Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, Julius 7. 27. szám. KŐ2GfiZfcflSrtG1 METiLfiP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * mátyásföldi nyaRalóTulajDönqsok egyesülete, a Budapest x. kér. rAkosi közművelődési es jótékonysági egyesületi Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a Rákosszentmihály! sporttelep, a rákosszentmihályi IPAftTÁRSULAT, AZ ANNA-ÍELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9 Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 8 kor Fél évre ..........................4 „ Ne gyed évre....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A lóvasut. Rákosszentmihály közönsége egyre fogyat­kozó türelemmel várja a lóvasut kérdésének végleges megoldását. Várja, várja: de — ugy- látszik, hiába várja. Kátyúba került az ügy s úgy megfeneklett, hogy mindnyájunknak össze 'kell vetnünk a vállunkat, hogy onnan kiemeljük. Közismert dolog, hogy a helyi érdekeltség­ből alakult lóvasut-társaság igazgatósága azzal a feltétellel engedte át pályáját a Helyiérdekű vasút villamos vonatának, hogy a lóvasutat fentartja és a külső telepek érdekének megfelelően meg­hosszabbítja. Ezzel a feltétellel járult hozzá a képviselőtestület is a terület használati szerződés megkötéséhez és fogadta el a kevésbbé tökéletes körforgalmi vonalvezetést. Tehát: közlekedési politikánk sarkalatos pontja, helyesebben legfőbb alapja az volt, hogy egyrészt a villamosvasúti hurokvágánynyal és a rákospalotai vonallal, más­részt pedig a meghosszabbított lóvasuttal teremt­sünk olyan közlekedést községünknek, mely jó néhány évre minden igényt kellőképen kielégíthet. A külső telepeink lakossága eleinte aggoda­lommal fogadta annak hirét, hogy a villamos vasút vonala területüket nem érinti, de azután megnyugodott benne, hogy a dolgok intézői lelkiismeretesen gondoskodtak a külső részekről is és mai állapotuknak és várható forgalmuk­nak megfelelő közlekedést biztosítottak számukra. Elvégre, a község sűrűn beépített belső része is csaknem másfél évtizedig lóvasúti közlekedéssel volt kénytelen megelégedni, holott az évi forgalma a nyolczszázezer személyt is meghaladta, a lóvasúti közlekedés tehát egyelőre eléggé meg­felelő lesz a Szent-György és Anna-telep és környékük mai forgalmi igényei számára is. Ha még mindehhez hozzávetjük, hogy a község belsejét átszelő fő közlekedő vonalon a lóvasutnak fontos szerepe van a helyi forgalom lebonyolításában is, korán reggel és késő este pedig nélkülözhetetlen kiegészítője a villamos közlekedésünknek is, úgy teljes képét adtuk annak a közlekedési politikának, melynek követ­kezetesen kivívott eredményeit még nemrégen is örömmel üdvözölhettük. Úgy volt, hogy az idén kora tavaszszal meg­kezdik a lóvasut meghosszabbítását. Úgy volt és mi vártuk, sőt óvatosságból ugyanezen a helyen meg is sürgettük az intézkedések megtételét, azután pedig vártunk türelemmel. Elmúlt, ime, az esztendő fele, belejutottunk júliusba is és — és nem történt semmi. Azaz, hogy történt valami. Valami furcsa és szomorú dolog. A lóvasut igaz­gatósága gondosan titkolt ülést tartott és ezen nem a meghosszabbítás ügyét tárgyalta, hanem a helyi érdekű vasút érdekeltségének részéröl az üzemredukczió, a forgalomcsökkentés tervét ter­jesztették elő. Schvarczl József igazgató erélyes fellépésének köszönhetjük csupán, hogy ez a halálos csapás ezúttal még elhárult közlekedé­sünkről. Igen furcsa, igen szomorú következtetéseket kellene levonnunk, ha ennek a végzetes lépés­nek túlságos jelentőséget tulajdonítanánk. Ezúttal azonban csak intelemnek vesszük arra nézve, hogy nem szabad tovább néma türelemmel várni a dolgok fejlődését. Nem lehet más magyarázata a dolognak, mint, hogy a helyiérdekű vasút vezetőségébe sok uj férfiú került, a kik nincsenek tisztában a helyzettel és a tények állásával. Nem szabad tehát se megriadnunk, se el­keserednünk, se tüzet kiáltanunk. Csak higgadtan és nyugodtan napirendre kell tűzni az ügyet és foglalkozni vele ezentúl kettőzött erélylyel. A legelső lépés, hogy az illetékes köröket felvilágo­sítsuk a helyzetről és a kézzelfoghatólag községi érdek istápolását a községi képviselőtestület ke­zébe helyezzük. Ezt a czélt szolgálja a kővet­kező indítvány, melyet három képviselőtestületi tag nyújtott be és a jövő hét legelején tárgyal a képviselőtestület, mely bizonyára teljes nyoma­Lapnnk mai száma 18 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom