Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 12. szám. kodik; oly felelet, mellyel ő egyszeire hódit, fegyelmez és példát ad. Egy csapásra meghódította gondnokságunkat, — községünket, mely mindig büszke volt iskolájára, — meg a tanítóságot, melynek minden tagja az igazgatójának jutott elismerésben saját osztályát látja megjutalmazva. Megmutatta, hogy a fegyelmezésnek mily hatalmas eszköze a íelebaráti szeretet, mily nagy ennek hatása a kicsinyes feddésekkel szemben. Példát adott tanítóinknak, hogy követve őt, az elismerés és a szeretet legyen jelszavunk. Igen, mi az iskolánk telt elismerésnek vesszük tanfelügyelőnk azon intézkedését, hogy rögtön a látogatás után az igazgató leányát községünkben helyettesítéssel bízta meg. Iskolás. A pályaudvarok és a vasúti keresztezés. 6 A szfőv. tanács közlekedési ügyosztályának előterjesztése. Szabályozási tervünket végleg megállapítani addig nem tudjuk, mig a városi forgalom legfontosabb szerve, a nagy vasúti állomások elhelyezése megoldva nincs, mig az ezekhez vezető vasútvonalak iránya és nívója megállapítva nem lesz. De e kérdések eldöntése előtt nem oszthatjuk be a főváros területét felhasználás szempontjából se megfelelő övezetekbe, mert, hogy állapítjuk meg a gyár- ‘ övezetet, ha nem ismerjük a jövő forgalmi vonalakat, teherpályaudvarokat ? Ugyanezen oknál fogva egy csomó közgazdasági kérdésünk irányítás nélkül marad. De meg nem oldható közúti vasúti politikánk sem. Vagyis a főváros polgárainak jólétét, gazdasági gyarapodását biztositó összes fontosabb kérdések függőben vannak tartva, vagy nélkülözik a fejlesztés irányítását azért, mert a MÁV. saját programmjának megállapításával, vagy legalább is annak nyilvánosságra való hozatalával késlekedik. S ha ez a vasúti programm a MÁV. vezetőségében, illetve a kereskedelemügyi m. kir. minisztériumban ki is van alakítva, — amit, a felhozott vasúti példákat szem előtt tartva, valószínűnek nem tarthatunk, — ki biztosítja a fővárost arról, hogy a programm megfelel-e a főváros érdekeinek s megfelel-e a főváros ama fejlesztési igényeinek, amely utóbbi érdekében már esetleg költséges befektetések tétettek. Előterjesztésünk elején mutattunk rá arra, hogy mily szerves kapcsolat van az országos vasutforgalmi rendszer s a város közlekedését lebonyolító úthálózat rendszer között s hogy e két rendszer csak kölcsönös alkalmazkodás mellett felelhet meg hivatásának. Ebből önként következik, hogy a két rendszer fejlesztésére irányuló programm helyesen csak együttesen állapítható meg. S vájjon lehet-e kölcsönös alkalmazkodásról szó ott, ahol az egyik tényező gondosan óvakodik attól, hogy kialakítandó programmjáról a másik tényező csak értesülést is szerezzen? Vájjon éppen e fejlesztés érdekében szükséges területek megszerzésével, amelynek érdekében tartja, tudtunkkal, a MÁV. szükségesnek a programm titokban tartását, nem kerül-e megint a főváros adott helyzet elé akkor, amikor alkalma lesz egyszer e tervekhez hozzászólni ? S nem lesz-e kénytelen ismét saját érdekeit háttérbe szorítani azért, mert a vasúti programm megoldása czéljából megtett intézkedések ezt már paran- csolólag megkövetelik? Ezt elkerülendő, nézetünk szerint, a fővárosnak még a nagyvasúti programm kivitelére vonatkozó intézkedések foganatositása előtt, szóval magában a rekon- strukczióra vonatkozó tervezésben kell résztvennie. Ennek az ideje pedig, azt hisszük, már nagyon is elérkezett. S mivel sem a MÁV., sem pedig a kereskedelemügyi minisztérium részéről erre vonatkozólag lépés nem történt, kénytelenek vagyunk mi a kérdést felvetni és megállapitani azokat az elveket, amelyeket a jövő nagyvasúti tervnek megoldásában a főváros fejlesztése érdekében éppen városrendezési tekintetekből lefektetve óhajtunk látni. S itt hangsúlyozni tartozunk, hogy előterjesztésünk további részében nem akarunk a MÁV. számára vasúti szempontból programmot adni, nem óhajtunk a létesítendő vasúti berendezésekkel az országos vasút szempontjából foglalkozni, ez másnak, mint a MAV.-nak sem hatáskörét, sem feladatát nem képezheti. Csak azokban a kérdésekben akarunk véleményt kialakítani, amely kérdésekben a jövőbeli nagy vasút ügye a főváros fejlesztési programmjával érintkezik. S ha mégis előterjesztésünkhöz csatoltan terveket is mutatunk be, ezek technikai szempontból nem úgy itélendők meg, mint a pályaudvarok rekonstrukcziójával kapcsolatos kérdések megoldását tartalmazó vasúti tervek, hanem mint a vasúti vonalak vezetésére és pályaudvarok elhelyezésére vonatkozó ideákat tartalmazó városrendezési tervek, ahol a MAV.-ra háramlik a feladat, hogy ezeket az ideákat vasutépitépitési, vasútüzemi szempontból az országos vasúti forgalom keretében elbírálja, illetve saját tervének kialakításánál az azokban lefektetett városrendezési elveket s a városi forgalomnak ' az országos vasúti forgalommal való kapcsolata szempontjából kielégitendő kívánalmakat figyelembe vegye. Ezeknek az elveknek és ezeknek a szempontoknak kidomboritása s a nagyvasúti programm megállapításánál való érvényesítése ugyanis a főváros hatóságainak feladatát képezi s időszerűnek és czélszerünek mutatkozik erre a MÁV. figyelmét minél előbb felhívni. Városrendezési tekintetből elengedhetetlenül szük- széges, hogy a város területén áthaladó vasúti vonalak nívója akként állapíttassák meg, hogy a vasútvonalak, továbbá a nagyobb hosszúságot igénylő rendező pályaudvarok a forgalmi szempontból jelentőséggel biró ösz- szes útvonalakat ne pályaszintben messék, hanem annak a környezet útvonalához viszonyítva, vagy mint mély-, vagy mint magasvasut szerepeljenek, mert csakis igy képzelhető el, hogy megfelelő számú és méretű alul-, illetve felüljáró alkalmazásával a közúti és vasúti forgalom egymás háboritása nélkül lebonyolítható lesz. Szükséges továbbá nemcsak forgalmi, de egyéb biztonsági, sőt esztétikai szempontból is, hogy ezek a vasúti létesítmények párhuzamos utczákkal határoltassanak el. E párhuzamos utczák szélessége függ az azokon \ várható forgalomtól, de függ — magas vasút esetén — a vasúti létesítmény magasságától is. A személypályaudvarokkal szemben első és legfontosabb igény, hogy ezek átmenő és ne fejállomások legyenek, mert csak az átmenő állomás rendszer elégítheti ki a főváros közúti forgalmi igényeit. Ennek a rendszernek ugyanis — az elvitázhatatlan nagyvasúti forgalmi előnyökön kívül — előnye az, hogy a városba érkező vagy a városból induló vasutak legnagyobb része a város több pontján állván meg, az érkező és induló utasokat a város több pontján adják le, illetve veszik fel s igy mindenkinek módjában áll utazásánál a lakóhelyéhez vagy elfoglaltsági területéhez legközelebb eső állomást felhasználni, ami által az állomásokhoz irányuló, illetve az állomásoktól elvezető forgalom egyfelől megoszlik, másfelől rövidebb útra redukálódik, ami a városi közúti forgalmat lényegesen egyszerűsíti és megkönnyebbiti. (Folyt, köv.)
