Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. Környékünk előnyére válik ez a rnűvésztelep is, mely szomszédságunkba hoz ismét egy terjedelmes és illusztris müvészkoloniát. A gödöllö—váczi villamosvasút. Annyi hánykódta- tás után végre üzembe helyezték a gödöllő—váczi villám osvasutat is, melyet annyi balszerencse üldözött, mig utóbb, ezernyi sorscsapás után a rosszindulatú rágalom sajátította ki tobzódó tanyájául. A sok mendemondára végre is azzal czáfolt reá, hogy — megnyillott és szorgalmasan járatja vonatjait, amelyek fokozatosan hódítanak közönséget maguknak. A vasút menetrendje egyelőre a következő: Gödöllőről Rákospalotára d. e. 4-35, 5-48, 6-25, 7*45, 9-55, 11-02, 12 45, 210, 3C6, 4 03, 6*10, 7*16. Rákospalotáról Gödöllőre indul: d. e. 6 30, 7 48, 9-27, 10 35, 12* 0, 153, 2 50, 3*47, 4*32, 615, 7 44, 8-45. A drágaság. Bécsben már valóságos lázadás volt a drágaság miatt. Budapest népe is mozog, mert való igaz, hogy immár csaknem lehetetlen megélni a rettenetes drágaság miatt. Bölcsen írja Rákosi Viktor legújabb tárcza czikkében, hogy ma sok gazdag ember szegénnyé lett Budapesten, holott a jövedelme nem apadt, sőt szaporodott. Valaminek történnie kell, hogy ez a tulfeszült állapot megenyhüljön, mert a végsőkig fokozódik immár minden. Pestkörnyékén még sivárab- bak a viszonyok, mint magában a fővárosban. Sőt most már arról olvassunk panaszokat, hogy ez idén még a szokásos őszi áresés is elmaradt. Mikor ugyanis a nyaralólakosság bevonul, akkor rendszerint, megcsappanván a kereslet, valamicskével alább szoktak szállani az árak a környékbeli helységekben. Ez idén pedig még ez a sovány vigasztalás is elmaradt. Az élelmiczikkek ára ma is szilárdan áll a magaslaton, a mikor már a nyaraló lakosság legnagyobb lésze eltávozott. Erről panaszkodnak Gödöllőn is, ahol a marhahús kilója ina 2 kor. és 2,40 fillér, a sertés hús 2.—, 2.80, a borjúhús pedig 2.80—3.20 fillér ; a gyümölcsöt és zöldségféléket pedig szintén méregdrágán árusítják. Mit szóljunk mi ? ! Uj épitörószvénytársaság. Nemrégiben alakult meg a Magyar általános épitőrész vény társaság, egyelőre egymillió korona teljesen befizetett alaptőkével és czélja az angol kertvárosok mintájára a főváros környékén tisztviselőtelepek létesítése, tekintve, hogy éppen a tisztviselői kar az, amelyre a legsúlyosabban nehezednek az immár elviselhetetlenné vált lakásviszonyok. Az uj részvénytársaság a mai hasonló vállalatoktól eltérően minden készpénzfizetés nélkül teszi lehetővé, hogy a tisztviselők a főváros közvetlen közelében minden tekintetben modern, saját otthonhoz jussanak. E célból a társaság, amelynek élén Hadinger Adolf, a Phöbus-társaság vezérigazgatója áll, Budapest legszebb környékén, Veresegyháza táján, páratlan fekvésű, klimatikus szempontból is rendkívül alkalmas területeket szerzett meg. A telepeket, amelyek közvetlenül villamos mentén fekszenek és húsz perczen belül a főváros bármely pontjáról könnyen hozzáférhetők, szépen rendezett utczákkal, vízvezetékkel, csatornákkal és villamosvilágitással is ellátja a társaság. A gummigyár fejlődése. A kerepesi viczinális utasai lehetnek a klasszikus tanúi annak a szép fejlődésnek, amit a Magyar ruggyantagyár produkált. Ez a részvénytársaság. mely a kezdet éveiben alig tudott inga— Igen, láthatárnak pedig azt a helyet nezezzük, ahol látszólag a föld az égboltozattal érintkezik. Ekkor elindult a tárántász, utána a kocsi. Láttam, hogy Zinácska valami iratot vett ki a zsebéből, összecsavarta s odaszoritotta a halántékához, azután felrezzent és az órára nézett. — Tehát el ne feledje, — szólt hozzám — Nápoly mellett van az úgynevezett kutyabarlang ... Itt újra felnézett az órára és igy folytatta: ahol látszólag a föld az égboltozattal érintkezik. Szegényke roppant izgatottan ment végig a szobán s még egyszer megnézte az órát. A leczke végéig még több mint félóra volt hátra Most lássuk a számtant — mondá nehezen pihegve s remegő kézzel lapozgatva a számtani példatárt, — itt van a 325-iki feladat, fejtse meg ezt . . . én mindjárt jövök. Elment. Sietése, arczának pirossága és izgatottsága kíváncsiságot keltettek bennem. Hová mehetett? és minek? Koromhoz képest nagyon is okos lévén, mihamar elképzeltem és megértettem mindent: azért szaladt a kertbe, hogy felhasználva szüleim távollétét, jóllakjék málnával vagy cseresznyével. Ha pedig igy áll a dolog, akkor — ördög vigye a dolgát! — megyek én is cseresznyét enni. Eldobtam a számtani példatárt és leszaladtam a kertbe. Utána lopództam és a következőket látom : a tó partján, két vén fűzfa közt áll az én bátyám Szásá; arczán semmi nyoma sem látszik annak, hogy a foga fájna. Várja Zinácskát s a boldogságtól csak úgy sugárzik egész alakja. Zinácska pedig, mintha csak a kutya-barlangba kergetnék vagy szénsavat szívatnának be vele, úgy siet Szásához, pihegve fejét hátraszegve ... Minden mozdulatából látszik, hogy életében megy először I légyottra . . . Íme, most odaér . . . Egy fél pillanatig szótlanul néznek egymásra, mintha nem hinnének saját szemeiknek. Azután valami láthatatlan erő, mintha hátba ütné Zinácskát: felteszi mind a két kezét a Szásá vállára s lehajtja fejecskéjét a Szásá mellényére. Szásá nevet, valami érthetetlenséget mosolyog s kimondhatatlan gyönyörűséggel fogja két tenyerébe a Zinácska arczát. A látottakból én csak annyit értettem, hogy Szásá és Zinácska csókolództak. Ez pedig nem illik. Ha mama megtudja, mindketten kikapnak. Mikor lefeküdtem, Zinácska szokása szerint bejött a szobámba, meggyőződni a felől, hogy nem feküdtem-e le ruhástól és imádkoztam-e? — Tudok ám valamit! — szóltam nevetve — hihihi. — Mit tud maga ? — Hihihi ! Láttam, mikor maga a fűzfák alatt Szásával csókolódzott! Lementem maga után és mindent láttam. Zinácska összerezzent, elpirult s szavaimtól meglepetve, megtámaszkodott az asztalhoz, amelyen egy pohár viz és egy gyertyatartó állott. — Láttam, mikor magok . . . csókolództak — ismételtem heverészve s gyönyörködve a Zinácska zavarában . . . Ahál Megmondom a mamának! A kétségbeesett Zinácska mereven nézett rám s meggyőződvén, hogy én csakugyan mindent tudok, magánkívül ragadta meg a kezemet és remegő suttogással szólt: — Peti, ez alávalóság 1 Az Isten nevére kérem... Legyen férfi ... Ne szóljon senkinek . . . Tisztességes emberek nem szoktak spionkodni ... Ez alávalóság . . . Kérem magát . . .
