Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, junius 30. 26. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflUM'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONVSÁOl EGYESÜLET}. RSK0S82INTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK* ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTM1HÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY} IRARTÁRSULAT, az ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre........................8 ko r Fél évre ..............................4 . Ne gyed évre........................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Iskolaév végén. Elmúlt megint az iskolai év. Nagyobb igyekezet, lázas élénkség előzte meg az évzáró vizsgákat, megmozdultak a gyermeki szivek, megmozdultak a mamák gondjai, mert hiszen a vizsgálatra szép, vagy legalább is csinosabb ruhácskák kellenek, de sőt, mit ér a szép ruha, a vizsgán tudni is kell. A vizsgán a gyermek tudni szeretne, ha nem is volt a legszorgalmasabb évközben ; a gyermek ilyenkor saját leikébe néz, ott lesznek a szülők, ott lesznek a vendégek s ezek jobban látnak, meglátják mit tanult. A jó gyermek örömmel várja a vizsgát, egész éven igyekezett, mert tudja, hogy igyekezete a szülő öröme, boldogsága. A tudásnak nem mértékadója mindenkor a vizsga, de szép és jó szokás, ami felteszi az évi működésre a siker koronáját, ünnepnap ez legalább a kisebb gyermekeknél, ami megmozgatja a gyermeki lelket, felkelti a szülők figyel- | mét és a felnőtteket sem hagyja érintetlenül. Dolgoztunk s fáradtunk és ha több sikert vártunk és reméltünk, feltesszük a kérdést, hogyan s miként lehet ez a jövőben. Mik voltak az akadályai, belső okai, külső körülményei a kevesebb sikernek. Lehetetlen be nem látnunk, hogy a buzgó törekvésnek is több külső akadálya volt. Midőn a tanév elején megemlékeztünk az elmúlt iskolai évről, felemlitettük azt, hogy a tanévet a fenyegető járvány miatt korábban kellett bezárni. Örömmel mondottuk, hogy elvonult a vész, a járvány nagy mértékben nem lépett fel a szünidő alatt s nem szedett áldozatot az ártatlan gyermekek sorából. De amitől féltünk, annak be kellett következnie, amidőn a tanitás javában folyt, be kellett az iskolát zárni. Járványos betegség miatt szünetelt az iskola két téli hónapon át, megszakadt a tanitás ideje, két hónapon át szü- netelt az oktatás. Tudjuk azt, hogy üyénkor a gyermek rendesen nem tanul, még akkor sem, ha a gondosabb szülő inti és figyelmezteti gyermekét, ilyenkor a gyermek felejt, felejt annyit, amennyit szünidőben felejteni szokott, újból kellett tanul- niok a megtanultakat is. A két hónapi mulasztást a legjobb akarattal, a legnagyobb buzgóság- gal sem lehetett teljesen behozni, bár a vizsgák sikereiből úgy a szülők, mint az iskolabarátok beláthatták, hogy a tantestület mindent elkövetett a hiányok pótlására, a megkívánható ismereteknek megszerzésére. Hogy mi az oka az újból és újból felmerülő járvány bekövetkezésének, azt az iskolai elöljárósággal együtt lelkiismeretes orvosi megfigyelés, lelkiismeretes megvizsgálás állapíthatja meg ép úgy, mint a módozatot annak emberileg lehető elhárítására. A tanitás akadályának másik fontos körülménye iskoláink túlzsúfoltsága; volt tanterem, ahol kilenczven gyermek is szorongott egész éven át; ez sem a tanításnak, sem az egészségnek nincs előnyére. Igaz ugyan, hogy időközben egy tanítói állást szerveztek, de ez sem volt teljes orvoslás, s ha a jövő évben is csak egy uj tanerőt nyer iskolánk, a túlzsúfoltság tovább is fenn fog állani. Meg vagyunk győződve, hogy érdemes elöljáróságunk mindent el fog követni ez állapot megjavítására. Még mindig hangoztatnunk kell s úgy látszik, folyton hangoztatnunk kell, hogy a szülők küldjék rendes, pontos időben gyermekeiket az iskolába, lássák el idejekorán a kellő taneszközökkel, mert a mulasztás e téren kárára van a gyermek előhaladásának. Bár e tekintetben általában nem tehető nagy kifogás, de még mindig meglehetős számban vannak azok a szülők, akik e tekintetben mulasztást követnek el, ami nagy kárára van saját gyermekeiknek. Érdeklődjenek a szülők idejekorán gyermekeik szorgalma és magaviseleté felől. E tekintetben sok mulasztás történik úgy az elemi-, Lapunk mai száma 18 oldal.
