Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 15. szám. szentképen keresztül, ime eljutottak a templomban, szent ünnepen, tanítók és szülők jelenlétében elkövetett botrányos illetlenségekig! Hova vezet ezazut? Ez már beteges, lázas állapot, amely re jó volt, szükséges volt a hideg zuhany. De vájjon j józanságra ébrednek-e tőle az elfogult, elvakult és önzőn-hanyag szülők? Mert bizonyára senki se fogja magára venni a kemény intelmet. ,Nem Messiás-é minden újszülött, Mely uj csillagul jő fel a családnak — . S csak később válik a — szokott pimaszszá!* — mondja Madách bölcsesége. Milyen igaz szavak, minden időkön által. Hogyis várhatnánk igaz kritikát, józan fegyelmet az elfogult szülőtől, jó nevelést tőle, holott hétről-hétre konstatáljuk elkeseredve, hogy maga a közönség is neveletlen. Aki pedig merésznek találja ezt az állítást, az nézzen meg valami tolongást Budapesten. A villamos megállónál, a színház ruhatárában vagy bárhol egyebütt Vagy pedig tekintsen bele egy-egy villamos vasúti kocsiba estefelé. Augias hírhedt istállója bizonyára szalon lehetett hozzájuk képest. Ámde könnyebb az embernek mást szabályozni, mint fegyelmezni önmagát. Ha a közönség ildomosságának nyugati szinv nalát csak a jövendő generácziótól kell is várnunk — a saját gyermekét, a kit a szerető szülő mindenesetre jobbnak, különbnek, derekabbnak óhajt magamagánál, ki-ki nevelheti, művelheti a saját maga, a gyermek és a közösség érdekében egyaránt, j Az cdlogultsága sem baj és akadály, amig csak a szerzetének túlzásba jutó eredménye. Sőt, ellenkezőleg, főként ez emeli a tanító tömeg I nevelése fölé a szülői nevelést és teszi melegségével hathatóssá, maradandóvá — tehát eredményessé. Az igazi szeretet a gyermek érdekét helyezi minden más elé, az igazi szeretet tehát | sem nem tévedhet a majomszerü bálványozás útjára, sem nem fárad bele a gyermek ellenőrzésébe, sem pedig nem elégszik meg a rideg fegyelmezés élettelen és léleknclküli gyakorlásába. A ki igazán szereti gyermekét, minden erejével, minden képességével igyekezni fog, hogy az iskolai nevelést a házi nevelése méltóképen kiegészítse s hogy úgy mondjuk, tökéletesítse, mint ezt Krenedits Sándorné és Holló Ágostonné ezen a helyen olyan gyönyörű és alapos szakismerettel megirt tanulmányban fejtegette és az a szülő lelkére veszi azt az oktatást, melyet husvét ünnepén az Ur oltárának zsámolyánál lelkészünk olyan spontán módon adni kénytelen volt. HÍREK. Ünnep után. Elmúltak, lezajlottak a feltámadásnak, husvétnak magasztos ünnepei. Jó idő nem nagyon kedvezett e napokban. A feltámadási körmenet lélekemelő szertartását sem lehetett a nagy szél miatt az előző évek szokása szerint ünnepi fénynyel és diszszel megtartani. A körmenet egyházi zászlók és baldachinum nélkül nem a megszokott útvonalon haladt, hanem csak a templomot kerülte meg. A hívő nép mégis nagy számban vett részt a feltámadáson, valamint husvét első és második napján is szűk volt a templom. Az ünnepeket ! aztán a szürke hétköznapok váltották fel. A munka napjai. T-Á. S O Z3 .A. Egy rózsa története. Ha: Nemeskéri Kiss József. Amikor a tavasz édes napsugarában a sziget rózsakertjében bolyongok, a tömérdek bóditó illatú, üdén pompázó piros és halvány rózsa tengerében, a sejtelmesen fesledező bimbók közepette, nekem mindig csodálatosan egyetlenegy elszáradt rózsa jut eszembe és ez emlék nyomán mintha a bensőmbe is belopóznék a tavaszi derűbe az őszi szomorúság egy szürke felhője. Pedig régen volt mára mikor ennek a hervadt rózsának száraz leveleit egy bűbájos tavaszi éjszakán egy ablak alatt állva láttam összemorzsolva szerte szállani az éjszakában ... A története régi már, de itt esett meg épen a szigeten, rózsanyilás idején, a mámoros illatot árasztó bokrok közelében, a suttogó öreg platánok alatt s épen mert régi, hát elmondhatom már, hiszen talán elfeledte már az is, a kiről szól. A kis utczában kezdődött tulajdonképen ez is A régi, kopott, hosszú földszintes házat, amelyikben mi meghúzódtunk, megvette egy nagy ur. az E vin báró és szép palotát építtetett a helyébe. Ismertem őt onnan a Tiszahátról, a hol a nagy birtokai voltak, a honnan én már olyan régen elkerültem ide a városba. Hanem aztán, amikor a feleségét megláttam, akkor elcsudálkoztam egy kicsit mivel hogy az én időmben a báróék rá se néztek arra a szegény kis birtokos famíliára. És a dúsgazdag fiatal báró lám, elvette a leányt; nagy a szerelem hatalma. Azaz, hogy talán még sem olyan nagy, enől a házasságról gondolkozva, igazán nem tudtam eligazodni rajta, hogy vájjon hát csakugyan nagye? De hát hiszen összeillő pár volt, derék, fiatal mind a kettő és boldogok is lettek. Épen két esztendeje múlt azon a napon lakodalmuknak, a mikor rózsanyilás idején itt a szigeten megint megpillantottam őket. Az asszonynak meg épen a huszonkettedik születésnapja is volt. Egy kis félreeső asztalhoz telepedve akarták megünnepelni az évfordulót. Gyönyörű tavaszi este volt. A sötétlő fák titokzatosan bólogattak, a virágágyak felől édes illatot hozott a szellő, fönn a csillagok ragyogtak lenn a nagy folyó bársonyos tükrére szelíd fényt hintett a holdsugár, mintha csak egy nagy menyasszonyi fátyolt terített volna reá. Látszott rajluk hogy kettesben akarnak ünnepelni. Olyan boldogan telepedtek le Az asszony csillogó szemmel tekintett körül s úgy vélem, kissé ábrándozott. A férfi elment egy pillanatra valami rendelést tenni. Az asszony magára maradt, felsóhajtott ^z ura nem egyedül jö t vissza. Egy régi jóbarátját hozta el, akit már régen nem látott, akivel együtt járt iskolába; úgy mondotta, a legjobb barátja, taíán az egyetlen. Én ismertem azt az embert Az is onnan a Tiszahátról került föl ide. Most orvos. Ismerte az asszony is. Én tudom, hogy megismerte; egészen bizonyosan. Meg is lepődött, ahogy látta, de csak egy pillanatra. Csodásán tette szinte észrevehetetlenné ezt a meglepetést. Aztán azonban én voltam meglepetve, hogy amikor az ura bemu'atja neki, úgy fogadja, mint egész ismeretlent. Nem kell rosszat gondolni arról az asszonyról. Majd elmondom. Hogy honnan tudom? Az ember olyan-
