Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, október 29. 44. szám. TflRSflDflL/M'és KŐZGfiZ&RSflG! HETILAP RflKOSSZÉNYnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK’EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre...........................4 „ Negyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Halottak napja. Szomorú, gyász napja az emberiségnek a halottak napja, hiszen ez a föld egy nagy temető, hova az emberiség folyton hordja halottait. Nincsen szív, amely a vesztés fájó sebét ne hordaná, nincsen lélek a melynek húrjait fájó rezgésben nem tartaná e nap emlékezete. Midőn a letarolt mezőn sir az őszi szél, midőn a bágyadt napsugár hervadt virágokkal enyelg, midőn a természet hervadását gyásztelt sárgult levélben Írja meg, az ember az elmúlásnak szentel emlékezetet, minden elhunytnak emlékének szentelt nap a halottak napja. Megnépesül e napon a halottak csendes birodalma, újból domborulnak a behorpadt sirok, szokatlan fénytől röppen fel az egyszerű temetők lakója — virágot tesznek a sírokra ott is, a hol egész éven át a feledés tövis bokrát lengette az esti szél, szomorú sóhajok rezgetik a meggyuj- tott mécsek világát — szomorúan veti világát a kandeláberek rezgő fénye ott is, a hol hullámzó tömeg szemléli a felékesitett sirok gyászpompáját. Temető, temető! Feléd száll a bus lélek sóhaja, te elhunyt szivek porában oly gazdag temető, ahol minden sirgöröngy könytől ázik, a hova virágot visz a kegyeletes szeretet, halk sóhaj tölti be a léget ott, ahol az első fájdalom szivet tépő zokogásban tört ki, buzgó ima kél az ajkakon, amelyek a panasztól hangzottak, szív megbékül a megmásithatlan lehetetlenséggel s az ember vigasztalást keres a síroknál kinn a temetőben, ebben a nagy köztársaságban, amelynek nem lakója a király s a koldus, anélkül, hogy kinn ne hagyja koronáját, illetve koldusbotját, ahol egyforma ur és szolga, ahol a veszteség fájdalmaival sir a lélek, ahol egyforma lesz az ember, a könnyek csak fájnak akár a szegény rongyaira, akár selyemre hulljanak. S a szív mégis vigasztalást jár keresni a sírokhoz s vigasztalást talál, mert ott a némán beszélő síroknál a megsemmisüléstől természeténél fogva iszonyodó lélek közelebb érzi magát az Istenhez, minden vigasztalás kutforrásához. Ott teremnek a lélek legszebb gondolatai az örökkévalóságnak minden népnél feltalálható symbolumai. Emlékezet s remény fog kezet a síroknál, s táplálkozik a szeretetből, amely erősebb mint a halál. Beszédesek lesznek a néma sirok, a jótétemények túl élik az elhunytakat s a hála és hűség koszorúját a szív e pár szóval teszi fel a sir keresztjéhez: 0 addj Uram örök nyugodalmat neki. Vagy talán a sírral minden elenyészett? Egyenlő sorsra jut az anya, aki szive vérén nevelte gyermekét s a hyéna aki eldobta gyermekét, egyenlő sorsra jut aki feláldozta vagyonát, vagy aki elrabolta az árva javait. Emlékben és tettben csak egy volna, aki másért elesett, vagy elárulta nemzetét. Talán mindent lebocsájtanak a koporsó kötelén. Erény és bűn nincsen. Ez ellen emeli fel szavát az emberi kegyelet, ez ellen tiltakozik a józan felfogás, az emberiség köztudata, a népek történelme. A szív, amely a sirnál jobb életet keres, jobb életet talál. Gondolkozó lényre nézve nincs borzasztóbb — mondja Kölcsey — mint a végromok, ahol az ember örömeivel, fájdalmaival örök éjbe sü- lyed s igazat ad a szellem bölcsnek, ki a lelket hallhatatlannak állitá. A fának reménye van, ha kivágatik, hogy újra kihajt. A madárnak két hazát adott végzete. A mi szellem lélek — az nem lehet porrá. Halottak napja van. Szomorúan zugnak a templomok harangja, ima száll az égbe az elhunytak lelkeiért: „Mert szent és üdvösséges dolog az elhunytakért imádkozni.“ Halottak napján megy szülőjét keresni a Lapunk mai száma 16 oldal.
