Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-22 / 25. szám
RÁKOS vidéke °5. szám. 7. oldal. CSARNOK. Rózsika temetése. Irta: Farkas Ernőd. Rózsika markotányósnő volt a Kossuth-huszárok- nál. Szép, magas, barna, parázsszemü leányka, akit a szive hozott a táborba. Bujdosó Rózsi volt a neve és Deésen állott be markotányosnőnek. Olyan üde volt mindig, mint a harmatos rózsa a májusi napsugártól körülragyogva. Híven követte a huszárokat mindenfelé. Ott volt Piskinél, Nagyszeben bevételénél. Pompás hangja, igéző termete, darázs dereka, tüzes fekete szeme a huszárok kedvenczévé tette. Mindenki csak Rózsikának hívta s valamennyien bolondultak érte. De ő csak egy daliás közkatonát szeretett, egy fiatal iparos segédet, aki szintén Deésen csapott fel huszárnak. Mindig vidám volt s örökké édes dal zengett az ajksról. Követte a huszárokat a bánáti táborba is. A vidámság és kedves kaczagás sohasem fogyott ki belőle. Amikor dörögtek az ágyuk, ropogtak a puskák s a füstfelhő, mint halotti szemíödél lebegett a csatatér fölött, Rózsikát rendesen ott lehetett látni, ahol a sebesülteket kötözte. Megmosta a vértöl a sápadt huszárokat, aztán ment zsemlyét, gyümölcsöt és italt kinálgatni a csata- tüzben álló hősöknek. Nem félt a golyóktól. Utána szaladt a fáradtan bukdácsoló vastekéknek s mikor veszett forgásukban végre megállották, tenyerébe kapta, megrázta és felkiáltott: — Oh, te utálatos golyó, hány életet sodortál a másvilágra ? Sokszor figyelmeztették a huszárok, hogy ne tréfáljon a halállal, mert egyszer az is megtréfálja őt. Rózsika vállat vont és nevetve mondta: — Ahol annyi hős honvéd van, oda én is szívesen elmegyek. A szőregi csatában, melyet Haynau a szegedi városháza tornyából nézett, szintén jelen volt Rózsika. Itt történt, hogy a honvéd tüzérek észrevették Haynaut, amint a toronyból látcsövezte őket s egy hatfontost röpítettek a toronyba. . A golyó bele is csapott a torony falába s a lehullott vakolat mind Haynau fejére pottyant. A nagy hős rémülten futott le a toronyból, mert tudta, hogy a második golyó már lekaszálná a fejét Ebben a csatában is ott sürgött-forgott Rózsika a huszárok körül, akik rohamra készen állottak a mezőn, a melyre perzselő nyári nap tűzött. A tisztek szemet hunytak rá, hogy a huszársapkás , kaczkiás leányzó szilvoriumot, boros csutorát Rákosszentmiháiyi Sport Club Sport-telepe, Csömöri üt, Ma, vasárnap, d. u. 5 órakor barátságos mérkőzés a Rákosszentmiháiyi S. C. I/b. és a Magyar Labdarugók Köre I. csapatai között. Megelőzőleg 1/24 órakor Rákosszentmiháiyi S. C. II. és a Magyar Labdarugók Köre II. csapatai mérkőznek. Rákosszentmiháiyi S. C. julius hó 6-án délután 3 órakor Propaganda Birkózó-versenyt tart a Birónérféle vendéglő nagytermében. kínál a deli vitézeknek, noha olyankor,, amidőn már csak a rohamjelre várnak, igazi életveszedelem gyalog futkározni a rohamoszlopok között. Rózsikát azonban még a paripák is szerették, mert gyakran etette őket a tenyeréről. Őt tehát nem kellett félteni, hogy a paripák összetiporják. Még tánczolt is előttük szilaj harczi dalra gyujtva s olyan jókedvre derítette a komor huszárokat, hogy még meg is éljenezték. Az ágyúgolyók mind közelebb kezdtek süvíteni s Dembinszki elrendelte a visszavonulást A huszároknak kellett fedezniük a hátrálást s mind sűrűbben röpköd- tek a golyók a Kossuth huszárok körül. Rózsika most is csupa derű és vidámság volt. Őt egy csöppet se ijesztgették a búgó ágyúgolyók, amelyek úgy ugrándoztak, mint bokrok között a felvert nyulak. A repülő bombák sivitó zúgással csaptak le előttük s a mint szétpattantak tüzes vasforgácsok, hegyes szilánkok repültek szét belőlük, amik feltúrták a földet s üszköt vetettek az aranykalászokra, melyek csakhamar lángba borultak. Néhány huszár leugrott paripájáról, hogy kardjával lekaszálja a tűz előtt a hullámzó kalász tengert s igy megmentsék a szegény magyar nép éle- tét. De alig fogtak munkához, mikor bomba csapott közéjük. A bomba néhány pillanatig forogni szokott s csak aztán robban föl, mikor a lőporhoz ér a gyújtó- zsinór. — Feküdj! kiáltotta a huszárok őrnagya, amint észrevette a tánczoló bombát. A kardjukkal kaszáló huszárok rögtön lebuktak a földre, csupán egy fiatal ujoncztársuk nem volt eléggé gyors. Mire körülnézett a bomba roppant dörrenéssel felrobbant s jobb karját leszakította. A fiatal huszár vértől boritva menten össze- rogyott. Rózsika rögtön letette a kosarát, korsóját, lehúzta a huszár véres atilláját és bekötözte a karját. A szegény huszárt eszméletlenül vitték a sebkötöző helyre. Rózsika pedig, mintha mi sem történt volna, összeütötte a bokáit, nagyot tapsolt apró tenyerével, csatadalra gyújtott, majd nagyokat rikkantva, tánczra perdült s rövid szoknyája libegett, lobogott, suhogott a szélben. — Oda se neki, szép huszár 1 kiáltotta. Szüksége van az Istennek is a magyar huszárra. Ezt egy másik huszárnak mondta, akit épp most csapott ki a sorból egy bolond ágyúgolyó. Amint lebukott a lóról, felugrott, de megint leroskadt. Egy szempillantás múlva ismét felugrott s ei- halóan nyögte: — Fáj a szivem. Azzal holtan roskadt le. A fáradt ágyúgolyó úgy mellbe vágta, hogy megszakadt a szive. Rózsika most megint pajzán dalba fogott, hogy a szomorú hangulatot elriassza. De alig fordult egyet kettőt, mikor egy bomba egyenesen nekirepült s lekapta szép, barnafürtös fejét. A gyönyörű leányfej egy ölnyire röpült a törzsétől. A Tüzelő anyagok Rákosszentmihály, Nefelejts-utca és Pesti határ-u! sarkán, a körvasúinál, elsőrendű porosz kőszén és jó száraz tűzi fa kapható. Rendelések házhoz szállíttatnak. Auguszt Béla
