Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, márczius 23. 12. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLAKés KŐZGfiZDRSflGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJ& * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDŐNOSOK-EGYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI [PARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁR1 DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLVI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz e 111 mill á ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: balAzsovich zoltAn. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kot Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. /pusvéf. Irta: Szabolcsba Mihály. Óh szent Igazság, hasvét ünnepe, Kitől a bűnös had megrettene; Ki a farizeusokat megaláztad, S a büszke helytartót reszketni láttad; Ki eltoltad a követ, mit fölébed Odahengeritettek a pribékek, S kibontva tiszta, szép mennyei szárnyad, Ott hagytad a neked szánt siri ágyat: — Áhítozunk utánad! Husvét feltámadásnak ünnepe, Halálra szántak uj, szebb élete : Ki nem hagytad a porban megalázva, Öt, aki hitt a maga igazába, S eszméihez hü maradt halálig, A rámért kínos kereszt nyomoráig. — Húsvét, te szent, örömre vált bubánat, Ki fölmagasztalod a Golgothákat: — Áhítozunk utánad! Levél az iskoláról. Ha a szoczializmus történetén végig gondolunk, megdöbbenve vesszük észre, hogy az Ádám apánkkal, Éva anyánkkal egyidős. Mi ellen lázadtak fel ősszüleink ? A felsőbbség ellen. A gőgös emberi léleknek mindenkor nagyon ellenszenves volt e fogalom : feljebbvaló ! Vagy miért gyűlöli a cseléd a gazdáját, a munkás kenyéradó gyárosát ? Nem azért, mintha erre józan oka volna, nem, mintha nélküle megélhetne. Óh nem! Egyedül azért, mert benne nem a szerető segitőtársat látja, hanem a feljebbvalót. Miilókat költenek a szocializmus legyőzésére — siker nélkül. Pedig, ha egy pár pedagógus munkáját figyelemmel kisérnők, annak eredményéből láthatnék, hogy oda egyéb nem kell, mint az, hogy a fellettvaló- névvel kapcsolatban a munkás a gazdában kenyéradóját lássa, a cseléd az őt kebelébe fogadó családot oltalmat nyújtó otthonának tekintse, a hivatalnokok pedig példányképüket lássák a feljebbvalóban, kihez- hasonlók lenni igyekezzenek mindenkor, ki őket szeretettel segíti, gyámolitja, gyengeségeikre ' jóakaratulag figyelmezteti, csekély jótulajdonságukat elismeréssel emeli naggyá. Boldog az a község, mely ily jeles pedagógus munkájának eredményét élvezheti! S e boldog községek egyike Rákosszentmihály. Nem kis fontosságú egy község életében iskolájának külön élete. Boldogult tanfelügyelőnknek, Tóth Józsefnek volt egy egyszerű mondása: „Nagy az elfoglaltságom, soka teendőm, megyek oly helyekre, ahol szükség van rám. Rákosszentmihályon nincs, itt minden rendben van!“ E mondás éveken át kisérte, buzdította, lelkesítette tanítóinkat. Isten őrizze iskoláinkat attól, hogy valaha bárki is megcáfolhassa e hitet, e bizalmat, ez elismerést. Nem akarom azt állítani, hogy ez az Ítélet befolyásolta gondnokságunkat, községünket, melynek tagjai mind önálló véleménnyel biró urak, de annyi tény, hogy sohasem úgy közeledtek iskolánk felé, mint hibát kereső hatóság, hanem, mint kik meg akarják látni, hogy fennáll-e még a régi rend ? Hogy pedig az ilyen látogatások minden alkalommal örömünneppé varázsolták iskolánkra nézve a látogatás napját, azt talán szükségtelen is megemlítenem. Igen, mert minded egyes látogatás újabb s újabb bizonyítékát szolgáltatta ama ténynek, hogy azt a bizalmat, elismerést, melyet az elöljáróság az iskolával szemben tanúsított, iskolánk igyekezett is mindig ki- j érdemelni. Szegény jó Tóth József! Elment oda,, ahonnan soha többé vissza már nem jöhet! De Rákosszentmihály évek múltán is, nem a feljebbvalóra, de a segítőtársra, a szerető atyára emlékszik meg benne. Utódja látogatása alkalmával egy egész iskolát j hozott zsebében. Élete nálunk rövid, de érdemdús volt. j Most ismét nagy napokra ébredt iskolánk! Jelenlegi tan- felügyelőnk, dr. Petri Mór kir. tanácsos vette alapos vizsgálat alá iskolánkat. Megvalljuk, úgy fogadtuk őt, mint ahogy mindenütt a hatóságot. Fogadtuk mint feljebbvalót ! Várakozással, reménnyel, aggodalommal. Vájjon áttekintheti-e iskolánk sok osztályát egy hét alatt is úgy, hogy igazságos ítéletet mondhasson róla ?! Várakozással nézett a látogatás elé mindegyik osztályvezető, remegve osztályáért, várakozással a gondnokság, a község, mely féltette iskolája nimbusát. Tudták mindannyian, hogy a hamvavesztett gyümölcs értéktelen, a szárnyaszegett madár gyámoltalan. Vájjon nem veszi-e iskolánk hamvát, nem szegi-e tanítóink szárnyát egy, habár igazságos, de szigorú Ítélet ? Várakozásunkra megjött a felelet, oly felelet, mely tanfelügyelőnk legnagyobb pedagógus voltáról tanusLapunk mai száma 18 oldal.
