Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE. 1. szám. leti viszonyok között fogtak a munkába akkor is, mint most, a mikor újra kezdik. Éveken át nem volt üzlet, hanem Rákosszentmihály igazi meg­teremtésének egyik legfontosabb tényezője. Meg­csinálták és dolgoztak vele olyan szeretettel, a hogy az ember a kerti virágait ápolgatja. Dol­goztak ingyen és önzetlenül — és akkor boldo­gok voltak Később a rohamos fejlődés oda ragadta a dolgokat, hogy a lóvasut üzlet, szép hasznot hajtó üzlet lett és ekkor gondozói már nem voltak többé boldogok, nem volt a közönség se boldog s mindenki szabadulni szeretett volna a kellemetlen helyzetből. A lóvasut emberei leginkább és minden módon azon fáradoztak, hogy a villamos közlekedést megteremtsék. A kezükben volt a lóvasut élete és ők nem ölték meg, hanem a villamosnak átengedvén a teret és forgalmat, újra kezdték a vállalatot, most már ismét boldo­gan. Mert most már megint nem mondja senki, hogy az üzletért dolgoznak és most már megint szolgálhatják Rákosszentmihály érdekeit önzet­lenül és hathatósabban, mint amikor a túlterhelt állapot kezüket megkötötte. Ennek az évnek feladata lesz a lóvasut pályájának kiterjesztése, ami ismét uj hivatást ad majd a ló vasútnak és bizonyára ismét uj fellendülése alapjává válik. Lehet, hogy nem tart majd olyan sok esztendeig, mint először történt és a lóvasut megint üzlet lesz. Akkor majd szidhatják megint az igazgatóságot, hogy minden fejlődés kerékkötője és zsákmányoló vezetésével poklokra gyötri a publikumot. Mert az volt a pályabér, évek óta. Ők pedig szépen megköszönték és dolgoznak tovább ingyen és Rákosszentmihály népe 3 krajczárért utazhatik a faluhosszában néhány kilométert. Milyen érdekes igazságok világlanak ki, ha az ember egy kicsit megkapargatja a dolgok felületét. uiiiiiniaiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiiitiii HÍREK. Tizenkettedik évfolyam. A „Rákos Vidéke“ mai száma ékeskedik legelőször a sokatmondó felirat­tal : tizenkettedik évfolyam. Köszönet érte közönségünk­nek és kérjük a jövőben is további támogatását. A kiadó- hivatal uj előfizetést nyit a lapra. Előfizetés ára évi 8 korona. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy a dijat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenn­akadást szenvedjen. Ünnep ünnep után. Ugyancsak kijut nekünk az ünnepekből. A kalendárium igen kedves volt mostanság a fáradozó emberiséggel szemben, ugyancsak kipihenhette magát, meg kimulathatta magát ki-ki a sok kettős, meg hármas ünnepnapon. A dolog szebbik részében nincs panaszunk. Temnlomunk zsúfolásig megtelt az ünnepe­ken az ájtatos hivők seregével, akik buzgón hallgatták az istentiszteleteket és szép, fenkölt hangú szentbeszé­deket, melyekkel lelkészeink valóban remekeltek. A mulat­ságokban is sok szép, derék mzzzanat volt. Egész sereg jótékonyczélu mulatság, gyermekfelruházás, miegyéb, melyeken a közönség nemes jócselekedeteket művelve, kellemes és szép szórakozásokban részesült. Valamennyi jól sikerült, a műkedvelő előadások pedig külön elisme­rést érdemeltek ki. Az ünnepi éjek sötétje azonban gyak­ran a mértéktelen dorbézolóknak felesleges mulatozására nyújtott alkalmat s bizony nem egy helyen durva vesze­kedés, ittas emberek, legények rendetlenkedése csorbí­totta az ünnep méltóságát. Ezek szomorú jelenségek, a folytonos éjjeli lövöldözéssel együtt, amelyek gyakran nyugtalanították lakosságunkat. Ezeket nem szabad meg­tűrni a hatóságnak, hanem szigorúan meg kell torolni és lehetőleg megakadályozni. A villamos vasút rákos- szentmihályi állomásának ablakait bezúzták a duhaj- kodók és hir szerint be is lőttek az irodaszoba üveges ajtaján. Baj azonban szerencsére nem történt. A sok ünnep alatt eszüket vesztett ittas emberek műve volt ez, nem félelmetes, de igen szégyenletes dolog, a mihez nem igen szoktunk hozzá eddig környékünkön. Szilveszter estély. A rákossientmihályi községi kaszinó Szilveszter estélyéről csak a szokott kifejezések­kel számolhattunk be. Zsúfolt helyiség; kedves, vidám közönség; jókedv rogyásig, Éjfélkor szeretettel teljes gratuláczió olyan melegséggel, a mi büszkesége a köz­ségi kaszinónak A rendezés ötlete, a régebben általá­ban szokásos, nagy tombola volt. Nem a féle üres, unal­mas sorsolás, hanem igazi jókedvű tombolajáték, mely egy társasággá kapcsolta össze a kaszinó egész népét. A vezetőség ritka bőkezűséggel gondoskodott nyeremény tárgyakról, melyekből csaknem kivétel nélkül mindenki­nek jutott. A tombola ártatlan teáját pajkosan élénkítette meg a nyeremények között sűrűn felbukkant pezsgő, melyből minden asztal népe bőséges nyereményhez jutott. Volt is kedv újév hajnalára! Szépségesen indult 1912 a kedves társaságban! Halálozás- Jezsovics Pált, Gzinkota nagyérdemű nyugalmazott ág. h. ev. lelkészét súlyos csapás érte. Szeretett hitvese, a jó szivéről, nemes tulajdonairól köz­ismert úrnő, hosszú szenvedés után elhunyt. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Jezsovics Pál úgy a maga, mint gyermekei János és Lidiké férjezett Blatniczky Pálné, veje Blatniczky Pál, unokái Blatniczky Palika, Laczika és Janika, valamint a drága halottat szeretetteljes hűséggel ápoló nővére, Jezsovics Karolina és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy forrón szeretett felesége, imádott édes anyjuk, anyósa, szerető nagyanyjuk, sógornője, testvérük és rokonuk Jezsovics Pálné szül. Kempte Anna életének 66-ik, boldog házasságának 40-ik évében 1911. deczember hó 31 én, éjjeli 11V2 órakor, hosszas szenvedés után az Urban csendesen elszenderült. Drága halottunk földi maradványait 1912. január hó 3-án, dél­után V23 órakor fogjuk a czinkotai ág. hitv. ev. temp­lomból örök nyugvó helyére kisérni. Czinkota, 1912. január- 1. Jer. 31. 1. Kiket oly forrón szerettél, azoknak halálod csak a bennünk múlandó végét jelenti. Jóságos lelked, áldott szellemed szerető sziveinkben örökké élni fog. —- A temetésen valóban megkapó részvét nyilvá­nult. Óriási tömeg vett részt s az egész környék siratta a széplelkü nagyasszonyt, kit zokogva búcsúztattak el. Mint őszinte részvéttel értesülünk, idb. mencshelyi Chirke Vilmos nyug. máv. felügyelő, rákosszentmihályi házbirtokos, folyó hó 1-én reggel 8 órakor, életének 64-ik, boldog házasságának 35 ik évében rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. A földi maradványait folyó hó 4-én d. u. 3 órakor a központi uj temető halottas­házában az ev. ref. egyház szertartása szerint áldották meg és ugyanabban a temetőben helyezték örök nyuga­lomra. Özvegye idb. mencshelyi Chirke Vilmosné szül. Pfennig Irma, valamint fiai ifj. mencshelyi Chirke Vilmos és Lajos és bátyja mencshelyi Chirke Aladár nyug. máv. ellenőr és előkelő rokonság gyászolja. Adó határnapok. Ezen a helyen is felhívjuk t. olvasóink szives figyelmét a lapunk hivatalos részében

Next

/
Oldalképek
Tartalom