Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, Julius 28. 80. szám. Xll. évfolyam. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLrtí'és KÖZGfiZOfiSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTHIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET^ RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IRARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: it ti ko s s z e 111 mih ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ISALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 „ EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A főváros útja. Valóságos életfeltétel nálunk, hogy járható utaink legyenek. Ezt a szinte naiv igazságot Rákosszentmihály községe nem csak átértette, hanem olyan mértékben méltányolja is, hogy éppen most igen nagy áldozat árán elhatározta egyik fő útvonalunk burkoltatását. Hosszas előkészítés és tárgyalgatás után a község arra az álláspontra helyezkedett, hogy ettől az első burkolattól nem tagadott meg semmi áldozatot. Nem csak azt akarta, hogy végre meglegyen, hanem azt is biztosította, hogy jó és szép is legyen, ha sokkal drágább is, mint más kínálkozó és szintén megfelelő megoldás. Ezért döntött a képviselőtestület a keramit burkolat mellett, amelyet a szakemberek kifogástalan és megbízható burkolatnak tartalak és amely általánosan ismert és kedvelt s a köztudatban is, mint előkelő és szép burkoló anyag szerepel. A burkolandó útvonal megállapításánál pedig az a czél vezette a községet, hogy Rákosszentmihály nak legyen ezentúl legalább egy bevezető útja, amelyen a forgalmat zavartalanul le lehessen bonyolítani. Községünk fejlődésével ez a forgalom is egyre nő és gyarapodik. Azokat a hallatlan állapotokat pedig, a melyek nálunk ma uralkodnak, czivilizált országban tovább tűrni csakugyan nem lehet. Az állatvédő egyesület tagjai a mi utcánkon nézzenek széjjel néha napján; mi folyik itt az elakadt terhes szekerek, megfeneklett fuvaros kocsik világában! De ezek mind jól ismert dolgok, bővebb megbeszélésük felesleges. Ellenben teljes nyomatékkai kívánjuk felhívni az illetékes és legilletékesebb körök figyelmét egy körülményre, a melynek utkérdésünk megoldásában döntő szerepe van. Ugyanis Rákosszentmihály községe csak abban az esetben érheti el czélját, hogy jól jár- bató bevezető fő útvonala legyen, ha ennek az útvonalnak megfelelő folytatása lesz a főváros felé. A Kerepesi-ul, mely a mi főforgalmúnkat lebonyolítja, kifogástalan, de itt van még a főváros határutja, melynek még tulajdonképen neve sincs, csak az Ehmann-telep felöl eső oldala révén nevezik József föherczeg-utjának. Ezt a fővárosi utat, amelyen a lóvasut jár, a tizedik kerületi elöljáróság kezeli. Nem mondhatjuk, hogy hanyagul vagy rosszakaratulag, de kriminálisán rosszul. Az elöljáróság minden évben, gyakran többször is, javíttatja, kavicsoltatja, hengerelteti, de azért évszámra járhatatlan. Ez idén például valóságos istenítélet ezen a gyalázatos utón még könnyű kocsival is végig haladni, hát még terhes szekérrel! Mennyi panaszt tolmácsoltunk már ez infámis ut miatt; hányszor jajdultunk fel ellenei Mindig tettek valamit a látszat kedvéért, de sohase hozták rendbe úgy, hogy a panaszokat megszüntethették volna. Mindig azzal a ígérettel fizettek ki, hogy majd ha Rákosszentmihály a maga útját megépíti, akkor a főváros is eleget tesz jogos kívánságunknak. Már többször fel is vették a főváros burkoló programmjába ennek az útnak a megépítését, de mindannyiszor újra törülték belőle, azzal, hogy van sürgősebb szükséglete is a fővárosnak. Mi tűrtük ezt a képtelen állapotot, holott pedig semmi értelme sem volt a főváros „lerázó“ magatartásának. A főváros közönségének lakásínségén segített és egészségügyi igényeit támogatta a szentmihályi telepek megalakulása, joggal várhatott volna tehát a főváros részéről valami jóakaratot és támogatást. A forgalmas fővárosi ut jókarban tartása pedig csak túlzott jóindulattal nevezhető támogatásnak, hanem inkább kötelességnek kell azt minősíteni. A főváros igy a mi kárunkra és rovásunkra kötelességet mulasztott, midőn eltűrte évek bosszú során át, hogy ez az ut botránykoztassa az embereket és nyúzza, kínozza a boldogtalan állatokat. Az pedig, hogy a teljesen szegény és vagyonLapupk mai száma 16 oldai.
