Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, április í4. 15. szám. Ál K O ^ VIDÉKÉ ’trtRSflDflUAkés KÖZGfiZbnSflGI HETILAP RflKOSSZEMTniHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR-ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. ■Szerkesztőség és kiadóhivatal: II si It o s s z e n t na i h á 1 y, Szentkorona-ulcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : iULÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kor Fé l évre..........................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Neveletlen gyermekek. Husvét másodnapján feltűnést keltő eset történt a rákosszentmihályi templomban. Ritka buzgóságu és népszerűségében egyre növekedő lelkészünk, Csizmadia Gyula, — nem a szószékről, mert a husvét örömünnepe nem erre való alkalom, — hanem szentmise után, az oltár mellől, szokatlan beszédet intézett a hivök seregéhez. Szokatlan és általánosan megdöbbenést keltett szavakat mondott, a melyek megérdemlik, hogy a már is szűk templom közönségén kivül eljussanak a teljes köztudatba és meghallja azokat minden lakosa e községnek, minden vallás és műveltségben különbség nélkül. Az őszinte átérzés fel-felütődő izgatottságával azt mondotta lelkipásztorunk, Logy a gyermekek viselkedése a templomban már-már a botrányosság mértékét is eléri. Hiábavaló a fegyelmezés, a jóakaratu intő szó, a lelkiismeretes oktatás; minden hasztalan és elégtelennek bizonyul a tanitótestület minden törekvése, a gyermekek illetlenek, pajkosak, sőt nevetlenek még az Isten házában is. Hát még mi lehet azon kivül, a mire a lelkész! intelem ezúttal ki nem terjedhetett? Még az oltár mellett lévő karvastagságnyi húsvéti gyertyát is felbontották a pajzán gyermekek, kicsorditván e csinynyel a türelem megtelt poharát és feljajdulásra kényszerítvén az Ur béketürö, jámbor szolgáját. A szomorú jelenség okát is megfejtette ott nyomban Czizmadia Gyula, állitván, hogy az iskolai nevelés nem elegendő a gyermekek számára. Ki kell azt harmonikusan egészíteni a szülői nevelésnek, amely ha nem eléggé lelki- ismeretes és okos — semmi módon nem pótolható. A szülőkre appellált tehát s kérte őket, hogy gyermekeikkel odaadóbban foglalkozzanak, őket lelkileg is gondozzák, cselekedetüket, viselkedésüket ellenőrizzék, tévelygéseikben a veszedelmektől óvják őket és helyes útra térítsék. A jó nevelés a gyermekek későbbi boldogulásának is alapfeltétele s ezért könnyelmű bűnös minden szülő, aki gyermeknevelöi kötelességét nem veszi komolyan és hanyagul teljesiti. A lelkész beszéde mélységes hatást tett a jelenlevőkre. Pirulva hallotta annak hírét lakosságunknak igen nagy része. Pirulhat is, mert nagy szégyen esett rajta, olyan, aminőnek ilyen intelligens helyen, mint a mi községünk, nem szabadna, nem lehetne előfordulni. A templomi jelenet keserű orvosság, de le kell nyelni és meg kell alaposan emészteni. Sőt legyen bár akárminő fájdalmas, mégis örömünkre szolgál, mert azt reméljük tőle, hogy használni fog s éppen ezért Csizmadia Gyulának dicséretére és talán majd dicsőségére is válik. Mert ha a sok szép szó után ez a drámai jelenet sem hagy örök nyomot azok lelkében, akiknek rendeződött, akkor le kellene tennünk minden reményről, hogy publikumunk nevelésében valaha eredményes munkát végezhetünk. Azon, hogy a lelkészi megrovás a „Rákos Vidéke“ sok évi küzdelmének és hálátlan törekvésének kiáltó igazolása, nem tudunk ezúttal örvendezni, csak mint tanulságos tényt könyveljük ezt el. Évek óta minden alkalmat megragadva biztatjuk a szülőket, hogy gyermeknevelői hivatásuknak buzgóbban tegyenek eleget. Kötetre rúg azoknak a szakközleményeknek tömege, amelyekkel e fontos kulturális, nemzeti és társadalmi kérdésben avatott toliakból lapunkat díszíthettük. Hányszor hívtuk fel a közfigyelmet azokra a súlyos károkra és rendellenességekre, amelyeket gyermekek közterületen okoznak! Hányszor a neveletlen gyermekek veszedelmes vásottságára, melylyel saját testi épségüket minduntalan veszélyeztetik, mint például a villamos és lóvasuton a felugráló, hanczurozó gyermekek? Az összefirkált váróterem falaktól, a megrongált villamos kocsikon, összetördösött állomási pádon, levert villamos lámpákon, bezúzott üvegü Lapunk mai száma 16 oldal.
