Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

2. oldal RÁKOS VIDÉKE. 30. szám. tálán Rákosszentmihály mögé bújva azzal taka- ródzott, hogy ennek az utai még rosszabbak, — még mentségnek is igen kicsinyes és szegényes. Most végre a verejtékező Rákosszentmihály megelőzi a dúsgazdag íővárost és kibőjtölvén a keservek éveit, néhány hónap múlva pompás uj utjával kényeskedhetik: most lejárt végre a fő­város Ígéretének annyit prolongált váltója is. Gon­dosan elkönyvelt követelésünket most kell behaj­tanunk és ez tette időszerűvé ezeket a sorokat. Az Ígéret behajtása ugyanis a fővárossal szem­ben nem olyan egyszerű dolog. A főváros ügykezelé­sének nehézkességét ismerni kell, hát még mikor csakugyan költséges és nagyobb szabású közmun­káról van szó, mint a jelen esetben! Szükséges tehát, hogy a fővárosnál régi kérelmünk teljesítését most már teljes eréllyel szorgalmazzuk. Rákos- szentmihály az útburkolás ügyét már forma- szerint elintézte, ez teljesen elegendő arra, hogy a sor most már rákerüljön a fővárosra. De jelentkezni kell, hogy hivatalosan tudomást sze­rezhessen a tanács Rákosszentmihály határoza­táról. Erre nézve van valami javaslatunk: Rákos­szentmihály képviselőtestülete nemrég küldött ki nagy bizottságot, hogy a lóvasut meghosszab­bításának ügyét szorgalmazza. Ez a bizottság elvé­gezhetné az ut dolgát; a fővárosnál is kijárhatná, hogy legalább a tavaszra a főváros is megépít­hesse az útját, mert e nélkül minden áldozatunk hiába való és egyelőre czéltalan. Se a fuvaros kocsikon nem segíthettünk, se automobil és kocsi utat nem biztosítottunk. Pedig nagyközség va­gyunk forgalmunk, megköveteli az előbbit és úri emberek lakta szép nyaralótelep is vagyunk, tehát közönségünk méltán megkövetelheti az utóbbit. A főváros pedig a végén még hálás lesz nekünk, hogy megmentettük attól a sok hiába­való költségtől, melyet eddig az útra csaknem teljesen czéltalanul, évröl-évre kidobott. És még egyet. A szóbanforgó utat ismételt kérelmünkre az utóbbi években nagynehezen portalanittatták. Előbb,locsolni próbálták, utóbb olajozták, ami a czélnak teljesen meg is felelt. Ez idén ez elmaradt. A port zavartalanul nyel­heti közönségünk. A főváros tavasz óta pisz- mogtat az utón, mintha javíttatná s ezért az tavasz óta állandóan járhatatlan és poros. Erre is kérjen orvoslást közönségünk küldöttsége, melynek eljárásától teljes sikert remélünk. perczel József dr. fogorvos Rákosi-ut 64. szám, Bizalom-utcza sarkán. Rendel: délelőtt 8—10-ig és délután 6 órától. Budapesti lakás: VIII., Rákóczi ut 53. A hétrőh A rákosszentmihályi társaságnak egyik kedves régi ; hagyománya, hogy minden nyáron egy napon kirándu- | lást rendez Mogyoródra, ahol ilyenkor gondtalan mula­tozással telik el a nap és sok mindenféle bolondság történik, amiről örök kár, hogy eddig is fel nem jegyezte a hét krónikája. De hát meg van ennek is az oka. Alkalmadtán talán komolyan és alaposan megbsszéljük egyszer ezt is, most csak egészen röviden annyit jegy- i zünk meg, hogy a tréfás és gyakran személyekkel is foglalkozó rovat hiányának sok időn át maga a közönség volt az oka. Időközönként egy-egy kísérlet meggyőzött arról, hogy még nem értek meg kellőképen a kisvárosi viszonyok nálunk annyira, hogy az ilyesmi oktalan gabalyodást ne okozott volna. Mert tréfálni csak művelt és úri lelkű emberrel lehet, a műveletlen nem érti és megbokrosodik. Ma már olyan sok művelt ember lakik lombsátraink között, hogy néhány oktalan rosszmájú intri­kája vagy szemforgatása nem zavarhatja meg a harmó­niát és nem talál termő talajra. Ma, aki fennakad rajta, magára marad és magát teszi nevetségessé. Akiknek viselt dolgaival pedig ez a rovat foglalkozik, azoknak a lelkét és elméjük alkotásának szilárdságát mi sokkal jobban ismer­jük a bujtogatóknál, ők kiérzik az ártatlan tréfán keresz­tül a megbecsülés és rokonérzés melegét, melyet le.nem hüthet semmiféle névtelen ugratás. És éppen ezért ezentúl sok minden kedves epizódot megmenthetünk a feledésbe merüléstől, a mely fájdalmas sors eddig sok régi jóizü esetet utolért. Visszatérve pedig a mogyoródi kirándulásra, hasz­talan kutatjuk annak eredetét. Hitelesen nem tudjuk megállapítani, honnan keletkezett, holott az év során máskor nem igen talál összeköttetést a szentmihályi társaság a derék Mogyoróddal. Leginkább úgy lehet, hogy Mogyoród egykori főjegyzője, Dibusz Antal volt bizonyára eredetileg a vonzó erő ki a mi Krenedits Sándorunk sógora és körülbelül a jó sógor atyafiságos látogatása fejlődött ki aztán idők folytán nagyszabású kirándulássá, melynek czélja máig is Mogyoród maradt, a mikor már Dibusz évek óta nyugalomba vonult és elköltözött a községből, melynek ügyeit évtizedeken át buzgalommal intézte. Sok bolondság esett a mogyoródi kirándulásokon. Egyszer vagy harmincz tagú társaság vonult ki és a boldogult Lehel Pál kezdeményezésére estefelé birok- versenyt rendeztek és egymást gyömöszölték a mogyo­ródi fűbe a szentmihályi urak, egy-egy hordó sör vagy x liter bor fogadási pá'yabér erejéig. Máskor meg u hazajövetel körül támadtak zavarok. Felborulás a kocsi­val, elveszett kalapok a kocsiról, elvesztett utasok és sok más eféle kaland tette nevezetessé a mogyoródi kirándulásokat, amelyekről nem akarjuk a feledés fátyo- lát most már durva kézzel lerángatni. A kirándulást ebben az évben is megtartották, még pedig múlt szerdán. Résztvevő és jókedv volt most is bőven, de ez a nap még sem közelítette meg hires elődeit. Csak az állomáson voltak ezúttal s az ottani vendéglőben tettek eleget hazafias kötelességüknek, fellendítvén hanyatló szeszfogyasztásunkat és stagnáló vendéglői iparunkat. Másnap a főváros piaczain a háziasszonyok lázongva panaszolták, hogy nincs csirke. A vidéki kofák ezen a napon nem szállítottak, mert a mogyoródi sáskák ki- pusztítottak minden szárnyas jószágot a határban. Egyébb hijján ez se utolsó mulatság, ha már válságos időket élünk és nem boldog a magyar. * * * Eseményekben dusabb volt a nagytarcsai vadász­kirándulás. A vadásztársaság minden évben kijár a vadászévad kezdete előtt egy napon szarkavadászatra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom