következetesen és tudatosan hálátlanul sárral dobálják meg azt, amelytől fényüket, súlyúkat és értéküket maguk is kapták és a mikor politikából, taktikából, a megittasultság lázában vagy a gyülölség fanatizmusából — vagy mit én tudom miért — visszataszító módon segédkezik nekik ugyanennek a középosztálynak egyik vezető része, most, csaknem teljes csendben, hangtalan lépésekkel megjelenik a magyar könyvpiaczon egy turulmadárral díszített vaskos kötet, a melyet érdemes és ilyennek elismert szerzője arra áldoz, hogy e most becsmérelt magyar úri középosztály közelebbi múltjából dicsőséges és érdekes, tanulságos és kedves történeteket halmozzon fel benne. Kevés lelkesebb, tevékenyebb, lörhetetlenebbb és kuruezabb hazafi lába alatt dobbant meg még a magyar alföld, mint a minő élte minden pillanatában Móricz Pál volt, kinek munkálkodása mellett hosszú debreczeni és szegedi szer- kesztősködés és exponált, mindig zászlóvivő közéleti szereplés tett tanúbizonyságot. Ma is az Egyetértés aktiv dolgozótársa. Talpig férfi és izröl-izre magyar ember. A milyenek, ha kellett, emelt fővel haltak meg nagy időkben a hazáért, a kik testtel lélekkel felolvadnak a magyar haza szeretetének perzselő tüzében. A Kossuth Lajosok, Petőfi Sándorok lelkes katonája, aki a maga erejét, kincsét, ifjúságát, lelkének sok és gazdag tartalmát, mind-mind, odarakta és odarakja arra az oltárra, amelyen a magyar fajszeretet, hazafiasság s a szabadság szereti tének lángia lobog És ez a Móricz Pál a régi magyar élet- bői mond el vonzó és kedves történeteket és rakja ki emlékezetének, feljegyzéseinek sok-sok nagybecsű adatát és menti meg nekünk, újabb generácziók szülötteinek és őrzi meg a jövendő Magyarországnak. És minden neve, melyet felsorol, napsugaras fényben tündököl előttünk, minden szava szivünkbe talál, lelkünk mélyén pendít meg húrokat. Olyanforma érzéssel olvassuk Írásait, mintha régi, megsárgult leveleket találtunk volna ládánk fiában a régi családi házból, nagyapáinktól; ludtallas, szépen gömbö- lyödő és vastagodó öreg hetüket látnánk és valami távoli zenét hallanánk, valami halk gitár pengést, kedves, régi, naiv dallamot . . . A politikusok vitájának nyomasztó sötétLapunk mai száma 16 oldal.
